Vitályos Eszter, európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár asszonnyal tavaly augusztusban találkoztam először a parlamentben egy, a szoptatás világnapjához kapcsolódó rendezvényen. Nem lehetett nem észrevenni. A frizurája, a sminkje, ruhája? Azon gondolkodtam, hogy vajon mitől olyan szuggesztív a személyisége? Alapvetően attól, hogy sokat mosolyog.
Előadásából is áradt a könnyedség, a közvetlenség. Élmény volt hallgatni, ahogy magas beosztású női vezetőként saját anyaságáról, a gyermekeihez fűződő viszonyáról beszélt. Munka és magánélet összehangolása nála látszólag harmonikusan működik, kíváncsivá tett, hogy csinálja.
A gazdasági életben már egyre több a női vezető, de a politikát még alapvetően a férfiak világaként szokták aposztrofálni. Miből fakad az ambíciója? Minek köszönhető, hogy ezen a kemény terepen fiatal nőként ilyen szinten érvényesülni tud?
Nem érzem, hogy keményebb terep lenne, mint mondjuk a bankvilág vagy egy multi cég felsővezetői szintje. Egy bank ügyfélszolgálatának vezetése, na, az például tényleg kemény terep. Tudom, volt benne részem. Ráadásul én alapvetően közéleti embernek és nem elsősorban politikusnak tartom magam. Ez számomra mindenképpen szolgálat, a hazám szolgálata, nem pedig politikai terep. Van egy jó szakmám, jogász vagyok, és a tudásommal szolgálom, hogy a Kormányunk célkitűzéseit megvalósíthassuk az uniós fejlesztéspolitika terén. Természetesen értem a kérdést és nem is akarom megkerülni, de nem szabad ezt túlmisztifikálni. A politikában is pont olyan emberek dolgoznak, mint másutt. Érző és olykor esendő emberek, még ha más képet is sugall sokszor a média. Nőként még talán könnyebb is ez a pálya, hiszen tény, hogy egyelőre kevés a nő közéletben, így akik vannak, azokat jobban megbecsülik, azokra jobban odafigyelnek. Legalábbis a mi oldalunkon mindenképpen. Röviden válaszolva: én még sohasem éreztem hátrányát a közéletben annak, hogy nő vagyok.
Mit gondol arról, hogy sok fiatal nő azért halogatja manapság a családalapítást, mert félnek, hogy kettétöri a karrierjüket? Önben is felmerült efféle aggodalom a gyerekek születése előtt? Mennyire készült tudatosan az anyaságra? Ma milyen tanácsot tudna adni a bizonytalankodóknak?
Én ezzel kapcsolatban nem tudok elfogultság nélkül nyilatkozni. Én ugyanis mindenekelőtt édesanyának tartom magam, minden más csak messze lemaradva következik az életemben. Aggódni a gyermekvárás közben? Maximum azért, hogy egészséges legyen! Kimondhatatlan örömmel és tudatosan készültem mindkét alkalommal az anyaságra. Én úgy érzem, hogy ennél nincs szebb a földön, a gyermekeimmel vált teljessé az életem! Arra biztatok tehát mindenkit, hogy ne habozzon, ne bizonytalankodjon, az életnek egy új minőséget ad a gyermekáldás. Nem mellékesen azt is hozzá kell tennem, hogy az elmúlt hét évben annyi minden történt a családok támogatása, a gyermekvállalás elősegítése érdekében, hogy ma már tényleg nincs ok az aggodalomra, még a karrier szempontjából sem.
Munka-magánélet összehangolása. Talán ez a legnagyobb kihívás a nők számára a XXI. században. Önnek hogy sikerül megbirkóznia vele? Kik segítik abban, hogy dolgozó nőként és édesanyaként is sikeresnek érezze magát? A férje pl. besegít a házimunkába, vagy ódzkodik az efféle hagyományosan „asszonyi teendőktől”?
