Ó, azok a békebeli karácsonyok! Régi képeslapok, gyerekkori emlékek nosztalgiáját idézem magam elé. Fenyőtű illata száll a levegőben, gyertyák fénye pislákol, a sütőben bejgli sül, fahéj és szegfűszeg aromája terjeng. A család együtt énekli a „Mennyből az angyal”-t.
Aztán snitt. Filmszakadás. Újra 2017-ben járok, a mai valóságban. A szoba közepén műfenyő áll, rajta tiritarka üveggömbök és girlandok. Színes égősorok adják a fényt, melyek nemcsak villódzni tudnak, hanem, lássatok csodát, még zenélni is. Az okos-telefonról a Jingle bell-s dallama hallatszik. A fa alatt száz óriási csomag, bennük Barbie-baba és Hello Kitti, X-Box meg Batman. A gyerekek azt se tudják, melyiknek örüljenek, így hát igazából egyiknek se. És ha nem kapták meg a hőn áhított tabletet, akkor még a hiszti is kitör. Az asztalon amerikai mintára pulyka és déligyümölcsök. De az is lehet, hogy senki se bajlódott a sütéssel-főzéssel, inkább házhoz rendelték a hidegtálat, vagy étterembe mentek. Sőt, az is megtörténhet, hogy kapták magukat, elutaztak, és a Kanári szigeteken kortyolgatják a koktélt, miközben itthon éjféli misére kong a harang.
Két véglet. Mondd, te melyiket választanád?
Egyáltalán belegondol valaki abba, mit is ünneplünk karácsonykor? A régiek ezt még jól tudták. Az ősidőben a fény születését, a keresztény világban Jézus világra jöttét, és úgy általánosságban: a szeretetet (mert hogy ez a három tulajdonképpen szervesen összefügg).
A paraszti világban tradíció volt az asztalra három piros terítőt tenni, az asztal négy sarkára szénát, fésűt, követ és kést helyezni, az asztal alá pedig terményeket és mezőgazdasági eszközöket rakni. Bármennyire is hagyományos ételnek tartjuk őket, a töltött káposzta meg a sült hal csak később került az ünnepi asztalra, régebben inkább babot vagy tököt főztek ilyenkor. Hagyományos sütemény pedig a karácsonyi kalács volt; a ma már elmaradhatatlan bejgli is utólag, német hatásra került az ünnepi menübe. Mágikus erejű karácsonyi élelem volt a méz és a fokhagyma (nem meglepő módon a két legkiválóbb immunerősítő a hideg időszakra), valamint a bölcsességet hozó dió, és az anyagi bőséget jelképező mák. Jé, hogy pont ez a két csonthéjas lett a bejgli tölteléke? Nem véletlen, és az sem, hogy ezek mennyire gazdag D-vitamin-források a napsütésben szegény télen. Kedves hagyomány volt egy almát annyi gerezdre vágni, ahány családtag van, majd szétosztani köztük. Ha mindenki megevett egy cikkelyt a nagy egészből, az erősítette a család összetartozását.
A karácsony nemcsak családi, de közösségi ünnep is volt. A falu kútjait az ünnepre koszorúval díszítették. A gyerekek betlehemeztek: körbejártak a faluban, és eljátszották Jézus születését. Kellemes széplaki emlékünk, amikor a helyi gyerekek fogták a maguk készítette betlehemet, drámajátékkal felidézték a Megváltó születését, és karácsonyi énekekkel kívántak mindenkinek áldott ünnepet. A végén már mozdulni sem tudtak a sok finomságtól, hiszen a háziak a látogatást rengeteg süteménnyel hálálták meg.
Karácsony másnapján a regölők járták körül a falut, hogy termékenység-varázslást tartsanak. Szintén Széplakon történt, hogy ezek a regölők (a szokás szerint a nagyobb legények, a még nem házas ifjak) láncos botokkal jöttek hozzánk, köcsögduda-kísérettel előadták a Csodaszarvas-legendáját, és énekelve kívántak a gazdának szépet és jót.
