Fülfájósok! Ide hallgassatok!

Fülfájósok! Ide hallgassatok!

 A félév közeledtével januárban, februárban megtelnek a gyermekrendelők. Ilyenkor kezd el fájni a fül ─ ha van a családban érzékeny fülű gyerek (egy nagycsaládban ilyen mindig van). Ez a szerv egy külön élőlény, egy sértődős csiga, aki nyáron téli álmot alszik, ősszel már mozgolódik, de télen a legaktívabb. Legkésőbb januárban drámai arccal lép a konyhába a gyermek és már tudom, mit fog mondani: „A fülem!”

Persze, az antibiotikumok korában nem akkora a tét! Hála az orvostudomány fejlődésének, a gondos fül-orr gége szakorvosnak, legfeljebb csak átmenetileg lesz a gyerek tök süket. Nem úgy, mint nagyapám, aki a tanyasi viszonyok között valóban az lett fél fülére. Más kérdés, hogy hosszú távon mégis jobban járt, mert életerős, de nagyothalló munkásemberként megmenekült a lövészároktól. Ebből is látszik, hogy a betegség olyasmi, ami hosszú, vagy rövidtávon megóv a veszedelemtől.

De vajon miféle haszna van a fülfájásnak egy mai gyermek számára? Mi az oka a fülfájós korszakok beköszöntének? A gyermekorvos szerint annyi a magyarázat, hogy sok a bacillus, duzzadt az orrmandula, a gyulladásnak kedvez a gyerekkori anatómiai helyzet. Ha sokáig firtatjuk a témát, eljuthatunk oda, hogy „ki lehetne vetetni az orrmandulát”, „tubust lehet a fülbe helyezni a szellőzés érdekében”, „erősítsük az immunrendszert”. Antibiotikum fóbiás anyaként ez utóbbi a kedvencem: jöjjön a C és D vitamin, a cseppek, a gyümölcslevek, a halolaj kapszulák és a sok gyümölcs és zöldség, no meg a probiotikum ─ hogy az antibiotikum hatását ellensúlyozzuk, mert úgyis az lesz a vége. És ne feledkezzünk meg az alapos orrfújásról, vegyük elő az orrszívó porszívót, a fülmelegítő párnákat, a tengeri sós orr-sprayt és a kövirózsa cseppeket.

Ha mindez nem elég (és nem az), további megoldásokat kell keresni ─ az immunrendszer erősítésének vannak lelki vonatkozásai is. Meglepődtem, amikor az óvodavezetőnk kirakott egy plakátot a faliújságra, amin az állt, hogy a gyerekek betegségeinek lelki okai is lehetnek. Bátor dolog ezt kijelenteni ma, amikor mindenki a bacillusokat okolja és véletlenül sem a gyerekeket érő túl sok stresszt. A gyerekbetegségeket szükséges rossznak tekintjük, mert a felnőttek szemében az óvoda, az iskola, vagy a családi feszültségek mértéke nem jelenthet akkora terhet, hogy abba bele kelljen betegedni.

Ha viszont a lélek felől közelítjük meg a bajt, felfedezhetjük, hogy a betegségnek igenis van haszna a gyerekek számára. A beteg gyermek visszasüllyed egy kisbabás állapotba, amikor ismét gondoskodást, szeretgetést, sok mesét, külön foglalkozást kaphat. Nem könnyű feladat a gyerekünk alaktalanul gomolygó érzéseinek fomát adni, de a betegség, vagy annak a veszélye rákényszeríthet erre.

Ma már sejtem a kisfiam viselkedéséből, mikor kell lecsökkenteni az otthoni zajt, stresszt, sietséget annyira, hogy még legyen lehetőség lefékezni. Persze, nem mindig sikerül, de azért megpróbáljuk. Ilyenkor esténként mellé fekszem, a fülére melegítő párnát rakok és beszélgetünk a „dolgokról”, hogy mostanában mi a legnehezebben elviselhető, hogy a fülében éppen mit csinálnak a Minionok, hogyan raknak rendet, egyáltalán hogy érzik ott magukat, vajon sikerül-e Nekik egyedül is győzniük, vagy majd segítséget kell-e nekik kérni?

Evarek

14 kedvelés
Előző bejegyzés: SzuperanyuKövetkező bejegyzés: Az iskola a gyerek magánügye? A félévi bizonyítvány margójára

Kapcsolódó bejegyzések