Nagycsaládos anyának lenni nagyon nehéz. Rengeteg energiát fektetek bele, rengeteg időt szánok rá, és rengeteg pénzbe kerül. Sok a bánat és a könny. Hatalmas teher.

Éjjel az egyik balról üt fejbe, a másik jobbról rúg hasba. Reggel viszont arra ébredek, hogy balról egy párnás karocska ölel át, jobbról egy kipirult pofi simul az arcomhoz.

Annyian vagyunk, hogy alig  férünk az asztal köré. Csak úgy tudunk enni, hogy könyökünkkel a szomszédot bökdössük. Hol a sótartó borul fel, hol a merőkanálból loccsan valami a terítőre. A családi ünnepeken viszont egy egész kórus énekli a „Mennyből az angyalt”-t vagy a „Boldog születésnapot”.

Nagy család
Nagy család

Rengeteg pénzt költök születésnapi ajándékokra. Viszont rendszeresen kapok „Puszi Anya” feliratú szívecskéket, „Cuki Anya” alakú gyurmát, vagy „Szeretlek Anya” felkiáltással öleléseket.

Egy tábla csokit olyan sokfelé kell osztani, hogy alig 2-3 kocka jut egy-egy gyermeknek. Viszont olyan sok kezünk van, hogy pikk-pakk le tudjuk együtt reszelni az almát a pitéhez.

Ha palacsinta a vacsora, órákon át sütjük. Viszont nem kell anyának végig ott állni a serpenyő fölött, a gyerekek megsütik maguk, aztán behozzák nekem lekvárral, kakaóval.

Ha jön egy barátnőm vagy valaki felhív telefonon, képtelenség két percnél tovább úgy beszélgetni, hogy ne csicseregjen bele valaki, hogy „Anyaaa…!”. És ha türelemre intem, akkor: „Jó, hagylak mindjárt, csak az, hogy….”. És mondja, mondja, mondja. Esténként viszont lehet nekik mesélni, miközben akár rám borulva el is alszanak.

Dübörög a fejem fölött a lambéria, szinte táncolnak a tetőtér gerendái. Beleremeg a gyomrom minden egyes huppanásba. Aztán kiderül azért, mert nekem próbáltak egy előadást. Nemsokára be is mutatják a „Hattyúk tavá”-t, mély átéléssel, érzelmekkel. Nem kicsit hatódom meg.

Amíg picik, nem szól másról az életem, mint szoptatásról, pelenkázásról, átvirrasztott éjszakákról. Amikor már nagyobbak, fogják a kisebbek kezét az úton. Bekötik a kicsi cipőfűzőjét. Kezükbe lehet nyomni az épp oázó babát, ha a totyogós után kell rohanni.

Valaki épp mindig benne van vagy a dackorszakban, vagy a kamaszkorban. Viszont mély és őszinte beszélgetéseket lehet folytatni szerelemről, párkapcsolatról, szexről.

A mosogató mindig tele. A szennyes-tartó mindig tele. Az istenért sem akarnak elfogyni az edény- és ruhahalmok. A tűzifát csatárláncban ők hozzák be. Öt perc alatt kész a teregetés. A forrástól sok-sok liternyi friss víz kerül haza.

Nagy család
Nagy család

Egy bevásárláskor rengeteg holmi kerül a kosárba. Viszont mindenki hátán ott a hátizsák, segítenek hazacipelni. Majd persze felfalni is.

Egy normál méretű személygépkocsiba nem fér be a csapat. Kisbusz lenne az egyetlen lehetőség, amit drága megvenni és drága fenntartani. Viszont van 90%-os nagycsaládos kedvezmény. Hív a vasút, vár a MÁV!

A kamaszok szinte havonta növik ki a ruháikat. A cipőméret rohamosan emelkedik. Az egykor jó pulcsik hirtelen könyékig-derékig érnek. Mindig van kitől örökölni. Néha alig várják, hogy a nővérük/bátyjuk nője már ki az áhított ruhát.

Totális rendet képtelenség tartani. A széken egy baba, az asztalon egy színespapír-virág. Lépten-nyomon legó darabokba lépek. A lépcsőn a kertben szedett bogyók, füvek. A használt vonatjegyek, blokkok, gesztenyefigurák, csokipapírok, ceruzák elárasztják a gyerekszobát. – Amikor hazajönnek egy-egy kirándulásból, megdicsérnek, hogy milyen szép a rend és a tisztaság. (Miután a fél napomat erre szántam, hát persze.)

Sosem vagyok egyedül. Ez rossz is, mert néha jól jönne egy kis csend és nyugalom. Sosem vagyok egyedül. Ez jó is, mert ha szomorú vagyok, mindig van, ki felvidítson, van, ki segítsen, van kihez szóljak.

Szabadidőm szinte nulla. Minden róluk szól, körülöttük forog a világ. Az ember szinte megszűnik önálló lény lenni. Anyaként definiálja magát. Amikor a pelusosból copfos tini, a cumisból 42-es lábú lakli lesz, újult energiával lehetek ismét NŐ!

Nagycsaládos anyának lenni nagyon jó. Nagy beszélgetések, örömkönnyek, puszik. Boldogság.

Szerző: Réka

Nagy család
Nagy család
Share