Az iskola a gyerek magánügye? A félévi bizonyítvány margójára

Az iskola a gyerek magánügye? A félévi bizonyítvány margójára

Szeretem a félévi bizonyítványt. És annak örülök a legjobban, ha van benne legalább egy négyes. Ilyenkor még semmi sem végleges, még bármin lehet változtatni. Ott az egész második félév, hogy a gyerek javítson, hogy fejlődjön az adott tantárgyból. De ha kitűnő, akkor nincs min javítani, onnan már nem lehet tovább fejlődni.

Ám ilyenkor mindig el is bizonytalanodom. Mert ahhoz, hogy biztosan javítson a gyerek, egy kis extra gyakorlás szükséges. Nem sok, 15-20 perc naponta. De hagyhatnám is az egészet a fiamra, hátha magától is rájön, ha egy kicsit többet tanul, meglesz az az ötös. Hiszen amúgy is eléggé le van terhelve az iskolában. De aztán eszembe jut a saját példám. Velem aztán nem tanult senki, az én szüleim hittel vallották, hogy az iskola a gyerek magánügye. Mindig szállítottam a kitűnő bizonyítványt, és ehhez nem kellett túl sokat tennem. Az egyetemen értettem meg, mi az, hogy tanulás, de menni nem nagyon ment nekem. Nem tudtam, hogy kell tanulni, mert korábban nem szoktam hozzá.

Nem szeretnék kitűnő tanulót a gyerekemből mindenáron. Nem a jegyek a fontosak, hanem az, hogy megtanuljon tanulni, hogy rájöjjön, ahhoz, hogy eredményt érjünk el, bizony dolgozni kell, munkát kell belerakni. Azt is hiszem, hogy minden gyerektől a saját képességeihez mérten kell elvárni a teljesítményt. Azt tudom, hogy az én fiam a négyesért nem tett semmilyen erőfeszítést. Nem az a lényeg, hogy ötös legyen, ha hármas lenne, akkor a négyesért hajtanánk. Hogy tudja, nem hullik minden az ölünkbe, bizony, dolgozni kell a saját szintjén is.

Lehet, hogy nem leszek népszerű a véleményemmel, mégis azt gondolom, nem lehet az iskola csak a gyerek dolga. Az én feladatom nem merülhet ki annyiban, hogy megnézem a jegyeit az online naplóban. Mert tudom, hogy év végén rettentően szomorú lesz, ha lesz egy négyese. Irigykedni fog a kitűnőkre, akiket név szerint említ az igazgató, és akik kimehetnek az egész iskola elé átvenni a bizonyítványukat. Szeretne ő is közéjük tartozni, és nekem ezt kell megtanítanom neki, hogy ha minden nap tesz ezért valamit, akkor elérheti. Hogy a saját örömének, boldogságának ő a kulcsa.

Amari

2 kedvelés
Előző bejegyzés: Fülfájósok! Ide hallgassatok!Következő bejegyzés: Testbe nyitva – Bennünk rejlő ritmusok

Kapcsolódó bejegyzések