Mi is az a tudomány? Egy nagy fekete lyuk, ami bizonyos embereket beszippant? Vagy egy nagy négyzetháló, mely elválasztja a kívülállókat a tudomány művelőitől? És ők vajon milyenek? Pofaszakállas, vastag szemüveges bácsik, esetleg szikár, penge szájú nénik sötétkék köpenyben, vagy olyan hallgatók, akikből számítógépes programokról pusmogó kockák lesznek?
Amíg ezek a sztereotípiák békében tovább porosodnak, addig a jó kutatónak is elkél a cégér. Éppen ezért rendezik meg 2005 óta Európa-szerte a Kutatók Éjszakáját (melyhez Magyarország a kezdetektől fogva csatlakozott), hogy bepillantást nyerhessünk a tudomány rejtélyes világába, hogy a kutatók és a hallgatók is megjelenhessenek a maguk hús-vér valójában.
A szorongásos matek, fizika és kémia órák után nekem először akkor jutott eszembe, hogy nem is olyan rossz dolog a tudomány, mikor egy téli beteges időszakban kisfiammal kínunkban Öveges professzor videóit nézegettük a youtube-on. Később találtunk más felvételeket is, melyeken diákok mai körülmények között ismételték meg a neves fizikaprofesszor kedvenc kísérleteit, vagy találtak ki újabbakat.
A Kutatók Éjszakája Népszínház utcai helyszínén, a Bánkin (Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar), volt lehetőség a konyhai kotyvasztásra is. Dagonyáztunk Shrek-zöldre színezett nem-newtoni folyadékban, öntögettünk színezett löttyöket egymás tetejére különféle kémcsövekbe, majd cukros-szódabikarbónás-alkoholos masszát is égettünk egy tálcán.
A nap felfedezése nekünk az eddig misztikus homályba vesző CNC-forgácsoló gép volt. A forgácsoló szakember tehát számítógépes programot ír, és azzal irányít egy masinát, mely kivájja a nyersanyagból a megfelelő alkatrészt – jelen esetben falemezből egy Batman szárnyacskát. Ezt már az egyik segítőkész hallgató mutatta meg a gyerekeknek, míg más sárga pólós diákokkal szívecskét és elefántot öntöttünk szilikon formákba. Próbáltunk tésztából kereket ragasztani, de sajnos ezúttal hiány volt ragasztópisztolyból, sablonból és segítőkész hallgatóból is (így viszont nem kellett tészta kerekeket épségben hazacipelnem).
A Bánki Kar épületében már bolyongani is élvezetes, mintha csak a 100 éves házak éjszakáján lennénk. Az épület bőven túl van persze a százon, noha újabb szintek, kémények és központi fűtés is épült az idők során az eredeti, 19. századi építményhez. Most szabadon járhattuk be az épület eldugottabb folyosóit is, különböző alagsorait, s csak elvétve botlottunk egy-egy zsíroskenyérrel megrakott tálcát cipelő hallgatóba.
Az udvaron közben a Bánki csühögő − egy sűrített levegővel működtetett kisvonat olajos hordóból kialakított vagonokkal − kitartóan fuvarozta a gyerekeket a lámpafényben. Nehéz volt elhinni, hogy a téglafalakon túl a Blaha Lujza tér nyüzsgése vesz minket körül, miközben egy teljesen zárt udvar különös zajait hallgatva kis rakétákat sütögettünk gyertyaláng felett. A mini rakétánk nem robbant be − lehet, hogy nem kellett volna kihagynunk a magyar űripari termékek bemutatóját?
Azóta sem tudok semmit a diszlokációról, a plazmával való vágásról, a fémek anatómiájáról, vagy a haditechnikáról. Pedig még számtalan helyszín volt Pesten, Budán és az ország különböző pontjain is. Így hát csak azt mondhatjuk egy ilyen éjszaka után, hogy a tudomány nagy és kiismerhetetlen. Sőt, olykor veszélyes is − bár a robbanással végződő szombathelyi kísérlet az ijedségen túl szerencsére csak kisebb sérüléseket okozott.
A tudományhoz kedvet csinálni nem is olyan nehéz. Eleinte gyerekeim kedvetlenül vágták ki Ollóvágta Pista bácsi állatait, „most ne kézműveskedjünk” felkiáltással. Ám a papír a szakállas mester kezei alatt pár másodperc alatt térhatásúvá nemesedett, s így az este végére a táskám is megtelt bálnákkal, zsiráfokkal és pincsikkel. Addigra már egy ismeretterjesztő előadást is sikerült végigülnünk, hogy megtudjuk, egy szárazföldi állat mekkorára nőhet, ha még meg szeretne állni a lábain? Helyben nyomtatott érmékkel, térhatású állatokkal és beton kiselefántokkal megpakolt táskával a hátamon vonszoltam ki a négy kiskorút a patinás épületből. Azzal a feltétellel, hogy legközelebb is eljövünk és hozunk ragasztópisztolyt!
Evarek
