Ez a lecke szóljon kivételesen a gyerekeknek!

Szóljon azoknak, akik egész álló nap azt hallgatják, hogy így tedd rá, úgy tedd rá…. de még a zene se szól közben. Lehet, tőlem halljátok először: meg lehet tagadni a parancsokat!

Az élet egyik legelképesztőbb paradoxona, hogy parancsok szerint élünk, és csak akkor jutunk előre, ha megtagadjuk a parancsokat.

Elmagyarázom. Minden embernek szabad akarata van, hogy mérlegeljen, döntsön bizonyos szituációkban, hite és belátása szerint. Főleg akkor, amikor olyan dolgot kell teljesítenie, amivel nem ért egyet. Minél több ilyen döntési helyzetet használtok ki gyerekként annál könnyebb dolgotok lesz, amikor majd igazán nagy horderejű dolgok elé kerültök. Ma csak azt döntitek el, hogy a kék vagy sárga pólót vegyétek fel, egy nap, mikor odajuttok azt, hogy a ti cégetek inkább leépíti az alkalmazottait, vagy tovább fejleszti technológiáját, hogy még több embernek legyen állása.

A tökéletes gyerek mindig engedelmeskedik. „Igen, anya, azonnal anya! Hozom anya” és anya örül, hogy tökéletes munkát végzett. Valahogy elérte, hogy minden szavát, mint a szentírást kövesd. Aztán pedig csodálkozik mindenki, hogy felnőttként miért nem állsz meg a lábadon. Miért hagyod, hogy más irányítsa a sorsodat, miért követsz minden szabályt, miért engedelmeskedsz, ha tudod, hogy nem helyes, amire kérnek? Mert erre lettél tréningelve! Persze nem csak a szülők akarnak tökéletes gyereket, de az oktatás is. Mire 18 éves korodig jutsz, megtanulhatod, hogyha pontosan követed a felállított szabályokat, akkor minden rendben lesz. Csak épp nem jutsz sehova. A kreativitás, a fantázia, az új utak keresése mind-mind kényelmetlenséget szül a tökéletes gyermekek világában. Nem szereti senki, ha sokat kérdezel, vagy nem elégszel meg azzal a válasszal, hogy „Azért mert azt mondtam!”

Ne haragudjatok túlságosan a szüleitekre! Jót akarnak, azt akarják adni, ami tudásuk szerint a lehető legjobb nektek. Nyilván nem egyszerű belátni, hogy születésetekkel egy új univerzum keletkezett, ami majd más szabályok szerint működik, mint a sajátjuk.

Ha tehetitek, emlékeztessétek a szüleiteket arra, hogy magabiztos, egészség lelkületű emberek hozzászoknak ahhoz, hogy tudjanak dönteni. Segítsenek titeket, segítsék, hogy fejlődjön, erősödjön az akaratotok! Ez a tűz, ami hajt majd minden egyes helyzetben. Mondjátok meg a szüleiteknek, hogy ne csináljanak presztízskérdést a kifli vagy zsemle kérdésből, engedjék, hogy eldöntsétek tetszik-e az aznapi póló. Az életkornak megfelelő mértékben hagyják, hogy dönthessetek. Mondd el szüleidnek, hogy jó, ha van mérlegelési jogkörötök! Megszokjátok így, hogy minden döntéseteknek következménye van, felelősséggel jár! Megteheted, hogy végiggondolod, hogy megütöd-e a kisebb fiút, csak azért, mert a haverod azt mondta! Morfondírozhatsz azon, hogy valóban jó balhé-e lógni, vagy inkább megérted, hogy a tudás hatalom.

Mondd el a szüleidnek, bármilyen frusztráló is számukra, hogy nem azt és úgy csinálod, ahogy ők gondolják, azonban épp egy magabiztos, döntésképes, erős gyereket nevelnek.

A cikksorozatban Luis Ferrante: Maffialeckék című művét használom fel.

Kogon Zsófia, SoulDesign tanácsadó

Share