Én kimondhatatlanul szerencsésnek érezhetem magam: a Teremtő egy olyan Édesanyával áldott meg, aki tökéletes példa a számomra. Öten vagyunk testvérek. Minket Édesanyám és Édesapám a munka mellett szeretetben felneveltek. Az ő példájukból tudom, hogy mindennel meg lehet birkózni. Lehet közhely, de számomra tényleg a szeretet a zsinórmérce, meg a türelem és az elfogadás. Ez mindenben segít. És persze mi a siker? Amikor a miniszterelnök úr és miniszter úr megdicséri az előterjesztésemet, vagy amikor a fiam sikeres vívó versenybírói vizsgát tesz 13 évesen? Számomra mindkettő egyformán siker. Ki segít? Az Édesanyám onnan Föntről, és a gyermekeim, a párom, meg a munkatársaim több százan. És igen, a párommal is „szerencsém” van. Kinézetre igencsak férfias pasi, de nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha vacsorát kell adni a gyermekeknek, tanulni kell velük, vagy el kell mosni pár tányért. Ő abszolút támogat és mellettem áll mindenben.
Van olyan „láthatatlan munka”, amit szívesen végez otthon? Én például kifejezetten szeretek vasalni…
Én a mosás utáni teregetést szeretem nagyon. Imádom a tiszta ruhák látványát és illatát.
A gyerekeket be szokták vonni a ház körüli teendőkbe? Fontosnak tartja, hogy a nagyfia mielőtt „kirepül” pl. be tudjon tenni egy mosást, megtanulja kivasalni az ingjét, és a konyhában se érezze elveszettnek magát?
Kamaszodik, nem ez az elsődleges szempont most a nevelésében, és aki nevelt már kamasz fiút, pontosan tudja, hogy miről beszélek. Őszintén szólva megriadnék, ha egyszer arra mennék haza, hogy tökéletes rend és makulátlan tisztaság van a fiam szobájában (széles mosoly-szerk.). Persze a határok azért ezen a területen is meg vannak szabva, és ezt ő is pontosan tudja. Nem az a fontos egyébként, hogy most tudjon vasalni vagy mosni, hanem az, hogy ne érezze az efféle munkát alantasnak, vagy akár férfiatlannak. Arra is figyelek, hogy ne vegye magától értetődőnek, hogy valaki mindig mos, főz, vasal rá. Nem aggódom érte egyébként, szerintem már most is helyt tudna állni, ha nagyon muszáj lenne.
Azt mondják, a gyerekekkel töltött „minőségi idő” sokkal többet ér, mint az, ha a szülő többet ugyan, de pusztán fizikálisan van jelen az életükben. Miközben nyilván kapja este és hétvégén is a munkahelyi e-maileket, hogy tudja megvalósítani, hogy amikor a gyerekekkel van, csak rájuk figyeljen? Képes kikapcsolni mondjuk a telefonját, ha vakációznak, vagy erre a pozíciójánál fogva sincs lehetősége?
Kezdem a végéről: ez nem pozíciófüggő! Nagyon rossz vezető lennék, ha nem mehetnék el pihenni pár napra, mert nélkülem megállna a munka. Én tehetséges munkatársakkal vettem körül magam, ezért ha elmegyek, tényleg tudok nyugodtan pihenni. Természetesen az is igaz, hogy arra az esetre, ha valami rendkívüli történik, készenlétben kell lennem.
És a gyermekekkel töltött idő… Minden Édesanya tudja, hogy amikor velük van, olyankor megáll az idő, megszűnik a külvilág. Főleg amíg kisebbek. A nagyobb gyerekek pedig élményekre vágynak, közös élményekre. Nem tudok erre se jobb szót annál, hogy „szerencse”. Szerencsére ugyanis úgy tűnik, az én hobbim, az ő hobbijukká is lett. A közös szabadidőnk nem kis részét a vívópáston töltjük. Edzésen vagy versenyeken. Együtt vagyunk, élményeket kapunk és nem mellékesen, egészségesebben élünk. Igen, sok minőségi időt töltünk együtt.
Közszereplőként minden megnyilatkozásának súlya van, ezt bizonyára tudja. Facebook posztjai gyakran a gyermekeivel töltött jókedvű, aktív kikapcsolódásokról szólnak. Mennyi tudatosság van ebben? Mit szeretne üzenni ezekkel a fotókkal?
