"Tedd a szennyeskosárba a ruhád" - Az átlátható kommunikáció -Toyota modell és a háztartás

A vezetők egyik legnagyobb tévedése, hogy azt hiszik, ha elmondanak valamit az alkalmazottaknak az úgy is lesz. A másik legnagyobb tévedés, hogy azt hiszik, ha az alkalmazottak nem csinálnak meg valamit, akkor biztos, hogy dilettánsak. A szó elszáll, az írás megmarad, persze, ezt mindenki tudja. Mégis hogyan lehetséges leírni mindent? Ha előfordult már, hogy elhagyta szánkat az a mondat, hogy „Hányszor mondtam már, hogy tedd a szennyeskosárba a ruhád!”akkor kövessük a Toyota autógyár rendszerének 7. alapelvét, használjunk vizuális jeleket.

Akinek van autista ismerőse vagy autista gyereke, az tudja, hogy a vizuális kommunikáció milyen fantasztikus lehetőséget rejt magában. Vannak olyan emberek, akik csak a vizualitáson keresztül tudják kifejezni magukat. A vizuális rendszerek azért működnek kiválóan, mert megadják a lehető legnagyobb mértékű biztonságot, melyre agyunk, szervezetünk vágyik.

Ha folyamatábrát látunk, nyugodtság tölt el minket. Látjuk, hogy mit is csinálunk, mi a célja a tevékenységünknek, és hogy hol tartunk, vagyis visszajelzést is kapunk rögvest az eredményeinkről. Azonban már maga a szó „folyamatábra” olyan bonyolult kifejezés, hogy el sem tudjuk képzelni, hogyan alkalmazzuk a mindennapok során, pedig igazán gyerekjáték. (Szó szerint). Amikor nagyobbik fiam elkezdte a bölcsődét nagyon nehéz volt reggel összekészülődni. Egyszer vele együtt lerajzoltuk kártyákra a reggelünk folyamatát. Egy bögre tejet, az összes ruhadarabot, a mosdót, a fogkefét. Aztán vele együtt sorrendbe raktuk a kártyákat, falra ragasztottuk, és minden reggel használtuk. Megbeszéltük, most mi következik, stb. Ez az egyszerű ábra nagyon sokat segített abban, hogy mindenki lássa, mi a feladat, és azt hogyan hajtja végre.

Azóta a háztartás területén is alkalmazunk vizuális ábrákat. Azért nem feliratokat, mert az ábra egyszerűen más agyi területet aktivizál. Nem kell hosszú szöveg, vagy felirat, hogy valaki lássa, épp neki kell levinni a szemetet. Fontos, hogy a vizuális jeleket mindenki észrevegye, vagyis a saját mobilunk képernyője nem megfelelő erre a célra. Arra szolgál, hogy a csapatmunkát építse. Cél, hogy könnyű, jól látható és egyértelmű ábrákat használjunk. Gondoljuk át, hogy mi az, ami miatt minden nap konfliktusba kerülünk a családtagjainkkal. Ne sajnáljuk az időt, üljünk le és rajzoljuk le, hogyan néz ki az adott folyamat. Beszéljük meg, ki hogyan jelezheti a másiknak, hogy elakadt, és milyen ellenőrzési lehetőségeket lehet alkalmazni.

Lélektanilag fontos, hogy a vizuális ábrákon valóban, kézzelfoghatóan lehessen jelezni az eredményt. Legyen szó edzéstervről, vagy háztartási feladatokról, legyen lehetőség kipipálni, kihúzni az adott feladatot. A mai digitális világban egyre inkább elterelődik a figyelem a hagyományos eszközökről. Pedig nagy jelentősége van annak, hogy valóban ki is pipáljuk az adott feladatot, hogy valóban lássuk, érezzük mennyi munkát végeztünk el.

Ne becsüljük alá a mindennapi konfliktusokat! Készüljünk fel a nem várt fejleményekre! Előfordulhat, hogy amennyiben megoldódik az adott probléma (pl. ki mosogat, ki tereget stb), felszínre kerülhetnek, mélyebb eddig eltemetett ellentétek. Amennyiben átláthatóvá tesszük mindennapjaink működését esélyt kapunk arra, hogy az igazi kérdésekkel, igazán fontos dolgokkal törődjünk.

A cikksorozatban Jefrey K. Liker: A Toyota módszer című könyvét használom fel.

Kogon Zsófia, SoulDesign tanácsadó

 

7 kedvelés
Előző bejegyzés: Mutasd a cipőd, s megmondom, ki vagyKövetkező bejegyzés: Táncoljunk! Ma van a Tánc Világnapja

Kapcsolódó bejegyzések