Ünnep-rontás - Méltatlan kereskedelmi fogások, amik fogást találnak rajtunk

Az ünnepeink arról mesélnek, milyenek emberi kapcsolataink, milyen erős vagy épp gyengülő kötelékekkel tartozunk közösségeinkhez, mit tartunk az előttünk járó ősökről és mi az az üzenet, amit érdemesnek tartunk megőrizni a múltból és továbbadni gyermekeinknek. Minden ünnep megmér bennünket, kiderül, hogy képesek vagyunk-e újra és újra odaadni magunkból valamit (az előkészület fáradságát, az ünnepért való szorgoskodást és legfőképp: az időt), hogy aztán cserébe sokkalta többel (a lélek kinyújtózásával, a bennünk szunnyadó szép és jó ébresztgetésével és a közösségben megélt, máshoz nem fogható élményekkel) töltekezhessünk.

Az ünnepeknek – legyen az hitbéli, nemzeti vagy családi alkalom – szigorúan kijelölt rendje van. Az idő vastörvényei közé szorított emberi létezés alapja, hogy a napszakok, évszakok és az ünnepek évente ismétlődő körforgása szerint éljük életünket. Ez adja a ritmust, ez tartja össze szétszórt figyelmünket és segíti azt, hogy évről-évre átmoshassuk magunkat ünnepeink üzenetével. Az ünnep és a rend összefüggései abban is tetten érhetők, hogy ünnep közeledtével rendet teszünk otthon, s ha igényességünk nemcsak a látszó világra terjed ki, igyekszünk rendet teremteni odabenn is – még egy szülinapnál is, amikor átgondoljuk, újraértékeljük az ünnepelttel való kapcsolatunkat, de még inkább a vallási ünnepek kapcsán, mikor készülve a szent időre lelkiismeret vizsgálatot tartunk és lelkünket is felkészítjük az ünnepre és megerősítjük Isten-kapcsolatunkat.

De mi van, ha ezt a természetes dinamikát külső hatások zavarják meg? Mi történik, ha az idő múlását önös, anyagi érdekek miatt láthatatlan erők tudatosan gyorsítják?

Október közepe se volt még, odakinn legszebb arcát mutatta a vénasszonyok nyara. Befordulva a szupermarketbe azonban mintha egy fura ünnep-központ raktárában jártam volna: az egyik polcon faragni való dísztökök, mellette halottak napi mécsesek és művirágok sorakoznak, egy sorral odébb pedig Mikulás csokik olvadoznak a napsütésben szaloncukrok és karácsonyi díszek társaságában. Épp csak a húsvéti nyuszik hiányoznak a katyvaszból. Végtelenül szomorú és lehangoló látvány…

Milyen társadalom az, ahol annyira devalválódtak a nagy ünnepek, hogy a kereskedelem meg meri tenni, hogy meg se várja az egyik elmúltát, már odatolja elénk a következőket is? Pedig ha mindig karácsony van, sosincs karácsony, ugyebár… Ha az ünnepek rendje feloldódik a profitmaximalizáló gyorshajtásában és a vásárlás kényszerességében, nincs fókuszálás sem a halottainkra, sem Szent Miklós kedves ünnepére, de Jézus születésére és feltámadására sem.

A bevásárlókosárban üldögélő gyerekek pedig október közepén „Mikulás-tojásért” hisztiznek a bolt közepén, elárulva teljes zavartságukat…

Lotte

8 kedvelés
Előző bejegyzés: Babatervezés és fogamzásgátlás egyazon módszerrel – Cserháti-Herold Janka interjúKövetkező bejegyzés: A gyerekek mindenképpen áldozatok lesznek a válásnál?

Kapcsolódó bejegyzések