A szocializáció nehéz és rögös útján jó korán el kell indulnia az ember gyerekének. A társas kapcsolatok elsajátítása sok kompromisszummal, lemondással és áldozattal jár, és ennek megtanítása elsősorban a szülő feladata. A kisgyerekek érdekében fontos, hogy már az óvodába, bölcsődébe kerülés előtt rendszeres játszótér-látogatók legyenek, hogy minél korábban megszerezhessék első közösségi élményeiket. Különösen akkor fontos ez, ha nincs testvér, mert olyan társas szabályokat tanulhatnak meg, amelyeket otthon, a szülőktől biztosan nem.
A játszótéren szülői felügyelet mellett lehet megtanulni az alkalmazkodást, hogy mások akaratát is tiszteletben kell tartani. Hogy a hinta használata nem kizárólagosan őt illeti meg, hanem egy idő után át kell engedni másoknak is. Hogy a csúszdára váró sornak a végére állunk be, és nem lökdössük el a többieket, hogy az elejére furakodjunk. Jó alkalom ez a szülőnek arra, hogy gyermekét megfigyelje konfliktushelyzetben, és asszertívan irányítgassa őt a társas kapcsolatok szövevényes hálójában, valamint esetleg felkészítse az óvoda nehézségeire. A kicsik megtanulják így azt is, hogy a társunk testi épségére vigyázunk, nem szórunk homokot a másik szemébe, és nem kalapáljuk kislapáttal a másik fejét.
A gyerekek megtanulják azt is, hogy mások értékeire, játékaira vigyázni kell, miközben a kérés, megköszönés fogalmait is elsajátítják. A játszótéren megengedett általában, hogy egymás játékait kölcsönvegyük, de egy totyogóssal még nehéz megértetni, hogy a kölcsönbe kapott játékot nem vihetjük haza. Idővel rá fog jönni, hogy legközelebb is kérhetünk kölcsön játékot, amikor ellátogatunk a játszótérre, mint ahogy azt is meg fogja tanulni, hogy nagyon szép dolog kölcsönadni másoknak a saját játékainkat annak reményében, hogy mi is kipróbálhatunk olyanokat, melyek nekünk nincsenek.
A játszótér segítheti a leválási folyamatot, ami nagyjából másfél-kétéves kor körül kezdődik. Az anyuka figyelő-óvó jelenléte biztonságot ad a gyereknek ahhoz, hogy egy kicsit már el tudjon távolodni tőle, ugyanakkor bármikor odafuthasson hozzá egy puszira, amikor szükségét érzi.
Tévedés azt hinni, hogy csak az ovi előtt álló korosztálynak van mit tanulnia szocializáció terén a játszótéren. Az nagyovisok, iskolások ilyenkor kimozdulnak a megszokott közösségükből, komfortzónájukból, megtanulnak ismerkedni, megtanulják, hogyan beszéljenek, játsszanak ismeretlenekkel, akár új barátságokat köthetnek. Találkoznak kisebbekkel és nagyobbakkal, nem csak a saját korcsoportjukkal, akiktől rengeteg tudást, trükköt magukba szívhatnak. Így nem csak a szociális képességeik fejlődnek, hanem a kommunikációjuk és az empátiájuk is, valamint az ismereteik is bővülnek.
Nem utolsósorban a játszótér a konfliktuskezelésnek és a szülői szocializációnak is fontos terepe. Nem egyszerű eldönteni, hogy mikor avatkozzon be az anyuka, ha a gyermek konfliktusba keveredik másokkal. A pszichológusok azt tanácsolják, hogy alapvetően hagyni kell a gyerekeket, hogy a saját szintjükön intézzék el a vitás ügyeket, hiszen ezekből a szituációkból nagyon sokat tanulhatnak. Erősödnek a szociális készségeik, megtanulják kezelni a kellemetlen helyzeteket is. A verekedés, agresszivitás, csúnya beszéd azonban nem megengedett, ilyenkor mindig segítsünk a gyereknek, hogy érezze a szülői támogatást. Másrészt, ha ő a konfliktus forrása, akkor el kell neki magyarázni, hogy helytelenül cselekedett.
Amari
