„Pedig ez a gyerek nem is hülye…” – visszhangzik bennem a mondat, mely olykor el is hangzott a korrepetálásra szoruló kisiskolás feje felett, aki én voltam. Pedig iskolaérettnek számítottam, ahogyan gyermekeim is így kezdték meg iskolai pályafutásukat, melyet többek között zavartalan és alkoholmentes magzati lét, problémamentes születés, kitűnő mozgásfejlődés (nem maradt ki a csúszás, mászás), sok játszóterezés, mesélés, gyurmázás, különféle falfelületek szétfirkálása előzött meg − a tanultak, idővel pedig a józan ész útmutatásai szerint.
Ezek után reméltem, hogy igazzá teszem a közismert pszichológus, Vekerdy Tamás rovatában olvasott mondatot, miszerint „az iskola a gyerek magánügye”. Sokféle felirattal találkoztam aztán az iskolában (kedvencem: „nincs lehetetlen, csak tehetetlen”), de ezzel nem. Nagyobb baj, hogy osztályzat híján a százalékos eredmény, vagy éppen a füzetben virító fekete csillag önmagáért beszél. Mivel ez utóbbi még a fekete pontnál is ócskább minősítés, amint aláírtam a füzetet, el is pályáztam a legközelebbi könyvesboltba munícióért.
Az elsős büszke volt, hogy végre egyszer ő is fejlesztésre szorul. Az is kiderült némi gyakorlás után, hogy ő sem hülye (de ezt amúgy is tudtuk, így nem is mondtam ki). Egy-egy oldal gyakorló megoldása naponta még vállalható és stabilizálja az iskolai helyzetet, de ezen túl a szülő jól teszi, ha ina szakadtával igyekszik játékba ágyazni, életszerűvé tenni a tananyagot. A társasok, kártyák és mindenféle játéknak álcázott fejlesztő eszközök segítenek, hogy ne vérezzünk el az olvasás, írás és matek hadszíntereken.
Amíg kérdés, hogy a l és az ó együtt miért ló és nem löó, addig az olvasás napi szintű, rendszeres gyakorlására elegendőek az iskolai olvasólapok és az olvasókönyv, főleg, hogy ilyenkor már tartanunk kell magunkat az iskola által választott olvasástanulási módszerhez. De hogy az erdőtől azért lássuk a fát is, érdemes folytatni a közös meseolvasást, amíg el nem jön az önálló olvasgatás ideje, melyre a kezdőknek szóló olvasnivalók a legalkalmasabbak. A könyvtárban külön polca van e műveknek − nekünk a Geronimo sorozat vált be a legjobban. A fejlesztő játékok közül a szókirakókkal, a képes dobókocka készlettel (pl. Story Cubes) és mesélésre ösztönző kártyajátékokkal (pl. Dixit) fejleszthetjük a gyerekek verbális képességeit és fantáziáját.
Még gazdagabb a kínálat, ha a matematikával vannak gondjaink. Carol Vorderman szó szerint minden szempontból kimerítő könyvét (Tanulási technikák lépésről lépésre) nevezhetjük a krónikus matekozók Bibliájának is. Kitűnő segítség azoknak, akiknek hozzám hasonlóan nem ugrik be azonnal, mit is értünk helyi és alaki érték alatt? A fejlesztő játékok között találunk fejszámolást segítő speciális dobókockákat (pl. Math Dice Junior), geometriai ismereteket megalapozó játékokat különféle bonyolultsági fokozatban (kisebbeknek való a Trükkös teher, iskolásoknak a Katamino és az Izzi). Fejlesztik a tájékozódást, a logikát, a kombinációs készségeket a labirintusjátékok (pl. Amaze), az amőbák (pl. Quixo), a toronyépítő játékok (pl. Quarto Mini).
Ami gyermekünk írásképét illeti, a közvetett fejlesztés legjobb módja még mindig a rajzolás, gyurmázás, festés, nyomdázás, gyöngyfűzés. Jó szolgálatot tehet még az a játék is, melyben letörölhető lapokon gyakorolhatja egy elemes ceruza segítségével a gyermek az írást. A helyes megoldás esetén zölden villogó, zenélő toll már-már ősi találmány a saját gyerekkoromból (ma Sapientino néven van forgalomban a játékos toll és a feladatlap) és talán nem a legkreatívabb módja a fejlesztésnek, de hasznát vehetjük, ha kevés az időnk és célzottabb gyakorlásra van szükség.
Márpedig hétköznap kevés az időnk. Fejlesztésre még csak-csak jut, játékra már alig. A mai estén az elsőssel átvettünk egy olvasólapot, megoldottunk pár matek feladatot, ami a napköziben nem ment. A harmadikossal nyelvtani szabályokat tanultunk együtt, mert az önálló, ám lélek nélküli magolás látványát nem bírtam idegekkel. Kicsit ismételtük még szóban a m-dm-cm-mm problémakört matekból, de a holnapi úszás miatt a mai estét ennyivel megúsztuk. Az ötödikes viszont már önállóan vetette rá magát a gépre, hogy kutatómunkát végezzen. Mielőtt örvendeni kezdtem volna ekkora önállóság láttán, elő is került az angol elégedetlen felhorkanással: „segítsél most már nekem is!”. Mire a többiek alszanak, az önálló nagylány az ágyban negyedórácskát ismétel, de már nélkülem. Azt hiszem, örülnöm kéne…
Evarek
