Az egyetlen tévécsatorna, ami bekapcsolásra kerül idehaza, a közmédia gyerekeknek dedikált sávja, az M2 (na jó, a nagyfiúnk időnként megcéloz egy-egy Don Matteót is a Dunán, egyszerűen oda van az olasz kisváros biciklis, vagány plébánosáért.)
A tematikus gyerekcsatorna – bevallom – egyszerű bébicsősz itthon, lecsupaszítva a dolgot pusztán azt a célt szolgálja, hogy szedáljuk vele egy kis időre az örökké pörgő legkisebbünket. Az iskolás gyerekekkel ugyanis (különösen, hogy legtöbbször egyedül vagyok velük, mert apa sokáig dolgozik) képtelenség lenne akár csak tíz-húsz percet úgy foglalkozni, hogy háromévesünk ne firkálja közben össze a másodikos tesó olvasókönyvét, hogy ne tegye lehetetlenné valami kéretlen attrakcióval a kisgimnazista egyenletében való elmélyülést vagy ne fullassza káoszba a negyedikes bátyó gitárgyakorlását.
Egy szó, mint száz, gyarló anyaként élek a tematikus tévézés lehetőségével, hétköznap délutánonként szinte mindig van egy kis tévés pauza a mi dologtalan, ám nagyon virulens ovisunknak. Nehéz ugyan megakadályozni, hogy a nagyobbak is oda ne csüccsenjenek a lecó után valami infantilis mese elé, mert a képernyő mágikus vonzása kortól és korhatárkarikától függetlenül hat. De hát, aki nagycsaládban él, tudja maga is, hogy minden kicsit is nyugodt(abb) percnek ára van…
Mint egy hús-vér kis M2-néző anyukája, nagy örömmel fogadtam a tegnap bejelentett hírt, hogy csütörtöktől a közmédia száműzi a csatorna képernyőjéről a mesék közé ékelt reklámokat. Ez valódi közszolgálat: segíti a gyerekek jóizlésének megtartását (végre nem kell randa körömfestő készletekről vagy csúnyábbnál csúnyább műanyagjátékokról bizonygassuk, hogy miért nem vesszük meg őket), és segíti a szülők, nagyszülők jobb idegrendszeri állapotának megőrzését (nem kell azt hallgatnunk napestig, hogy miért is lenne jó egy fagylaltkészítő gép vagy egy sütemény alakú baba).
Valódi forradalom ez a médiában, sose hittem volna, hogy a reklámbevétel szentségét megtörheti a gyerekért érzett felelősség. Brávó! Gratula a televíziózásban egyedülálló ötlet kitalálójának és megvalósítóinak, mert sokkal inkább két Jonalu (pedig ez sem semmi!), mint sok gyerekbódító, szülőbosszantó hirdetés.
Valódi gyereknapi ajándék, fontos lépés a gyerekbarát média felé!
Lotte
