Fagyjatok békén! - Avagy: mi lesz veled petesejt?

Társalgási fordulatok karrierista nő témában, angol nyelvkönyvemből:

− Szeretném felépíteni a karrieremet, megcsinálni a szerencsémet és élvezni az életet, amennyire csak lehet.

− El tudod képzelni, hogy felkelek az éjszaka közepén pelenkázni, vagy babát etetni? Képtelenség.

− Hogy néznék ki egy, vagy két gyerek után? Ez nem nekem való.

Ki tudja, mekkora számban létezik, vagy nem létezik az elégedett szingli nő? Már nagyon várom, hogy ez a sztereotípia túlfújt lufiként szétpukkadjon és meglássuk, kik ők és milyenek valójában? Úgy tűnik ugyanis, hogy a gyermekszülés még mindig ősi „hobbink”, kedvenc extrémsportunk − ha nem így lenne, nem kerülhetett volna a petesejtfagyasztás technológiája az érdeklődés középpontjába.

„Mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó klinikákkal tárgyal újabban több brit nagyvállalat annak érdekében, hogy felkínálhassák női alkalmazottaik számára béren kívüli juttatásként petesejtjeik lefagyasztását.” – írja Suzanne Moore a theguardian.hu oldalán. Szép, ha a vállalat támogatja a nyaralást, az étkezést, a munkavállaló közlekedését – de mi köze a vezetőségnek Pirike petesejtjéhez?

Nagyon is sok. Mert ő aggódik, hogy kifut az időből és egyszer csak bejelenti… De mondjuk inkább, hogy még nincs is abban a helyzetben: még nem is szeretne gyereket (ugye?), még nem találta meg az igazit, még szeretne előrelépni. Jobb neki később szülni: míg a petesejt alszik, Pirike dolgozik. Ahogyan a brit újságíró írja: „Ha a harmincas éveidben jársz, gyakran olvashatsz arról, hogy biológiailag minden nap hanyatlasz. Közben pedig ott vannak a hollywoodi példák – csodás ikerszülések 51 évesen!”

A kifinomultabb fagyasztási technika révén fagyasztott petesejtből egyre inkább ugyanúgy lehet hús-vér baba, mint friss petesejtből. De, ahogyan a cikk írója is hivatkozik a Hefa (Humán Reprodukciós és Embriológiai Hatóság) figyelmeztetésére: korai lenne még kijelenteni, hogy sikeres az eljárás.

Az is kár, hogy petesejtet kinyerni nem olyan egyszerű, mint tojást tojni. De hát maradjunk a jó öreg közhelynél, miszerint egy nő két dologért képes bármire. Ebben az esetben áldozatot hoz azért, hogy ne legyen és legyen is gyereke. Mindezt egyszerre! (A petefészek túlstimulálás veszélyeire meg ne gondoljunk.)

Az orvosi beavatkozás kockázatait vállalhatónak érezhetjük meddőség esetén, vagy ha egy nő daganatos betegségben szenvedve a jövőre gondol, − de vajon okos dolog-e makkegészséges nőket lórúgásnyi hormonnal petesejtérlelő géppé alakítani, ha csak rövid időre is.

Miért történjen mindez? „A fő kérdés a petefészek fagyasztással kapcsolatban társadalmi jellegű. A tudomány közbeléphet, de a nők azért vállalkoznak erre, mert a munkahelyek működési rendje ezt kívánja. És azért is, mert a harmincas nők hiába várnak arra, hogy a harmincas férfiak családot alapítsanak velük.”

Vagyis egy társadalmi problémát − karrier és család dilemmája, vonakodó férfiak – úgy szeretnénk megoldani, hogy a tudás kincsesládájából kikeressük a megfelelő technológiát. „Az, hogy szeretnénk a teremtéshez szükséges eszközöket megszerezni, korábban is része volt a radikális feminista gondolkodásnak. Shulamith Firestone szerint a terhesség „barbárság” és majd egy napon a kisbabák máshogy fejlődnek ki. Egy napon lehet: már fejlesztik a mesterséges anyaméhet.” – pörgethető tovább a gondolat.

Lehet, hogy igaza van a brit újságírónak, hogy a vállalatok ajánlata megvesztegetés. Lehet, hogy csak egy illúziót dobnak a nők ölébe, akik aztán igaz hittel táplálják tovább a nagyvállalati óriásbébit, aki időt eszik és pénzt kakil (nem úgy, mint riválisa, a valóságos bébi).

Az európai társadalmakban a demográfiai kutatások szerint „szakadék” tátong a kívánt és valós gyermekvállalás között. Szomorú megállapítás, mely reményt is ad, hogy a hűtő mélyéből kiléphet az élet. Felenged a petesejt és meg is termékenyül. Nem egy spermadonor révén, hanem mert Pirike, vagyis Éva megtalálja Ádámot. Együtt megtalálják az igazi gyermeket.

Evarek