Bobo és Bippa testvérek. Két huncut, vidám, jókedvű kis elefánt gyerek. Bobo aranyos turcsi ormányú elefánt fiú, Bippa a kis húga huncut, szép szemű elefánt lány.
Boldogan élt a két kis elefánt India egyik gazdag Maharadzsa palotájának gyönyörű kertjében. A maharadzsa mindent megadott nekik, főleg Bippát kedvelte, mert Bippa igen különleges kis elefánt volt. Bippa fehéren született. Óvták is mindentől. A két testvérnek külön szolgája volt, aki minden kívánságukat teljesítette. Felhőtlen boldogságban játszottak a palota hatalmas parkjában, nézegették magukat a csillogó tavacskában, ormányukba vizet szívva vidáman fröcskölték egymást. Hatalmas labdákat gurítottak jobbra-balra, föl a levegőbe, ide-oda. A palota minden lakója imádta őket. El is lettek kényeztetve annyira, hogy minden játékot megkaptak, minden finomságot eléjük raktak, amit csak kigondoltak, vagy megkívántak. Lassan unalmassá vált nekik minden játék, már enni sem kívántak, az étvágyuk is egyre jobban megcsappant. Búskomoran, kedvetlenül lődörögtek ide-oda a hatalmas kertben, majd egyszer már felkelni sem volt kedvük.
Mire a maharadzsának jelentették, addigra a két kis elefánt nagyon beteg lett. Búskomorságuk nem ismert határt. Semmi nem tudta őket felvidítani, semmi sem tudta az étvágyukat visszahozni. A maharadzsa fordult fűhöz-fához, a legjobb orvosokat hívta segítségül, de mindegyik csak tehetetlenül rázta a fejét, tárta szét a karját, nem tudtak rajtuk segíteni. Kétségbeesésében kihirdette az országban, hogy aki meg tudja gyógyítani a két kicsi elefántot, annak hatalmas jutalom üti a markát. Jöttek is az ország minden részéről a nagy tudású doktorok, kipróbáltak minden orvosságot, minden teafőzetet, még ráolvasást is, de semmi nem segített. Bippa és Bobo egyre soványabb és sápadtabb lett. Egyszer aztán a palotába került egy szegény vándor doktor, aki felajánlotta, hogy Ő két héten belül meggyógyítja a két kedvencet. Nem nagyon bíztak benne, össze is hívták a palota összes nagy tudású emberét, hogy tanácskozzanak, de nem láttak más megoldást, próba szerencse, megengedték az ifjú doktornak, hogy gyógyítsa a két beteget. Az ifjú doktor kikötése az volt, hogy senki ne zavarja őket a két hét alatt. Elvonult Boboval és Bippával a palota hátsó kertjébe, ide senki nem látott be, avatatlan szemek nem figyelhették a doktor munkáját.
Korán reggel kezdődött a munka. Először is kivitte a két kis elefántot a friss reggeli levegőre, ahol körbe kellett futniuk háromszor a kertet. Volt ám sírás, nyafogás, én nem tudok futni, nekem ilyet sosem kellett tennem siránkozott Bippa. Kilyukad az oldalam, zihálta levegő után kapkodva Bobo.
Hiába siránkoztak, duzzogtak, könyörögtek, a doktor hajthatatlan volt, nem engedett nekik, a kitűzött három kört le kellett futniuk. Futás után egy alapos zuhanyozás következett, aztán egy jó kiadós reggeli, ami mindenféle, az orvos által összeállított friss gyümölcsökből állt. Első nap turkálták az ennivalót, lebiggyesztett szájjal finnyáskodva mondták, nincs étvágyunk, nem kérünk enni, mi nem ilyen reggelihez vagyunk szokva. Már pedig nincs más mondta a doktor. Reggeli után mikor már kezdett felmelegedni az idő, kiültek az árnyékot adó fa alá, és különféle mondókákat mondtak, és kitalálós játékot játszottak. Ebédre újra a doktor által összeállított finom zamatos egészséges gyümölcsös ételt kapták. Persze megint nyafogás, turkálás lett a vége. Egyedül a finom frissen facsart gyümölcslevet itták meg szó nélkül. Ebéd után jó kiadós alvás következett. Felébredve azzal szembesültek, hogy mindenféle játékok, ügyességi tornaszerek lepték el a szobát. Sorba ki kellett próbálniuk egymás után mindet. Volt sírás-rívás, beteg vagyok nyafogta Bippa. Nem bírom, azt hiszem, lázas vagyok, vissza kell feküdnöm siránkozott Bobo, de a doktor hajthatatlan volt, nem engedett a nyafogásnak. Végezni kellett a feladatot az előírás szerint. Mire eljött a vacsora ideje úgy elfáradtak , hogy alig ettek, zuhantak az ágyba.
