Az ünnepeink rólunk, emberekről mesélnek: arról, hogy mi az, amit igazán fontosnak tartunk, ami lényegünk, ami miatt évről-évre megállunk egy pillanatra – emlékezni, örülni, gondolkodni. Az ünnepek, a napi rutinból kiemelt piros betűs megállások értéke azonban elkophat, ha túl sok van belőlük.

Ezért nem igazán tudok mit kezdeni azzal a számtalan világnappal, nemzetközi akciónappal, ami a balkezesektől az introvertáltakig, a békéért küzdő íróktól a lemezlovasokig, a dokumentumszabadságtól a méltányos kereskedelemig sok esetben mesterkélten létrehozott, sőt, olykor kifejezetten nevetséges témáknak, hivatalokban kreált csoportoknak deklarál egy-egy napot az évből, általában az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt. De lelkük rajta, ha valakinek fontosak ezek a napok, hát ünnepeljenek.

Emoji
Emoji

Tegnap azonban tudomást szereztem arról, hogy egy újabb „jeles nap” készülődik, amelynek ötletével civil szervezetek keresték meg az ENSZ illetékeseit. Abortusz-párti szervezetek azzal a megdöbbentő javaslattal álltak elő, hogy szeptember 28-a legyen a „Biztonságos Abortuszok Nemzetközi Napja”.

Micsoda aberrált gondolat ünnepnappá nyilvánítani olyan beavatkozásokat, amelyek minden esetben egy ártatlan emberi lény, egy megfogant élet halálával járnak! Egyáltalán, mi az, hogy biztonságos abortusz?! A beavatkozást kérő anya sem lehet biztos abban, hogy egy ilyen szomorú döntéssel nem károsodik teste és (leginkább) lelke, de akire a beavatkozás irányul, a magzat, ő aztán végképp nincs „biztonságban”. S mindezt „ünnepelni”, micsoda perverz gondolat!

Persze tudjuk jól, hogy az abortusz-lobbi célja e kezdeményezéssel nem a valódi „ünneplés”, hanem az, hogy ezzel is lopják a jogi és érzelmi távolságot a teljes legalizáció felé, nemzetközi forrásokat biztosítva propaganda-tevékenységükhöz és hivatkozási alapot teremetve a 193 országot tömörítő szervezet tekintélyére.

A legalapvetőbb emberi jog az élethez való jog. Ennek semmibevételét ünnepelni az emberi(es)ség szégyene lenne! Bízzunk benne, hogy Ban Ki-moon főtitkárnak és munkatársainak nem megy el a józan esze!

Share