Mivel a természet évköre szerint a Karácsony (kerecsen) a fény születése, ezért mi már évek óta a Téli napfordulón ünnepelünk, nem is annyira a „karácsonyt”, mint inkább a „fény-ünnepet”. Kint a kertben tüzet gyújtunk, dobolunk, énekelünk. Ennek a közösségi kiterjesztése egy nagyon szép kezdeményezés, a Fény-lánc. Szer-tüzet gyújtva bárki csatlakozat hozzá, az interneten térkép mutatja, hogy hol kik vesznek benne részt. Az lenne az igazi, ha olyan sokan vennének benne részt, hogy a saját kertjéből körbetekintve mindenki meglátná a távolban a hozzá legközelebb eső máglya lángjait, így az egész országban körbeérhetne a fény-lánc.
A hagyományokhoz a XXI. században is némileg visszanyúlhatunk. Például természetes anyagokból készíthetjük a karácsonyfa-díszeket. Szárított narancskarika, toboz, csuhé, fahéj, szegfűszeg… Csak a képzeletünk szabhat határt. Ebbe a gyerekek is be tudnak segíteni, selyempapírból angyalkát vágnak ki, krepp-papírból láncot hajtogatnak, szalmából csillagot állítanak össze. Nálunk igazából az adventi időszak alatt szép fokozatosan szoktak kikerülni a díszek a ház különböző pontjaira (karnis, kilincs, polc, ajtó), hogy az ünnepre teljes díszbe öltözhessen az otthonunk.
Van ismerősöm, aki a szaloncukrot is maga készíti, és a rokonoknak házi bonbont ad ajándékba. A mi családtagjaink tavaly díszbe öltözött saját készítésű befőttet kaptak. De jó ötlet magunk főzte lekvárt vagy pálinkát ajándékozni, cukormázas mézeskalácsot sütni, esetleg likőrt csinálni.
Barátnőm múltkor kifakadt, hogy mennyire unja már az ünnep alkalmából kiposztolt terített asztal fotókat a kötelező fogásokkal. Hozzá hasonlóan én is meg szoktam kérdezni a családtól, hogy mi legyen a karácsonyi menü, és nemcsak azért nincs halászlé, mert vegák vagyunk, hanem mert nem foglalkozunk a formaságokkal. Ha rakott krumplit kívánnak, akkor az lesz.
Eleve nem kell megszakadni a sütés-főzéssel, ez csak a női kollektív tudatba beletáplált mesterséges elvárás. Semmi szükség nincs a hétféle süteményre, bár attól tartok, a nagymamákat erre hiába kérjük.
Nem kell tízféle ajándék sem, elég csak egy-kettő, de az szívből jöjjön. Lehet, hogy ti is találkoztatok már úton-útfélen a következő felirattal: „Nem kértem azt, hogy a születésem napját a vásárlás ünnepévé tegyétek! Jézus”. A legjobb a magunk készítette apróság, például kisgyerekeknek dió- vagy kukoricacsuhé-baba. Mi régebben azt csináltuk, hogy kiválasztottunk egyfajta kézműves technikát, és mindenkinek úgy csináltunk ajándékot. Például mécsest öntöttünk, gyertyát mártottunk, hímeztünk, varrtunk vagy szőttünk.
Ha úgy érzed, képtelen vagy megszőni egy könyvjelzőt, és esélyt sem látsz arra, hogy egy épkézláb mézeskalácsot megsüssél, akkor legalább csatlakozz a közösségi oldalakon mostanában terjedő legújabb mozgalomhoz! Mely szerint: a karácsonyi ajándékokat és finomságokat szerezd be barátoktól, ismerősöktől, helyi kézművesektől, közeledben lévő kisvállalkozásoktól.
Legyen hát az idei ünnep szlogenje: természetes és hagyományos!
Réka, Rékaútja
