Mindannyian a boldogságot keressük. Ez szinte biztos. Nem hiszem, hogy van olyan ember a Földön, aki azzal kelne fel reggel, hogy “Egy új nap! Ma igazán boldogtalan akarok lenni!”. Az hogy hogyan definiáljuk a boldogságot, nagyon különböző lehet, de a cél mindannyiunknak ugyanaz.
Nagyon sokat olvastam a témában és mint rendszeresen meditáló és elcsendesedő ember tisztában vagyok azzal, hogy mit gondolnak a keleti bölcsek a boldogságról.
Ahogy Matthieau Richard, francia ex-molekuláris biológus, aki buddhista szerzetesnek állt, a Boldogsághoz vezető szokások című előadásában elmondta, a boldogság és az élvezet két különböző dolog. Sokan összetévesztik a kettőt és az élvezeteket hajszolják a boldogság helyett. Nagy ház, utazás, sok pénz, nagy szerelem, sikeres gyermek, stb. Csak az a probléma, hogy az élvezetek felélik magukat…az első szelet csokitorta isteni finom, a második rendben van, de a harmadik, negyedik elfogyasztása után már undorodunk tőle. A valódi boldogságtól nem lesz csömörünk, de az nem is külső tényezőktől függ. Bajban lennénk, ha kívül kellene keresnünk, hiszen a külső körülményeink felett csak limitált és időleges kontrollunk van.
A valódi boldogságot belül kell keresnünk és ez egy sokkal mélyebb szintű elégedettség és nyugalom, mint az a szint, ahol az érzelmeinket megéljük. Elképzelhetjük ezt úgy is, hogy az érzelmeink a hullámok az óceán tetején, a valódi boldogság pedig az óceán mélye, ami vihar esetén is nyugodt.
A kérdés hogy hogyan érhetjük el a boldogság állapotát?
Richard szerint úgy, hogy megfigyeljük mely érzelmeink hatnak a boldogság és melyek a boldogtalanság irányába. A féltékenység, a gyűlölet, a düh, az irigység mind a boldogtalanság irányába visznek, a szeretet, a megértés, az empátia, a nagyvonalúság pedig a boldogságéba. Amikor negatív érzelmet tapasztalunk, figyeljük meg, távolodjunk el tőle. Minél többször leszünk képesek megfigyelni, hogy igen most dühös vagy féltékeny vagyok, annál inkább látni fogjuk, hogy ezek az érzelmek csak múló állapotok. Minél többször látjuk őket szertefoszlani, annál kevésbé fognak hatni ránk, később pedig már csak egy futó gondolat lesznek.
A fenti kérdésre Davis Steindl-Rast bencés rendi szerzetes szerint a hála a válasz. Ő úgy gondolja, hogy hálát akkor érzünk, amikor valami számunkra értékeset ajándékba kapunk. Nem megvesszük, nem kiérdemeljük, hanem egyszerűen csak megkapjuk. Steindl-Rast szerint a hála érzete hozza az igazi mély boldogságot. A kérdés persze itt is az, hogy hogyan tudunk hálával eltelve élni?
Erre egyszerű a válasz. Minden egyes pillanat, amit megélünk eltölthet bennünket hálával. Hiszen lehet jó vagy rossz, ajándékba kaptuk és nagyon értékes, mert semmit nem tudnánk megtapasztalni, ha nem lenne. És persze nem tudhatjuk, hogy lesz-e következő. A feladat, hogy álljunk meg és értékeljük a pillanatot. Ha így nézzük az életet, akkor minden egyes pillanat számtalan lehetőséget tartogat, amelyekkel élhetünk és ezért igenis hálásak lehetünk. A kérdés az, hogy mi van az igazán rossz pillanatokkal, amikor elveszítjük egy szerettünket, vagy olyan dolog történik, ami alapjaiban változtatja meg negatív irányba az életünket. Nos, a szerzetes válasza erre a kérdésre az, hogy kevés olyan pillanat van, amelyet igazán nehéz megélni, azok pedig sokat adnak nekünk lelkileg és nagyon sokat tanulhatunk is belőlük. Ezért lehetünk hálásak a legrosszabb napokon is.
Mit mond a tudomány?
Ha már megnéztük, hogy mit felel a fenti kérdésre egy buddhista és egy bencés szerzetes, nézzük meg azt is mit mond a tudomány.
Matt Killingsworth, pszichológus a Harvard-i PhD-jét a boldogság kutatásából írta. Feltalált egy hatékony módszert arra, hogy hosszú időn át megfigyelhessék az emberek érzéseit és következtetéseket vonhassanak le arról, hogy mi teszi őket boldoggá. Killingsworth arra volt kíváncsi, hogy miért nem boldogabbak az emberek, noha objektíven nézve sokkal jobban élnek, mint 50 éve. A kutatás több, mint 15.000 embertől, 65.000 alkalommal vett fel adatot. A megkérdezettek 86 féle foglalkozási kategóriából kerültek ki, volt köztük házas, özvegy, egyedülálló, gyermekes és gyermektelen és 80 országból származtak. Hosszú időn át, a nap folyamán többször, jelzést adtak nekik, hogy adjanak választ több feltett kérdésre. Olyanokra például, hogy mit csinál éppen? Hogyan érzi magát? A gondolatai arra fókuszálnak-e, amit éppen csinál, vagy jobb, esetleg rosszabb dolgon gondolkozik-e?
A kutatásból érdekes eredmények születtek. Kiderült, hogy átlagosan az időnk 47 százalékában nem arra fókuszálunk, amit éppen csinálunk. Ez azt jelenti, hogy a fél életünkben valójában nem is igazán vagyunk jelen. Ráadásul az adatok megmutatták, hogy függetlenül attól, hogy jobb vagy rosszabb dolgon gondolkozunk, mint az éppen aktuális körülményeink, sokkal boldogabbak vagyunk, ha a figyelmünk a jelenre összpontosul.
Vagyis a jelen-lét az, ami igazán számít. Igaza van Richardnak, amikor azt mondja, hogy figyeljük meg az érzéseinket, gondolatainkat a jelenben. Ahogy igaza van Steindl-Rastnak is, hogy ha megállunk és megtanulunk a jelen pillanatért hálásnak lenni – legyen akármilyen – már nagy lépést tettünk a boldogság felé. Akárhonnan is közelítjük meg a kérdést a válasz ugyanaz: Hagyjuk a múlton való rágódást és a jövőtől való félelmet, mert igazán, tartósan boldogok csak a jelenben lehetünk!
Szerző: Eszter
