Soha nem hittem volna, hogy a pártalálásnak ehhez az eszközéhez fogok folyamodni. A válásom után azonban meglehetősen elszigetelten éltem, ahol nem láttam túl sok esélyt arra, hogy a hercegem majd arra lovagol fehér lován. Én, amúgy túl sok rosszat nem hallottam róla, sőt, vannak ismerősök, akik ily módon találtak egymásra. Próba-szerencse alapon belevágtam az internetes társkeresésbe én is. Érdekes és tanulságos élmény volt a Randivonalon eltöltött pár hét.
Hogy is megy ez az egész? Van egy profilja az embernek, ahová fényképeket tölt fel, és egy adatlapon leírja, milyen is ő valójában. (Van, aki egy kicsit jobbnak, van, aki egy kicsit szebbnek vagy okosabbnak tünteti fel magát. A valóság néha más, meglepő és mulatságos. Ezen ne lepődjünk meg!) Azt is megfogalmazza, hogy milyen elképzelései, elvárásai vannak a másik fél irányában.
Ami az elvárásokat illeti, a hölgyek igencsak el tudnak szállni az igényekkel – aztán meg csodálkoznak rajta, hogy nem találnak maguknak párt. Mindenki egyetemi végzettségű férfira vágyik, aki karrierje csúcsán áll, szuper háza, szuper kocsija van, és a kiszemelt hölgyet tengerentúli nyaralóhelyekre viszi. Ja, és persze legyen jóképű és kisportolt, intelligens és hűséges. Sorolhatnánk napestig a jobbnál-jobb tulajdonságokat. Segítőkész legyen még és gyerekszerető, izgalmas, de azért rendes, és azért passzoljanak a csillagjegyeik is. Ilyen férfi nincs a földkerekségen! Ha a nők kicsit lejjebb adnák, és megelégednének a nem szuper-tökéletes, de elég jó férfival, netes társkeresésük rögtön sikeres lenne. (Bár azt hiszem, ez nemcsak a netes, hanem mindenféle társkeresésre igaz, itt viszont ugye konkrétan látjuk a leírt elvárásokat.)
Egyáltalán, minek az a sok elvárás? Miért nem hagyják, hogy jöjjön, akinek jönnie kell?
Természetes, hogy él bennünk egy kép az ideális párról. Azonban, ha az, akinek a fotóját meglátjuk és adatlapját elolvassuk, nem PONT olyan, csak hasonló, abból is ugyanúgy lehet kiváló kapcsolat. Elég egy bizonyos vonzerő, nem kell minden külső tulajdonságnak stimmelnie. (Az én párom pl. hosszú hajú, ami mindig is tetszett, de alacsony, pedig én magas férfit képzeltem el.) Sőt, szerintem a belsőnek sem, mert elég nagy hiba a neten éppen olyan tulajdonságok után kutatni, amilyenek mi vagyunk. Az ellentétek kiválóan kiegészíthetik egymást.
Azt viszont érdemes jól megnézni, hogy az illető hogyan képzeli el az életét. Egy városi panelházban élő férfi valószínűleg kis eséllyel költözik majd egy tanyalakóhoz, és egy megrögzött agglegénytől irreális elvárni, hogy egy sokgyerekes anyával köti majd össze az életét. (Erre amúgy mi vagyunk az ellenpéldák – a kivétel, mely erősíti a szabályt.) Az életmód is fontos; nyilván ha rosszul vagyunk a cigiszagtól, akkor a dohányosokat alapból kizárhatjuk. (Persze a mi kedvünkért is leszokhat, ha elég nagy a szerelem.)
Nagyon sokan túlfényezik magukat a profiljukon. Oké, ne kócos, macinacis képet tegyünk fel, de azért ne akarjuk már teljesen megtéveszteni a férfiakat! A valóságtól elrugaszkodott infókkal, meg az őskorban készült fotókkal ne próbáljuk manipulálni a férfiakat! Mégis mire számít az ilyen nő? Az első randevún úgyis kiderül, hogy az a 60 kiló bizony 80, a ráncok úgyis elárulják az életkort, és a személyes beszélgetés során az intelligencia, illetve annak hiánya is lelepleződik.
Azért a férfiak is el tudják a nőket riasztani. Nézzük például a tipikus profilképeket. Vajon melyik nőnek jönnek be az izmaikat félmeztelenül befeszítő pasik? Az is jellemző, hogy a teremtés koronái valamilyen státuszszimbólummal fotózkodnak, pl. spéci autóval, menő motorral, vagy teszem azt egy óriási hallal, amit ők fogtak ki. A saját fényképünkkel is érdemes csínján bánni. A nagyon kihívóan öltözött, csábos mosolyú hölgyek csöppet se csodálkozzanak, ha nem kapnak mást, csak nyílt szexuális ajánlatokat.
Sokakat, amúgy az tántorít el a netes társkereséstől, hogy ezek nem szólnak másról, csak a szexről. Az él a köztudatban, hogy ezek az oldalak tele vannak gyanútlan nőkre vadászó szoknyapecérekkel, akik csak AZT akarják. Kezdjük azzal, hogy a nők is AZT akarják. És igen, bizonyára sok olyan férfi van fent ezeken az oldalakon, aki skalpvadász, és aki csak egy éjszakára gyűjti a nőket. Már aki hagyja magát. Én is kaptam több nyílt felhívást szexre, de ezeket azonnal le kell pattintani. (Kivéve persze, ha a nő sem komoly kapcsolatot akar, hanem csak szexet.)
Természetesen nemcsak skalpvadászokat találni itt, hanem csalódott, megkeseredett férfiakat, akik vigaszt és pátyolgatást keresnek (gondoskodni vágyó mamáknak ideális), extra romantikusokat, akik ismeretlenül is szerelmes verset küldenek (valószínűleg mindenkinek ugyanazt), és unatkozókat, akik csak szórakozásból regisztráltak. Na, és persze jó néhány helyes és kedves férfit, akik közül az egyiket én meg is találtam.
Ha nekem sikerült, neked is sikerülhet. Csak bele kell vágni!
Réka
