Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Húsvét misztériuma azonban sokkal nehezebben dekódolható egy kisgyermek számára, mint Jézus születésének örömünnepe, jóval nagyobb fejtörtést okoz azoknak a szülőknek, akik keresztény szellemben próbálják nevelni csemetéiket. A háromnapos ünnep íve gyerekként nehezen követhető. A szenvedéssel indul, a legsötétebb órák után a halál csendjévé merevedik, és csak Nagyszombat vigíliáján enged a fojtott szomorúság, hogy aztán hallelújázva, felszabadultan örülhessünk a feltámadásnak. De akkor hogy is van ez? Most sírunk vagy nevetünk?  – kérdezhetik a gyerekek. Aztán a pogány tavaszünnepekből megmaradt tojásfestés, locsolás és csokinyuszi tovább bonyolítják a helyzetet. Hogy kerül a kereszthalál mellé a nyuszi és a kiscsibe? Mindezekből pedig adódik egy praktikus kérdés:

Hogyan magyarázzuk el óvodáskorú és kisiskolás gyermekeinknek, hogy mi történik Húsvét szent ünnepén és hogyan véssük szívükbe ennek jelentőségét?

A NőiSzem Blog erre a kérdésre kereste a választ három felekezet fiatal lelkipásztorától. A református lelkész után ma egy evangélikus lelkipásztor válaszol nekünk.

Solymár Péter, az Újpesti Evangélikus Gyülekezet lelkésze

 

 

 

 

 

 

Névjegy: 1973-ban született Celldömölkön.1998-ban ordinálták lelkésszé. Segédlelkészként Nemeskoltán (Vas megye), Óbudán és Cegléden szolgált, 2002 óta az Újpesti Evangélikus Gyülekezet lelkésze.

A húsvéti készülődés kapcsán bennem is kavarog a teológus és a családapa. Teológiai szempontból nem tartom fontosnak világias szempontból eladhatóvá tenni a kereszt és feltámadás üzenetét. Gyermekkoromban az ősi énekek, szüleim csendesebb, böjtölő életvitele jelezte és érzékeltette, itt valami fontos esemény történik, amelyben húsvét ünnepe lendületet hoz. Nem igényeltünk nagy látványosságot, az ünnep önmagában hordozta erejét. Édesapaként azonban érzem, hogy a mai világ információáradatában a nagyhét és húsvét üzenetét „látványosabban” kell megélnünk.

„A nagyheti készülődés kezdete családi szempontból ideális, hiszen virágvasárnap ünnepe igazán „gyerekbarát”. Az ünneplő pálmaágakat lehet házilag készített zászlókkal helyettesíteni, amelyet egy hurkapálcikára ragasztva az istentiszteleten is lehet hasznosítani. A zászlók felületére rajzolt keresztény szimbólumokat gyermekeinkkel közösen alkothatjuk, így az együttes munka már önmagában segít az ünnepre hangolódásban. Gyermekeimmel és a gyülekezet iskolásaival rendszeresen készülünk így húsvétra. A kreatívkodást ilyenkor pászkakenyér és szőlőlé fogyasztásával tesszük még autentikusabbá. Így a készülődés és az étkezés is összekapcsolódik, nagycsütörtök ünnepe is megemlítődik ilyenkor.

Nagypéntek kereszt motívuma is megelevenedhet a gyerekek számára. Krisztus keresztje felemel és életre üdvözít, így ábrázolható „életfaként” a váltság szimbóluma.  A gyerekeknek el lehet mondani az édenkert boldogságát, ahol minden szép és minden jó, ahol az élet fája a kert közepén van. Ez a fa válik láthatóvá Krisztus szenvedésében és a kereszt reménységében.  Húsvét ünnepére készülhetünk a tisztaság és a szépség jeleinek tudatosításával, a közös étkezés örömének áldásával. A tojások díszítése, a virágok elhelyezése, a terítő színeinek élénk vetülete mind hirdetheti az élet teljességének diadalát.

A kalács és a sonka, a sütemény és a friss zöldség az élet lendületét idézi. A kellékekből láthatóvá válhat az élet misztériumának csodája. A csodában azonban akkor tapasztaljuk meg az áldást, ha a család és gyülekezet közösségében ott látjuk Isten misztériumát, és egymásban együtt örvendező embertársra találunk. Ez a megtalált öröm ott van húsvét misztériumában, hiszen a húsvéti feltámadás nem emberi cselekedetek győzelme, hanem olyan kegyelem, amelyre rátalál az ember, mint az üres sírra a tanítványok és az asszonyok.”

Szerző: Lotte

 

Share