Boszorkány, banya, vasorrú bába…Vajon miért hívjuk így a természetfeletti erővel rendelkező nőket? A boszorkány szó a török baszargan, baszirgan szóból ered, amelynek jelentése nyomni, megnyomni. És igen, innen ered a “kedvenc” szitokszavunk is.
A hiedelem szerint a boszorkány ráült a tisztességes férfiember mellére éjszaka és “megnyomta”, amitől a férfiembernek rémálmai lettek. A boszorkányok, a „népi megfigyelés” szerint, olyan emberfeletti képességekkel rendelkező nők, akik segíteni, de ugyanúgy akár ártani is tudnak az embereknek, ha úgy tartja kedvük. Vagy éppen jól megfizeti őket valaki.
A kereszténység kezdetekor a társadalom még békésen együtt élt a boszorkányokkal, kuruzslókkal, mert az ő természetismeretük, gyógynövényismeretük nagyon hasznos volt a többség számára. Természetesen, azért ezek a nők az évszázadok alatt mindig ki voltak téve atrocitásoknak, hiszen életmódjuk, hiedelemrendszerük sokszor igen eltérő volt a többségi társadalométól, ismereteik pedig messze meghaladták a kortársaikét. Sokan már azt is természetfeletti erők befolyásának vélték, ahogyan ezek az emberek szert tettek a tudásra, amelynek birtokában voltak. Az emberek a természeti csapásokra, betegségekre sokáig a boszorkányoknál, javasasszonyoknál kerestek gyógyírt, de sokszor kuruzsló segédkezett a szülésnél is. A középkor kezdetén azonban a boszorkányok megítélése teljesen átalakult, egyre inkább ártó, mintsem segítő lényekként tekintettek rájuk. Ahogy a kereszténység terjedésével a papság egyre jobban igyekezett befolyást szerezni az emberek felett és összegyűjtötte, valamint monopolizálta a tudást, úgy veszítették el az emberek boszorkányokba és kuruzslókba vetett bizalmukat.
Annak érdekében, hogy a hatalmukat megszilárdítsák, a papok a boszorkányokról kialakult képet igyekeztek gyökeresen átalakítani. A boszorkányokból, kuruzslókból vagy átkot szóró vasorrú bába lett vagy pedig szexualitással operáló, tisztességes férfiembereket bűnbe csábító némber, aki az ördöggel cimborált. A boszorkányokat annyira démonizálták, hogy a több évszázad alatt felgyülemlett félelem végül a 14-15. századi boszorkányüldözésekben csúcsosodott ki. Máglyán égették el a “Sátán szeretőit”, akik, – a hiedelmek szerint – valahol az emberek és a természetfeletti hatalom közötti szférában léteztek. Ekkorra megszilárdult már az a nézet – a boszorkánypereknél központi elem is lett –, hogy a természetfeletti hatalom megszerzéséhez az ördöggel kell szövetséget kötni. Bár a hosszan tartó boszorkányüldözéseknek végül vége lett, a későbbi népi hagyományokban is megmaradt a boszorkányokról alkotott negatív kép. Boszorkányoknak több fajtája is teremtődött. Megmaradt a bűbájos boszorka és a vasorrú bába, de mesék szóltak a seprűs boszorkáról, aki különféle állatok alakját tudta felvenni, de volt boszorka, aki az állatokat betegítette meg vagy a tehén tejét apasztotta el.
Manapság a boszorka szó jelentése sokkal pozitívabb, mint korábban. A köznyelvben boszorkának hívjuk a nőket, akiknek közelében a férfiak ki vannak téve a csábítás veszélyének vagy azokat, akiknek megérzéseik vannak. A “hétköznapi boszorkák” mellett megjelentek újra a hivatásos jósok, kártyavetők és a különféle átkokat szóró és rontást levevő boszorkányok is, hogy kiszolgálják az emberek több évezredes igényét a misztikumra és a természetfeletti erők segítségül hívására.
Szerző: Eszter
