Bajor Giziről sokaknak sokféle véleménye lehetett, amíg élt és a halálának rejtélyes oka egy cseppet sem könnyíti meg, hogy jobban megismerjük a XIX. század végén, pontosan e napon született színésznőt.
Annyi bizonyos, hogy már egészen kiskorától imádott szerepelni. Mariska nővére készített neki “fellépőruhákat”, amelyekben a körbeültetett babák előtt produkálta magát. A szülei kávéházat üzemeltettek a Kálvin téren, így a kislányt sokan ismerték a környéken. Elevensége, természetes bája és korán kibontakozó humora miatt gyorsan népszerű lett. A család jó anyagi körülmények között élt, így Gizi az Angolkisasszonyoknál nevelkedhetett, egészen 18 éves koráig, amikor a kávéház tönkrement. Apja hitelből indította újra a család életét és az anyagi nehézségek között nem sokat törődött azzal, hogy a lánya mire is adta a fejét. A Színművészeti Akadémiát 1911 és 1914 között végezte el, ebben az időszakban módosította a nevét is Beyerről, Bajorra.
Ezután a Nemzeti Színházhoz került, ahol a csillaga egyre fényesebben ragyogott egyszerű, de nagyon erőteljes színészi játékának köszönhetően. Aki csak látta, egyetértett vele, hogy alig-alig érzékelhető mozdulatokkal olyan feszültséget tudott teremteni, amilyenre egyik másik kortársa sem volt képes. Időközben elhagyta korábbi vőlegényét, Dr. Vajda Ödönért, aki pedig a menyasszonyát hagyta ott Bajor Giziért. Ez később jó döntésnek bizonyult, mert a két férfiből csak Vajda tért vissza a frontról. A házasságuk hét év után akkor került válságba és ért véget, amikor Vajda jövedelmét elvitte a praxisa megvételéhez felvett kölcsön törlesztése. Az egyre sikeresebb szinésznő pedig nem akarta még egyszer átélni, azt az egzisztenciális válságot, amit akkor volt kénytelen, amikor a kávéház tönkrement.
A következő szerelem Zilahy Lajos író volt, akivel meglepő módon sok időt töltöttek együtt Bajor korábbi férjével Dr. Vajda Ödönnel. Gyakran látták őket színházban, kávéházakban együtt és előfordult olyan is, hogy a volt férj békítette ki a szerelmeseket. Zilahy végül el is jegyezte a színésznőt, de kettejük között egyre mélyebb konfliktus alakult ki, mert Gizi még a távoli rokonait is segítette anyagilag. A nő végül kitette a lakásból Zilahy Lajost és nem sokkal ezután hozzá is ment Paupera Ferenc bankárhoz, akivel a Stefánia úton vettek egy csinos palotát. Ekkor úgy tűnt, Gizi végre révbe ért, a karrierje szárnyalt, a férjével nagylábon élhettek egy csodás otthonban. Pár év után a történelem megismételte önmagát és a bankár is tönkrement. A színésznő beadta a válókeresetet és újra egyedülállóként élte az életét. Anyagi problémái nem voltak, hiszen ekkorra már az egész ország ismerte a nevét, a tehetségéért pedig komoly verseny folyt a rendezők között.
A legaggasztóbb időszak azonban csak ezután következett egy olyan férj oldalán, akinél nagy valószínűséggel bármelyik előző mellett boldogabb lehetett volna. A színésznő egy odavetett megjegyzés miatt otthagyta korábbi fülspecialistáját és egy új orvost keresett egyre súlyosbodó hallási problémájának kezelésére. Ekkor találkozott Dr. Germán Tiborral, akit fél éven át invitált tiszteletjegyekkel az előadásaira, míg a férfi végül beadta a derekát. Nem sokkal ezután összeházasodtak. Az orvosnak – egy általa nejének írt leveléből kiderül – folyamatos kisebbségi érzése volt a feleségével szemben. Ahogy írja, nem is igazán tudta, kicsoda Gizi.
A házasságuk nem volt zökkenőmentes, hiszen a férjet behívták munkaszolgálatra. Őt és még egy tucat zsidót, a színésznő a házuk padlásán bújtatta a háború alatt. Egy barátját kérte meg, játssza el, hogy elbúcsúzik tőle és elindul a házuk elől, mint a férje, aki közben elrejtőzött a padláson. Így amikor a nyilasok keresték az orvost, a szomszédok egybehangzóan állították, elindult otthonról munkaszolgálatra.
A Rákosi időkben az ÁVH egyre inkább érdeklődött a Germán házaspár iránt. Gizi férje Svájcba szeretett volna szökni, de hiába álcázták volna az utat gyógykezelésnek Gizi egyre súlyosbodó hallásproblémáira, nem kaptak útlevelet. Amikor pedig illegális úton akartak úti okmányokat szerezni, lebuktak. A körülöttük növekvő politikai feszültég, a férj egyre jobban elhatalmasodó félelmei, Gizi hallásproblémái, amelyet maga a férje operált, odáig vezettek, hogy az orvos mániákusan kontrollálni kezdte felesége állapotát. Rettegett attól, hogy Gizi megsüketül és hogy agydaganata van. A diagnózisait megerősítésért a világ különböző pontjaira küldözgette kollégái véleményét kérve, miközben a feleségét szükséges vagy szükségtelen – ki tudja megmondani? – vitamininjekciókkal kúrálta.
Hogy a fentiek közül mi vezetett ahhoz, hogy 1952. február 12-én Dr. Germán Ödön morfiuminjekcióval végzett a feleségével, majd magával is, valószínűleg már sosem tudjuk meg. A boncolásukról hiteles orvosi dokumentum nem maradt fenn, annyit azonban lehet tudni, hogy Bajor Gizinek nem volt gond a hallásával, férje viszont demenciában szenvedett. Felmerült a lehetséges okok között az is, hogy az ÁVH aznap a színésznőt is ki akarta hallgatni a tervezett svájci úttal kapcsolatban.
Bár Bajor Gizi a Nemzeti Színház örökös tagja lett, Corvin koszorút és Szabadságrendet, a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét és Kossuth díjat is kapott, 1950-ben kíváló művész lett, szerepelt több mint egy tucat filmben és számtalan főszerepet játszott el a Nemzeti Színházban a való életben sajnos, messzire elkerülte őt a boldogság.
Eszter
