Végre nekünk is sikerült a múltnak kútjából egy ószövetségi történetet kihalászni a legújabb izraeli-magyar animációs filmmel. Ebből is látszik, hogy a legjobb történetek még mindig a Bibliában vannak, és ez a legjobb közös nevező. Úgyhogy nem is firtatom, miért nem, mondjuk, Szent László király kalandjaiból kaptunk ízelítőt? De mit lehet kezdeni egy bölcs királlyal, aki apjához képest nem parittyázott le egyetlen óriást sem, nem viselt véres háborúkat, és nem is szerette el szegény szolgája egyetlen feleségét gyilkosság árán. Fiatalon trónra került, és első dolga az volt, hogy Istentől bölcsességet kért. Majd nekilátott a Templom megépítésének.
Ha ebből a meséből akarjuk az Ószövetséget megismertetni a gyerekeinkkel, akkor számukra még mindig Szunyogh Szabolcs Bibliai mesék című könyve tűnik a leginkább gondolatébresztő forrásnak a film megtekintése előtt. Az alapszituációt mondhatjuk történethűnek, hiszen Sába királynője leginkább arról nevezetes, hogy ellátogatott Salamon udvarába, ajándékokkal megrakottan, hogy próbára tegye a király bölcsességét. Innentől kezdve aztán az alkotók a maguk szája íze szerint szőtték a mesét. A látvánnyal nincs gond: hihető a jóképű, lökött kamasz, aki imponálni szeretne a szintén bohó királynőnek. Még épp a jó ízlés határain belül marad a szereplők stílusa, bár komolyan aggódtam, hogy a királynő előveszi a szelfi botját (nem tette).
Ha túllépünk azon, hogy a mai fiatalok, vagyis a több ezer éve élt fiatalok mennyire csak magukkal vannak elfoglalva − a probléma az, hogy nincs probléma. És ez még talán a valóságban is igaz lehetett: Salamon joggal érezhette volna úgy, hogy Dávid után nehéz lesz labdába rúgni. A rajzfilm kezdése mindenesetre hatásos a vásári bábjátékossal, aki pont a nagy előd cselekedeteit vonultatja fel mókás kis figuráival. Idővel a hőstettek mesévé zsugorodnak, s aki a történelem színpadán áll, szeretné a saját meséjét előadni.
Ha van saját meséje az alkotók neves csapatának – a forgatókönyvet a József Attila-díjas Böszörményi Gyula jegyzi – Salamonról. Mert hogyan lesz a csecsemőt aprítani késznek mutatkozó szakállas kőarcból szerethető király, ha a rajzfilmben csak sajátos, ki tudja honnan származó képességei vannak (ért az állatok nyelvén és hobbi szinten varázsol)? Vajon elérik-e az alkotók, hogy Salamon valódi fejlődésen menjen keresztül és a végére hihető módon meg is okosodjon? A mellékszereplők legalább minden tőlük telhetőt megtesznek ennek érdekében: aranyos lett Sába királynőjének dadusa, életteli a király pösze tanácsadója, a humor kiapadhatatlan forrását képviselni hivatott ügyeletes cuki állatból, a sivatagi rókából meg legalább csak egy van. Ellenben széplányból és gonoszból jut mindjárt kettő-kettő!
A főgonosz Asmódeus démon, aki mitikus méretűre növesztett kidobóemberként tör fel a mélyből, s a pótgonosz, aki őt segíti. Akár van súlya gonoszságuknak, akár nincs, a cselekményt mégis előrelendítik mesterkedésükkel. A démon részben Salamon butasága miatt rászabadul Jeruzsálem városára a belőle áradó intelligens gyurma színű köddel. Csak egyetlen módja van, hogy a gonosz démont legyőzzék a jó emberek és jó állatok – egy fiktív hajsza indul egy fiktív tárgyért, mint egy videojátékban. A hajszát átszövi még a kegyes mondanivaló, miszerint nem helyes kínozni az állatokat (ezt Nils Holgersson óta mi amúgy is tudjuk, gyermekeinket nem árt emlékeztetni), tisztelni kell az időseket, szép cicababa helyett pedig válasszunk belevaló csajt, aki nem a letörött körmén sápog, hanem lazán tüzet gyújt három jelképes farönk segítségével is. A hasonló amerikai animációs filmekhez (pl. Herkules) sikerült ezzel felnőni, talán ez a cél is lebegett a készítők szeme előtt.
Szép lett amúgy ez a rajzfilm. Voltak jó ötletek, némelyik poén működött is, a szerelmi szál egészen ügyes fordulatot vett a váratlan rivális megjelenésével. Nekem „csak” Isten hiányzik a történetből. Megértem én, hogy meg kell érteni. Hogy nem hisz mindenki Istenben. Hogy ez egy ilyen történet. Csak hát Salamon nagyon hitt benne, csodálatos templomot emelt, melyet népének maradéka még ma is sirat! Nem tudom, hogy ha a hitet lehámozzuk egy ószövetségi királyról, akkor meztelen lesz-e, vagy csak szimplán esztelen? Ha viszont az a kérdés, hogy a mai gyerekekhez közelebb hozza-e ez a film a régmúltat, akkor igen a válasz.
