“A városra négy óra elég, a Dubai bevásárlóközpontra négy nap is kevés!” Ezzel indított a taxisofőrünk, amikor beültünk az autójába a Dubai reptéren, meg persze azzal, amit minden taxisofőr minden út alkalmával elmond: Dubai nagyon biztonságos. Valószínűleg az országimázs javítása érdekében kötelező ezt elmondaniuk. Az első meglepetés az volt, amikor a taxisofőr bejelentette, hogy megáll tankolni. Nem voltunk oda az ötlettől, mert az itthoni tankolásra számítottunk. Pisztoly a tankba, pisztoly visszatesz, azután fizetés bent a kasszánál. Ehelyett a sofőr kiszállt, teletöltötte a tankot, majd visszaült a kocsiba és fizetés nélkül elhajtottunk. Kiderült, hogy a tanksapkánál van egy érzékelő, amire a töltőpisztoly reagál, regisztrálja a tankolást, és a kút ez alapján elszámol majd a taxitársasággal. Az egész nem tartott tovább három percnél.

Mielőtt elindultunk és miután hazajöttünk, sokak szájából hallottam elítélően, hogy ki nem állhatják azt a pazarlást és luxusban tobzódást, meg a műviséget, ami Dubaiban van. Való igaz, hogy európai mércével mérve Dubaiban sok szempontból sekélyesebb az élet. Annyi Rolex órát, Cartier karkötőt és Dior táskát amennyit ott tíz métert megtéve látni, itthon, de még Nyugat-Európában sem lát az ember fél év alatt. De azt hiszem, hogy a sivatagi monarchiát nem is érdemes azzal a mércével mérni, amivel egy európai nagyvárost. A hagyományok, a több száz éves épületek és az évezredes történelem hiánya persze mindenhol érezhető, de akkor is lenyűgöző, amit az emírségnek sikerült felépítenie pár évtized alatt.

A tudatos döntés, hogy a fenti hiányosságokat nem akarják bepótolni, hanem inkább egy teljesen más úton indulnak el, meghozta az eredményét. A kis olajországból induló emírség mára a GDP-jének mindössze 5%-át nyeri az olajból. Mivel már évtizedekkel ezelőtt tisztában voltak az olajtartalékok végességével, valamint azzal, hogy a világ át fog állni a megújuló energiaforrásokra, olyan befektetéseket eszközöltek, amelyekkel a turizmust, a pénzügyi szolgáltatásokat és a világ egyik legnagyobb kikötőjét, a Jebel Alit és annak szolgáltatásait tették a fókuszba. Emellett sokat dolgoztak az országimázson is. A bevezetőben említett “Dubai nagyon biztonságos” mondat is része ennek a munkának. Dubai pont azt a hátrányt fordította az előnyére, hogy nem voltak hagyományok, megóvandó, bemutatható régi épületei, ezért inkább kialakítottak egy egész városnyi játszóteret, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt jól érezhetik magukat. És hogy mindezt meg lehet unni egy hét alatt? Ezzel semmi gond nincs, hiszen amúgy is turistáknak tervezték a várost.

Akármennyire visszatetsző és pazarló is az európai harminc-harmincöt fokból nézve a dubai villamosok légkondicionált megállója, az a helyzet, hogy nem igazán tudjuk, miről beszélünk, amíg nem sétáltunk az 55 fokban a betonon. A város klímailag két legelviselhetőbb pontja a Dubai Mall, vagyis a világ legnagyobb bevásárlóközpontja, és az Atlantis the Palm, amely hotel és egyben vízi park is. A vízi vidámpark mindennel rendelkezik, amit csak el tudunk képzelni, könnyen elmegy ott egy, de kisgyerekkel akár két-három nap is.

Az Atlantis The Palm

Ami a Dubai Mall-t illeti, az egészen különleges élmény akkor is, ha az ember nem akar vásárolni. Az épület akkora, hogy valóban nem elég rá egy, de akár két nap sem. Így bármennyire is hitetlenkedtem, amikor a taxisofőrünk felvilágosított a megfelelő időbeosztásról, be kellett látnom, hogy igaza volt. Lehet, hogy Dubaiban az ember nem kapja meg a szokásos kultúrprogramot, amiben, mondjuk, egy Benelux körúton része lehet, de ha egy kicsit is nyitott, lenyűgöző dolgokat láthat. A Dubai Mall tele van a világ luxusmárkáinak kisebb-nagyobb boltjaival, cipőmániásoknak elég csak azt mondanom, hogy külön shoe district – azaz “cipő kerület” – van kialakítva, annyi cipővel, amennyit még egész életemben nem láttam egy helyen. Az élmény itt pedig nem az, hogy az ember vásárol, bár megteheti azt is, hanem hogy olyan dolgokat láthat egy helyre koncentráltan élőben, amiket New Yorkon, Milánón és Párizson kívül nem nagyon, és ott sem ekkora mennyiségben és változatosságban. Ha nem is akarunk Harry Winston ékszereket venni, azért élőben látni egy 15 karátos gyémántot egy mesterien megmunkált foglalatban, vagy bemenni egy hatalmas Dior boltba, megnézni a sokak által kedvelt Szex és New York sztárjának új szatén magassarkúit, igenis élmény egy nőnek, amire ritkán van lehetőségünk. Végül is a design is egyfajta művészet és ezeknek a termékeknek a minősége, a beléjük tett idő, energia és szakértelem lenyűgöző.

Dubai Mall
Dubai Mall

Szerintem Dubai egy különleges hely, sokszínű, innovatív és igen, sokszor mű és sznob, de ugyanakkor vidám és szórakoztató is. Senki nem néz ránk rossz szemmel, ha nem Rolls-Royce-szal érkezünk a szállodába és nem tart pisztolyt a fejünkhöz, hogy vásároljunk. Nem értek egyet az intellektuálisan fanyalgókkal, akik az értelmiséget és a “múltat” hiányolják itt. Ez egyszerűen olyan, mint összehasonlítani egy mediterrán stílusú házat a minimállal. Mások, más embereket szólítanak meg, de mindkettőnek megvannak a maga értékei.

Eszter

Share