Arany János és nagyapa

Az igazán nagy költők versei átitatják az őket követő generációk életét, búvópatakként bukkantak fel az utódok mindennapjaiban, különösképp nagy nemzeti fordulópontok idején.

Arany János egyik legszerethetőbb nemzeti közös nevezőnk: megkérdőjelezhetetlen szellemi nagysága, példás családi élete, sokoldalúsága, hazája iránti elkötelezettsége, erkölcsisége és persze elsősorban a magyar nyelv használatának virtuozitása képes őt közel hozni ma is kicsihez és nagyhoz, egyszerűbb és csiszoltabb elmékhez egyaránt. Életét és költészetét mintha a nevét rejtő arany-metszés szabálya hatná át, annak természeti- és művészi értelmében egyaránt.

Egy költő életműve akkor él igazán tovább, ha versei személyes sorsokra is hatnak. Családomnak van egy efféle szellemi vérrokonsága a ma kétszáz éve született Arany Jánossal. Apai nagyapám tudós ember volt. Botanikus professzor, aki előre köszönt a rétek, legelők minden virágának, aki nemcsak tudósként, de tanáremberként is űzte hivatását – akárcsak Arany János. Habitusában is emlékeztetett a hallgatag, tudós költő bennem élő képére, ráadásul mindketten kálvinista hitben nőttek fel.

A politikával nemigen foglalkozó nagyapámat 1956. október 23-a rektorként érte az Agrártudományi Egyetemen. Ahogy mindenütt, itt is megalakult a forradalmi diákbizottság, s a hallgatóság izgatottan várta az egyetemi vezetés álláspontjának megismerését e sorsfordító pillanatban. A diákságért érzett felelősség és a változás reménysége együtt volt jelen tudós-nagyapám lelkében.

Nem buzdított direkt ellenállásra, hisz féltette a fiatalokat, de az igazságot sem kendőzhette el. Ebben a megrendítő, kritikus pillanatban Arany János jött segítségére. Az összegyűlt diákságnak a költő 1861-es nagyszerű költeményét, a Magányban utolsó versszakát idézte:

És vissza nem foly az időnek árja,
Előre duzzad, feltarthatlanúl;
Csak szélein marad veszteg hinárja,
S partján a holt-viz hátra kanyarúl.
Bízvást!… mi benn vagyunk a fősodorban:
Veszhet közőlünk még talán nem egy:
De szállva, ím, elsők között a sorban,
Vásznunk dagad, hajónk előre megy!

Nem bocsátkozott politikai állásfoglalásba, nem politizált nyíltan, de szavait bizton megértette mindenki, akinek volt füle a hallásra.

Nagyapám további életére kőkeményen kihatott e néhány sor idézése. A forradalom leverését követően erre hivatkozva távolították el az egyetem éléről, s száműzték őt a tudományos élet partvonalára. Nem taníthatott többet, azzal érveltek, hogy személye veszélyes az ifjúságra nézve.

Arany János és költészete e családi epizód miatt (is) különös becsben áll előttem, akárcsak személyes példaképem, nagyapa.

Szerző: Lotte

1 kedvelés
Előző bejegyzés: 6 jó tanács a tavaszi megtisztuláshozKövetkező bejegyzés: Tavaszi fáradhatatlanság – Méregtelenítés 3 Módja

Kapcsolódó bejegyzések