Ahogy kiderültek az egyetemi ponthatárok, Budapesten beindult az albérlet-keresési roham. Az árak az egekben, a választék nem túl nagy. Én még két hónapja álltam neki lakást keresni, egyedül, két gyerekkel, naivan azt gondoltam, hogy még időben, a roham előtt. Bár a munkaerő-piacon anyaként korábban már szembesültem nehézségekkel, arra, amit tapasztaltam, azért én sem számítottam.
Nagy lelkesedéssel álltam neki, első körben a nyilvánvalónak: google kiadó ingatlanok. Számoltam egy keretet, amit ki tudok gazdálkodni, és persze voltak elképzeléseim, hogy nagyjából hol, milyet, és mekkorát szeretnék. És akkor beindult a telefonálgatás. Már kiadták, nem elérhető, vagy ingatlaniroda hirdeti. Az utóbbi volt számomra az egyik legbosszantóbb. Se kép, se cím, se a tulajdonos elérhetősége. Aki még nem találkozott ezzel a rendszerrel, elmondom, hogyan működik.
Felhívod az ingatlanügynökséget, akik jó esetben tudnak ajánlani egy-két lakást, ami megfelelne helyileg és árban. Ez után bemész az irodába, kötsz egy szerződést, és fizetsz egy 8- és 10000 Ft közötti összeget. Kapsz egy A4-es méretű kinyomtatott papírt, egy pár címmel. És kezdhetsz telefonálni. Még nem is kiadó, mert felújítás alatt van. Már kiadták két hete, nem is értik, miért van még a listában. Nem is kérte a tulajdonos, hogy hirdesse ingatlaniroda. És jött a legnagyobb pofon: gyerekkel nem költözhető. Persze láttam pár hirdetést, ahol fel volt tüntetve, hogy háziállat és gyerek nem vihető, de akkor még reménykedtem benne, hogy ez csak kivételes eset.
De ahogy teltek a napok, és egyre több számot hívtam fel, kezdtem reményvesztetté válni. Először csak magamat rágtam, hogy vajon miért lehet ez, hogy ennyire elutasítóak a gyerekesekkel szemben, aztán sorra elkezdtem megkérdezni a bérbe adókat, hogy mégis mi a baj ezzel? Először is hangosak. És mi lesz, ha összefogdossák a falat? Sőt, még olyan választ is kaptam, hogy a házat fiatalok lakják, így én nem tudnék a gyerekekkel beilleszkedni. A legerősebb érv, amiről persze senki nem beszél, az a kilakoltatástól való félelem.
Természetesen mindenki optimistán áll a dolgokhoz: minden rendben lesz, munka adott, a lakbért fizetni tudjuk. De mi van, ha mégsem? Az ember sok rémtörténetet hall, olyanokról, akik nem tudták kirakni a lakásukból az ott lakókat, még akár évek alatt sem. És hogy mi a baj a gyerekesekkel? Hogy védi őket a törvény! A Magyar Bírósági Végrehajtási Kamara szerint amennyiben kiskorú gyermek is érintett a kilakoltatásban, szinte minden eseten értesítik az illetékes gyámhivatalt. Bár a bírósági végrehajtásról szóló jelenleg hatályos törvény csak az önkényesen elfoglalt lakások esetén írja elő a gyámhatóság jelentétét, mégis, ha tudomást szereznek arról, hogy egy család fizetésképtelenné vált, igyekeznek a bajba jutott családokat átmeneti otthonban vagy anyaotthonban elhelyezni. Természetesen ez idő, az idő pedig pénzkiesés a tulajdonosnak.
Így a bérbe adó számára sokkal nagyobb a kockázat a gyerekesekkel. Nem sokan alkalmazzák, de megoldás lehet egy közjegyzőnél hitelesített szerződés, ami tartalmazza, hogy a bérleti szerződés lejárta, vagy a bérlő nem fizetése esetén a család azonnal elhagyja az ingatlant. Jó a bérbe adónak, mert biztosítékot kap, és jó a bérlőnek, mert nem esik el a lakások 90 %-ától, csak mert félnek a kilakoltatástól. És mi a helyzet a falfogdosással? Szerencsére találkoztam olyan tulajdonossal is, aki szerint: 1. A kaució pont azért van, hogy az esetleges károkat fedezze. 2. A bérbe adónak egy dolog fontos, hogy ugyanabban az állapotban kapja vissza a lakást, ahogy azt kiadta. Hogy közben hányszor festjük át a falat, az számára teljesen mindegy.
De mi a baj, akkor mégis? Hogy a kb. 100 lakástulajdonosból, akikkel kapcsolatba kerültem, egy ember volt csak, aki pozitívan állt hozzám, és a két gyermekeimhez. Hogy elkeserítő-e? Sajnos, igen. Hogy éreztem-e úgy, hogy feladom, nem megy tovább? Olyan is volt. És hogy mi vitt mégis tovább? Hogy tudtam, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy otthonra leljünk. És hogyan sikerült? Nem a piacról… Végül kiderült, hogy egy ismerős most adta el a lakását, ami kiadóvá vált. Az új tulajdonos örült annak, hogy nem idegeneknek adja ki, én pedig örültem, hogy hosszú két hónap után végre sikerült lakást találnom.
Hogy mi a tanulság? Hogy nehéz boldogulni, ha gyerekeid vannak. És az egyedülálló anyáknak még sokkal nehezebb. De a reményt nem szabad feladni, mert ha valaki, akkor Anya mindent megtesz azért, hogy a gyerekeit biztonságban tudja!
