Szülőként, amikor a kisfiamnál evési zavarokat észleltem, aggodalom töltött el. A fiam jó fiú, általában szót fogad itthon és az óvodában is, nem nagyon dacol, a barátainak átadja a terepet, másokkal segítőkész, kedves.
Evésnél azonban megálljt parancsol, szófogadás ide vagy oda, nem hajlandó megenni a zöldségeket. Nyersen, főzve, sülve, hosszúkásan, vagy kockára aprítva, sőt akkor sem, ha elrejtem fasírtban, bolognai szószban, vagy egyéb más módon.
Próbáltam következetesen nem adni mást, majd többféle ételvariációt kipróbálni. Egyik ilyen alkalommal, amikor a harmadikféle ételt főztem, és a “méreg majd megevett”, belegondoltam, utánaolvastam és megértettem, hogy az étel elfogadása – elutasítása a kis életének az a területe, amit leginkább befolyásolni tud, ahol végre ő lehet az irányító, ő lehet a vezér.
A jótékony feledés homályába veszett emlék sejlett fel bennem ekkor, gyerekkoromban én is hónapokig csak paradicsomlevest és rántott húst voltam hajlandó enni. Majd tinédzserként az evési zavarok számtalan tényállását megvalósítottam. Ahogy egyre nyitottabb lettem a külvilágra, úgy távolodtam el a családomtól. Valószínűleg a legtöbb tizenéves végigéli az eltávolodás, szárnypróbálgatás, leválás és egyéb más pszichológiailag megmagyarázható szakaszát a felnőtté válás ma már hosszúra nyúló időszakának.
Tizenévesek testi, nemi fejlettsége meghazudtolja a korukat, a látható testi érettség azonban nem jár együtt az értelmi, érzelmi felnőtté válással. Az agy szerkezetének változása, az agyi területek, nyúlványok, szinapszisok, a külső kéreg átalakulása hatással van a serdülők viselkedésére. Ez a korszak egy felettébb érzékeny és sebezhető életkor, a változások kora. Gyermekből tapasztalatokra éhes kis ember lesz, tele kíváncsisággal, bizonytalansággal. Megismerni vágynak új, felnőttes dolgokat, a másik nemet, szereket, cigit, alkoholt, drogokat.
Ezek által legfőképp az irányítás jogára vágynak – amit itt még kötelezettségek nélkül tapasztalhatnak meg. (A gyerekek, a fiatalkorúak az étel elutasításával, egyéb élvezeti szerek elfogadásával befolyásolni tudják a környezetüket, döntési jogosultságot kapnak saját testük, életük felett már akkor, amikor szavazati jogot még nem szerezhetnek, és felelősség szempontjából is cselekvőképtelenek, vagy korlátozottan cselekvőképesek. )
Statisztikai adatokat olvasgatva észlelhető, hogy náluk az evési zavarok, a bulémia, anorexia, testképzavar gyakran előforduló “betegség”, sőt mérhető halálozási ok.
Engem is sokáig örömmel töltött el, hogy megettem, amit csak akartam, többet is, mint, amit kívántam, farkasétvággyal, mivel tudtam, hogy úgysem hagyom, hogy a gyomrom megeméssze az ételt. Jutalmazhattam és büntethettem magam egyszerre.
A tízen túliak társasága előbb-utóbb a család elfogadó, támogató légköréből, ölelő karjait lehántva kilép a világi életbe, ahol gyermekagyukkal még fel nem érhető társadalmi elvárásokkal, ideálképekkel találkoznak. Az interneten, filmekben, sorozatokban, reklámokban, játékokban álhírekkel, fals mintaképekkel szembesülnek. A média, a szépségipar által favorizált modellalkatú, nádszálvékonyságú női ideál sulykolása hamis képet alakít ki a kamaszok, kamaszlányok fejében, olyan elvárást, ami hazug és nem életszerű.
Az étkezési zavarok, az anorexia nervosa, amely hosszan tartó egészségügyi mellékhatásokkal, károsodással is járhat, életveszélyes állapotba sodorhatja az érzékenyebb, befolyásolható lelki alkatú fiatalokat. Rádióban hallottam egy riportot, amiben az anorexiával kapcsolatos társadalmi felelősségről esett szó. Elmondták, hogy Spanyolország, Olaszország, Izrael mellett Franciaországban is elfogadták azt a törvényjavaslatot, amiben büntetni rendelik azokat a modellügynökségeket, amelyek túlságosan vékony modelleket foglalkoztatnak, továbbá azokat az anorexiát népszerűsítő weboldalakat, amelyek a soványság e szélsőséges formájára buzdítanak. A Felelősség megállapítása, a tényleges felelősök megtalálása, büntetés, a társadalmi véleményformálók megzabolázása, felelősségvállalás, forradalmi lépések, számomra azt mutatja, hogy a társadalom önanalízise során reflektál hibáira, változtatni kénytelen és változik. Talán így van még remény arra, hogy más, érdekszférák, pénzemberek, gengszterek érdekeit sértő, de káros, agymosást előidéző kártékony szernek, befolyásolási eszközöknek is megálljt parancsolhatunk, egyszer…
Reklámokban már látni természetes idomú hölgyeket, és a Barbie baba sem őrzi örökké tökéletes “formáját”.
