Segíteni jó, másokon gondoskodni jó, ezt mindenki tudja. Akkor mégis hogy lehet, hogy annyi anyuka kimerült, fáradt, és úgy érzi, alig bírja ellátni a napi teendőit? Annyi, de annyi anya írja le, hogy a gyermekek körüli feladatokat ellátni sokkal nehezebb, mint gondolta volna! Hiába szorítja háttérbe magát, és tesz meg mindent azért, hogy jól menjenek a dolgok, mégse érzi magát szülőként sikeresnek, elégedettnek. Előtérbe helyez másokat, és mégis rosszul érzi magát! Miért?

A választ Daniel Kahnemann: Gyors és lassú gondolkodás c. könyve adja meg számomra. Mivel egy közgazdasági Nobel-díjas pszichológus a szerző, a lehető legalaposabb tudományos bizonyítékokat vonultatja fel a könyvében, melynek itt az esszenciáját mondom el nektek. A könyvben leírt tudományos kísérlet igazolja, hogy ha magunkat háttérbe szorítjuk, kevesebb terhet bírunk. A kísérletben részt vevőknek két feladatot kellett ellátniuk: először választaniuk kellett, hogy csokitortát kérnek, vagy gyümölcssalátát. Ezek után végre kellett hajtaniuk egy egyszerű, fizikai feladatot, tartani kellett egy gumizsinór végét. Azok, akik gyümölcssalátát választottak, sokkal hamarabb feladták a második feladatot, mint akik megjutalmazták magukat előtte.

Ennek oka, hogy az önkontroll és önmegtartóztatás hihetetlen energiát vesz igénybe, így agyunk és szervezetünk úgy gondolja, hogy a következő feladatnál ideje visszafogni magát. A későbbi kísérletek során azt is bizonyították, hogy az önkontroll gyakorlása konkrétan hat a szervezetre, csökkenti a vércukorszintet, jelentős energiát vesz el. Amikor ezt olvastam egyből beugrott, hogy hány meg hány anyuka írja fórumokon, hogy ma még semmit nem ettem, vagy épp csak a kávémra volt időm, s észre sem veszik, hogy ahelyett, hogy jót tennének a családjukkal, azzal, hogy háttérbe szorítják magukat, pont az ellenkezőjét érik el. Az önmegtartóztatás után csak fáradt, frusztrált anya marad, aki maga se érti, hogy miért nem bírja az iramot.

Ez a dolog szépen összecseng azzal, amit a saját praxisomban repülőgép-szabálynak hívok, vagyis, hogy legyünk tisztában azzal, hogy vészhelyzet esetén először a saját oxigénmaszkunkat kell feltenni, csak utána tudunk segíteni másoknak. Több hónapig volt szokásom, hogy amikor kimerültem, kicsempésztem a hűtőből egy Túró Rudit, és a spájzban titokban megettem. Ez a kis rituálé mindig segített, hogy utána sokkal szolgálatkészebb és kedvesebb legyek a családtagjaimmal. Ma már tudom, hogy nem szükséges ezt titokban csinálni, sőt azóta igazán profi lettem abban, hogy tudom mi az, ami nekem fontos, amit nem akarok megvonni magamtól, vagy lemondani róla. Sikerült egy igen jól működő rendszert kiépíteni, ahol már nem érzem magam kisemmizve, ha lerohannak a fiaim.

Legyen az idei karácsony kivételes, az ajándékok beszerzésének tervezgetése mellett írd össze minden napra, hogy mi az, amivel magadat kényezteted, ami csak anyának jó, kellemes, és lehetőleg még reggel hozzájuthatsz. Írjátok meg nekünk, ti mivel jutalmazzátok magatokat, mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, hiszen aki magának megengedi a luxust, az csak azt éri el, hogy a szeretteinek is jobb és kellemesebb perceket szerezzen!

Kellemes lazulós perceket!

Kogon Zsófi, Soul Design tanácsadó

Share