David Bowie emlékesten jártunk szombaton, ahol neves színészek, zenészek és művészek léptek fel este az új Gödör Klub (elképzelhető, hogy csak számomra új, amikor utoljára voltam a gyerekek születése előtt, még az Erzsébet téren volt) színpadán a Király utcában.
A hely hangulata engem az egyetemi klubok sötét, de ismerős, otthonos légkörére emlékeztetett. Homályosan láttam csak a kivilágosított színpad árnyékában, az arcok konturjai kék-fehér-pink színben fénylettek. Így is megállapítottam, hogy negyven pluszos a közönség egy része, amihez közelítek én is, a többiek egy kicsit idősebbek voltak, bár láttam két 10 – 12 éves forma gyermeket, ami bizonyítja, hogy D.B. zenéje kortalan. A fényjátékban a közönség soraiban kedvelt művészeket, színészeket véltem felfedezni, akik lelkesedéssel hallgatták a nem mindennapi performancot, és elegyedtek önfeledt beszélgetésbe az előadás szünetében. Lopva bele-bele hallgattam félszegen, mintha valamelyik másik galaxisból érkező lényeket figyelnék.
Kísérőtársaim, négy hasonszőrű lány, édesanya, akikkel hosszú kihagyás után vágtunk neki a veszélyes pop-kultúréjszakának, megígérve férjeinknek, hogy a másnapi megszokott pelánkás-játszóteres-családi ebédes programokat fél lábbal is kibírjuk. A fektetés nehezét a férjemre hagytam, lelkére kötve, hogy ez alkalommal ne telefonáljon rám és ne ültesse be a gyerekeket az autóba, körözve addig, amíg hazajövök. Félve tekintgettünk körül az ismeretlen-ismerős közegben, mint David Bowie szüzek. A koncertet először félve, majd egyre nagyobb lelkesedéssel hallgattuk. Szüzességünk David Bowie zenéje, művészete terén is rég elvesztettük már, be kellett lássam: A közreműködő művészek (Für Anikó, Kamarás Iván, Ónodi Eszter, Gyabronka József, Thuróczy Szabolcs, Hámori Gabriella, Jordán Tamás, Müller Péter Sziámi, Másik János, Jónás Vera, Varga Zsuzsa, Németh Juci, Nagy Kriszta Tereskova) hangján megszólalt David Bowie számok mégiscsak ismerősen csengettek számunkra.(Nem véletlenül lett több nemzedék IKON-ja, kaméleon és pilátusember. Megosztó és provokatív személyiség, mint Messiás a Jézus Krisztus szupersztárban.)
Salamon András dobos és filmrendező, aki az emlékest ötletgazdája volt, egyik nyilatkozatában említette, hogy a szenvedély Bowie zenéje iránt az, ami sarkallta őt és az előadóművészeket egyaránt. Igen, ez a szenvedély látszott és hallatszott minden egyes dobütésben, basszusban és akkordban. Emlékezetes volt, és lesz, újabb példa számomra, hogy a művészet a művészetért van, l’art pour l’art. Mert nem kell és nem is lehet, hogy Bowie művészete a következő évtizedekben megőrizze ugyanazokat a politikai felhangokat az eljövendő generációk számára, felülemelkedik azokon, aktualizálódik újból és újból, ezáltal válik örökérvényűvé, egyszerűen széppé, új eszméket és elveket magába ötvözve. Nekem a Heros mást mond most, mint a berlinieknek akkor, és mást fog mondani a fiaimnak 15 év múlva.
Talán a köztünk lévő falak lebontását…