Ekkor a fiatalember odaült az ágyukhoz, és elkezdett mesélni egy szép mesét, amíg azt nem látta, hogy lecsukódik a picik szeme. Ezután elővette a hangszerét, ami egy gyönyörűen szóló szitár volt és halk simogató altatót játszott nekik. Másnap újra ugyanez történt, harmadnap ismét, egész hétvégéig, amikor is vasárnap szabad foglalkozásként egész nap a medencében játszhattak, fröcskölhették egymást, úszkálhattak, ugrálhattak. A következő héten újra kezdődött a torna, az egészséges ételek, friss gyümölcslevek fogyasztása, logikai játékok játszása, gyönyörű mesék hallgatása és az álomba ringató csodálatos zene. A kis elefántok egyre élénkebbek lettek, az étvágyuk is visszatért, sőt igen jó étvággyal ettek, és csodálatos mély álomba merültek.
Reggelenként frissen ugrottak ki az ágyból, és alig várták, hogy az előírt feladatokat elvégezhessék. Már nem sírtak, hogy betegek, élénkebbé váltak, a színük is sokkal egészségesebb lett. Miután letelt a két hét, a maharadzsa magához kérette a fiatal vándor doktort, és kérdőre vonta, hogy mi az eredmény, meggyógyultak e a beteg kedvencei? Győződjön meg személyesen róla uram, válaszolta a doktor. Nem kellett kétszer mondania, az egész palota apraja nagyja fölkerekedett, és elkísérték az urukat a kis kedvencek kertjébe. Döbbenten és nagy örömmel látták, hogy a kis elefántok újra a régiek. Vidáman hancúroztak a medence vizében és boldogan mosolyogtak az érkezőkre. Lett is vigalom, örömünnep, a maharadzsa mindenkit vendégül látott nagy örömében. Természetesen, amit ígértem be is tartom. A kincstárnokom egy zsák aranyat készített ki neked, fogadd hálám jeléül, örömködött a boldog maharadzsa.
El is fogadom, mert van kinek adnom, sok a szegény gyermek a környéken, szétosztom közöttük, de mielőtt elmennék, lenne egy-két tanácsom az úrnak.
Először is, Bippát és Bobot szeretném minden félévben megvizsgálni, hogy mindenük egészségesen fejlődik-e. Ezzel megelőzzük, hogy újra ilyen állapotba kerüljenek.
Másodszor, testi fejlődésük érdekében rendszeres testmozgást írok elő nekik, amit feltétlenül tartassanak be velük.
Harmadszor, szellemi fejlődésük érdekében különböző logikai játékokat írtam nekik, amit szeretném, ha mindennap elvégeznének.
Negyedszer, vitaminokban gazdag, egészséges táplálkozást, és gyümölcslevek fogyasztását ajánlom nekik.
Ötödször, szép mesét elalvás előtt, és halk lágy altató zenét a lelkük táplálására.
Ha mindezt betartják, Bobo és Bippa makkegészséges marad testileg, lelkileg, és félévenként ellátogatok, hogy megelőzésképpen megvizsgáljam őket.
Ezzel a jámbor okos vándor doktor kezébe vette vándorbotját, s elindult, hogy másokon is segítsen.
Buday Anikó
