Ez a 10. nyaram Balatonon anyukaként. Tizedik éve, hogy a Balaton-parton, szeretett akarattyai Bezerédi strandunkon 10 percnél többet nem tudok egy helyben feküdni, kicsit süttetni hófehér, 5 terhességtől kinyúlt, szottyadt hasamat, vagy akár egy újságcikket elolvasni. Regényre esélyem sincs, azzal nem is próbálkozom már egy ideje.
Nagyon fárasztó és sokszor nagyon elegem van. Volt már, hogy sírtam is. Anyukám vigasztalt és persze kinevetett.
A nyári szünet 11 hetén keresztül 0-24 órában öt gyereket terelgetni, öltöztetni, etetni, altatni, gyümölcsöt pucolni, szépen felvágni, feneket törölni, bibit puszilni, játszani, vízbe menni, homokvárat építeni, focizni, halat fogni, mesét olvasni, szoptatni, vigasztalni és mire a végére érek, kezdődhet minden elölről. Nincs megállás.
Mikor egész nap az este 9 órát várod, hogy végre egy kis nyugi legyen, kiülj a teraszra hallgatni a tücsökzenét, nézni a csillagokat, beszélgetni a szüleiddel, na, akkor biztos, hogy valamelyik fázik, melege van, szomjas, vagy csak szimplán fél a közelgő vihartól és be kell mellé feküdni az ágyba, fogni a kezét és várni amíg egyenletes szuszogása mellől ki tudsz osonni. Vagy te is bealszol.
Néha irigykedve nézem a húszas éveiben járó fiatalokat, akik kézen fogva sétálgatnak, fekszenek a napon, olvasgatnak, egész nap semmi dolguk ebben a világban. 10 éve még én is közéjük tartoztam. Milyen jó is volt egy átbulizott szombat éjjel után feküdni a Balaton-parton és csak nézni ki a fejemből és olvasni apukám által ajánlott jó kis könyveket.
Akkoriban hogy irigyeltem az anyukákat: milyen jó nekik, hogy van gyerekük – és csak remélni tudtam, hogy egyszer nekem is lesz. Próbálok erre gondolni, amikor épp sanyarú sorsomon rágódom. Az is eszembe jut, hogy 10 év múlva már nem biztos, hogy itt lesznek velem. Mennek már a haverokkal, barátnőkkel, barátokkal és örülhetek, ha néha-néha felénk néznek. Bár pont ma voltam egy 90 éves nénit köszönteni születésnapja alkalmából, ahol egy négy lakásos házban él az édesanya és három gyermeke.
Mit nem adnék, ha én is így élhetnék életem végéig a gyermekeimmel!
Most már inkább megállítani szeretném az időt! Éjjel 1 óra van, megyek gyorsan és végigpuszilgatom, betakargatom az összeset!
A barátságos félhomályban nyoma sincs vitatkozásnak, kiabálásnak, rosszalkodásnak. Békésen szuszog öt kis „angyal”. Mind az enyém!
Még sokszor 10 ilyen „strapás” Balaton-parti nyarat szeretnék!
