A múltkori gyógynövényes cikkemben írtam le azt a szlogent, hogy: „A természet patikájában mindenre található orvosság.” Most ezt egy kicsit módosítanám a mostani írásom témájával összhangban: „A természetben a szépségápoláshoz is megtalálható minden.”
Most konkrétan a bőrápolásról lesz szó, ami talán a legkényesebb téma. Az ember bemegy egy drogériába, és a bőség zavarával küzd. Tonikok, arclemosó-tejek, bőrradírok, ezerféle krém, éjjelre, nappalra, többféle bőrtípusra, testápoló, olaj, ampulla, a Jóisten tudja, micsoda. Pedig ha már őt emlegettem, a Jóisten tényleg mindent megteremtett ahhoz, hogy bőrünk szép legyen. Elég csak az öt elemet alapul venni: tűz, víz, föld, levegő, és persze a szeretet. Nézzük mindezt a gyakorlatban.
A jó levegő áldásos, nemcsak a lelkünknek, a tüdőnknek, hanem a bőrünknek is. Tisztít és frissít.
A tüzet a bőrápolásnál a nap jelenti. A napfény feltölt energiával és vitaminokkal (persze nem a tűző napon való pörkölődésről beszélek). A reggeli vagy délutáni napfény, és a fokozatos napozás szép barna színt ad a bőrnek.
A víz kiválóan megtisztítja bőrünket, mindenféle tonik meg tej helyett ezt érdemes használni. Reggel (kávé helyett!) a legjobb a hideg vizes mosdás, ami nemcsak kiváló ébresztő, de jó ránc-kisimító is. A váltott hideg-meleg vizes lemosás jót tesz a bőr rugalmasságának. A legjobb ehhez egyébként a lágy esővíz (jóval kevésbé a klórozott csapvíz). A mosdáshoz használhatunk szappant, de ne azt figyeljük, mennyire menő a márkája, hanem azt, miből készült. A különböző vásárokban már rengetegféle természetes házi szappan kapható, csak a képzelet szabhat határt a választéknak. Alapjuk valamilyen növényi zsiradék vagy kecsketej. Ezeket illóolajokkal illatosítják, gyógynövényekkel, gyümölcsökkel gazdagítják. Mit szólnátok például a levenduláshoz, a citromfüveshez, esetleg a narancsoshoz vagy csokishoz?
A bőrradír helyett én inkább egy erős frottírtörülközőre esküszöm. Az elhalt hámsejteket eltávolítja, a felső bőrréteget megújítja, ráadásul masszírozásnak is jó. Fürdés közben különböző kefékkel is masszírozhatjuk a bőrünket. Állítólag ez a skandináv nők szép bőrének a titka: szauna alatt rákvörösre dörzsölik a bőrüket. Nemcsak a vérkeringés pezsdül fel ilyenkor, hanem a bőr rugalmassága is edződik.
A föld elemet a természet gyümölcsei, zöldségei, gyógynövényei jelentik. Ezeket főleg krémekhez, illetve pakolásokhoz használhatjuk fel. Ma már annyit szlogeneztem, álljon hát itt egy újabb: „Azt kend magadra, amit meg is ennél!” Tehát a természetes bőrápolás a kamrában-konyhában kezdődik.
Étolaj, teavaj, tej, tojássárgája vagy élesztő a száraz bőrre, tojásfehérje a zsírosra. Igaz, amikor az élesztő kezd száradni, feszíti a bőrünket, és ez nem túl kellemes érzés, de épp ezzel fejti ki jótékony hatását, meg a bejuttatott vitaminokkal. A répás vagy barackos pakolás puhítja a bőrt, az uborka és a paradicsom némileg szárítja. Mindenféle gyümölcsből készíthetünk pakolást, ezek összehúzzák a pórusokat, és vitaminokkal táplálják a bőrt. Reszeljük le, pépesítsük őket, keverjük egy kis mézzel a pépet, és már kenhető is a pakolás! 10 percig hagyjuk az arcon, hetente egyszeri használat , meglátjátok, csodákat tesz.
Ha már múltkor a gyógynövényekről írtam, akkor jöjjön most az, hogy forrázatukkal bőrt is lehet ápolni. Csinálunk például egy kamillateát, megvárjuk, míg langyos lesz, és borogatás formájában alkalmazzuk. Ezek nyugtatják vagy felüdítik a bőrt.
A „szeplős” jelző régen a „csúnyá”-val volt egyenértékű. Szerintem viszont kifejezetten szép, ha mondjuk, az orrot pár kedves szeplő borítja. Aki azonban semmiképp sem tud velük megbékélni, kenegesse őket citromlével, akkor szépen elhalványulnak.
Az ötödik elemet hagytam a végére: a szeretetet. Jöjjön tehát a már szinte elcsépelt belső kisugárzás. Ha belül megvan a harmónia, a boldogság, akkor látszunk majd (a természetes ápolást követően) igazán szépnek.
Rékaútja
