A régi időkben ezt a szót szinte nem is ismerték. Még az volt a jó, ha a lányok-asszonyok egyáltalán az tudták, mi az összefüggés a szex és a gyermekáldás között. Annyira természetesen ment minden. Eszükbe se jutott, hogy gátolják a fogamzást. Férjhez menés, szex, és persze gyerekek tömkelege. Amennyi jött, annyit fogadtak. Ezért volt egy családban 8-10-12 gyerek, más kérdés, hogy különböző okok miatt jó, ha a fele megérte a felnőttkort. Ma is jellemző vallásos családok körében, hogy Istenre bízzák, mennyi gyermekkel áldja meg őket.
Azért ne legyünk naivak, nem új keletű dolog az, hogy a nők tenni akartak valamit a nemkívánatos babák ellen. A nyakukban amuletteket hordtak, vagy különböző varázsigék ráolvasásával akadályozták meg a fogantatást. Régi fogamzásgátlási módszer volt a megszakított közösülés (azaz „kiszálltak Hatvannál”), amiről már a Bibliában is olvashatunk. Az örömlányok az aktus után forró fürdőt vettek, ecettel hüvelyöblítést végeztek. Ha már megesett az eset (főleg lányanyáknál), felkeresték a falu bábáját. Ő mindenféle gyógynövényekkel, varázslatos praktikákkal igyekezett elhajtani a magzatot (ez volt a híres „angyalcsinálás”).
Amikor készültem erre a cikkre, döbbenten olvastam, hogy az első óvszert kb. 5000 évvel ezelőtt alkalmazták (a leghíresebb óvszerhasználó Casanova volt). Legtöbbször állatok beléből, levelekből, vagy később vászonból készült, és a nemi betegségek ellen is védett. Az ókorban a nők hüvelykúp helyett mindenféle kotyvalékokat használtak, például Egyiptomban mézből és krokodil-ürülékből, vagy az araboknál gránátalmából és kősóból. A pesszáriumot citromkarika helyettesítette, savas gyümölcsökből spermaölő szer készült. Spirál helyett pedig gyökereket vagy csirke mellcsontját helyezték fel a hüvelyükbe. Tévedés, hogy a sterilizálás modernkori találmány: ausztrál bennszülötteknél egyszerűen átfúrták a férfiak nemi szervét.
Aztán persze elérkezett a nagy szexuális forradalom, az antibébi korszak. A XX. század első felében kezdtek el azzal kísérletezni, hogy mesterséges hormonbevitellel akadályozzák meg a peteérést. Az 1960-as évektől kezdtek elterjedni a tabletták, csomó kellemetlen hozadékkal. Azóta hiába csökkentették a hormontartalmat, és jöttek ki a piacra az egyre inkább egészségkímélő bogyók, a mellékhatások attól még megmaradtak. Például ma már köztudomású, hogy a mesterséges hormonszabályozás csökkenti a libidót, ráadásul igen sok nő meghízik ilyenkor. Megjelenhet még pecsételő vérzés félidőben, hányinger, fejfájás, sőt, komolyabb esetben szív- és érrendszeri betegségek is.
Mit tegyen az, aki nem szeretné hormonokkal mérgezni a testét, mégis szeretné valamilyen természetes módon meggátolni a fogantatást? Például szoptassa sokáig a babáját, hiszen sok kismamánál ezen időszak alatt egyáltalán nincs peteérés (sokaknál viszont van, szóval ez nem tuti módszer).
Még ma is az egyik leggyakoribb módszer a nemkívánatos terhesség ellen a megszakított közösülés. Sajnos eléggé lélekromboló közvetlenül a magömlés előtt megszakítani a szeretkezés folyamatát. Másrészt a férfiak nagy része igen kevés testtudatossággal rendelkezik, így hiába fogadkoznak, és megvan részükről a szándék, a szex hevében véletlenül beleélveznek partnerükbe.
A tantra hívei a „coitus reservatus”-t hirdetik. Kínában és Indiában régóta jól ismert, nyugaton csak az utóbbi időkben terjedt el az ejakuláció nélküli orgazmus. Mivel úgy vélik, a túl sok magömlés elveszi az férfi életerejét, ezért azt megőrzendő megtanulhatják a tantrikus szex egyik alapmódszerét, a sperma visszatartását.
Szintén ősi módszer a természetes önmegfigyelés, ami ma éli reneszánszát. A lényege a peteérés napjának meghatározása többféle mód kombinálásával: napok kiszámolásával (Ogino-Knaus naptármódszer), ébredési hőmérséklet megmérésével („hőmérőzés”), a méhszáj és a hüvelyváladék vizsgálatával, a mell megfigyelésével. Talán a természetes születésszabályozás hívei számára ez a legolcsóbb, legkényelmesebb, és megfelelő testtudatosság esetén a leghatékonyabb módszer.
Réka