Nem tudatos üzenetek ezek, nem használom ilyen tudatosan, megszerkesztve, végiggondolva a facebookot. Mint említettem, nagy a családunk és még nagyobb a baráti körünk, és ez is egy módja annak, hogy hírt adjunk magunkról feléjük. Az persze igaz, hogy „punnyadós” képet nagyon ritkán lehetne rólunk készíteni. Ha már üzenet, akkor maximum annyi, hogy az életben a család a legfontosabb.
A gyerekekkel való törődés és a rengeteg munka mellett azért jut ideje, energiája önmagára, és a párjára is? Ön szerint igaz, hogy egy nő testi-lelki harmóniája a motorja a család kiegyensúlyozott működésének?
Ez utóbbi egy szép gondolat, de… ki tudna mondjuk egy mogorva-goromba férfi mellett testi-lelki harmóniában élni és a család motorja lenni, és persze ez fordított felállásban is igaz. Egyszóval lehet, hogy kissé túl van misztifikálva a női szerep. Én azt gondolom, hogy a család kiegyensúlyozott működéséhez éppen annyira hozzátartozik a férfi testi-lelki harmóniája, mint a nőé. A gyermek a legjobb szenzor. Ugyanúgy megérzik, ha a férfiban dúl a feszültség, mintha a nőben. Ha ketten, egy férfi és egy nő harmóniában élnek, akkor garantált, hogy a gyermekek is harmóniában élhetnek. Éppen ezért annyira magától értetődő mindkettőnk számára, hogy legyen egymásra is időnk, hogy nem is kell erre külön figyeljünk.
Rendszeresen sportol, csinosan öltözködik, a sminkje, a frizurája is mindig rendben van. Látszik, hogy nagy hangsúlyt fektet a megjelenésére. Vannak szakemberek, akik segítik ebben? Dekoratív „nőnek lenni” inkább előnyös, vagy lehet hátrány is egy túlnyomórészt férfiakból álló munkahelyi környezetben?
Sokkal jobban örülök, ha azt mondják, hogy természetesen szép vagyok, mint azt, hogy dekoratív. Minden nőben ott él a vágy: szépnek lenni. Már a legkisebbekben is. Az óvodás lányom már 4 évesen a cipő színéhez választotta a kis harisnyáját anélkül, hogy erre külön „tanítottam” volna. Ez minden bizonnyal egy ősi ösztön bennünk, nőkben. Ezért aztán nem is kell hozzá szakember. Legalábbis nekem biztosan nem. És ezért esik jobban a természetes jelző, mint a dekoratív, mert én például nem úgy mosok hajat, hogy azzal órákat eltöltök. Reggel, zuhanyzás közben megmosom, és már ilyenkor márciusban is előfordul, hogy megfésülöm, és vizes hajjal indulok útnak. Beszéltünk a harmóniáról korábban. Szerintem ez a szépség kulcsa: rajtam mindig meglátszik, ha harmóniában élek önmagammal. Úgy gondolom, inkább ez látszik rajtam és nem az, hogy nagy hangsúlyt fektetek a külsőmre. Biztosan nem többet, mint egy magára adó, igényes, hozzám hasonló átlagos magyar nő. Előny vagy hátrány? Sem egyik, sem másik. Akikkel együtt dolgozom, egészen biztosan nem ez alapján ítélnek meg. Egyébként pedig, akikkel a legtöbb időt töltöm a munkahelyen, a közvetlen munkatársaim többsége is nő. De ezt sem tudatosan alakítottam így, a kiválasztásukban az emberi szimpátia mellett csak a tudásuk játszott döntő szerepet. Amikor pedig a munkámból kifolyólag úgy alakul, hogy túlnyomó részt férfiak társaságában vagyok, például egy Kabinetülésen, akkor is a maximális tiszteletet tapasztalom nőként.
Mit gondol a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) által szervezett Stílus, szépség- és egészségestekről? Miért döntött úgy, hogy a kezdeményezés mellé áll?
Izgatottan és örömmel várom. A „láthatatlan munka” egy nagyon fontos téma, amiről itthon egyelőre kevés szó esik. Nőként magától értetődő, hogy odaállok egy ilyen kezdeményezés mellé. A szervezők személye, a Fiatal Családosok Klubjának tevékenysége, céljai pedig számomra abszolút garanciát jelentenek arra, hogy ez egy értékes, és több szempontból is hasznos rendezvénysorozat lesz.
Németh Szilvia
