Igen nehéz egy ilyen témát úgy feldolgozni nagycsaládos anyaként, hogy ne legyek elfogult. Most mégis megpróbálok némileg objektív képet adni erről a sokakat igen érzékenyen érintő kérdésről.

Ismerős a tipikus mondás, hogy „egy gyerek nem gyerek”. Sőt, még azt is hozzá szokták tenni, hogy az első két gyerek az anya és az apa „helyett” érkezik, csak a harmadiktól szaporodik a népesség. A régi időkben egyenesen azt tartották az egykékről, hogy lusták, labilisak és zsarnokok.

Az ilyen sztereotípiákhoz most nem fűznék hozzá semmit se pro, se kontra, ráadásul ezek olyan időszakból valók, amikor a több gyermek volt a megszokott egy családban. Jelenleg viszont Magyarországon egy családban átlag 1,3 gyerek van. Azaz a mai gyerekek nagyobb százaléka egyke.

Egykének lenni tök jó, mert mindent csak te kapsz meg a szüleidtől, nem kell rajta osztozni a tesóddal. Igaz, ami igaz, ha van testvéred, akkor vele kell megfelezned (harmadolnod, stb.) az ajándékba kapott csokit, és ha anyáéknak csak két gombóc fagyira van pénzük, akkor te is és a tesód is egyet-egyet kaptok, míg nekünk, mázlista egykéknek két gombóc jut.

Testvérnek lenni tök jó, mert anya nem kap idegrohamot, hogy épp mit játsszon veletek, miközben főznie, mosnia és vasalnia is kéne, eljátszotok ti együtt is. Nem őt nyúzzátok, hogy jöjjön társasozni, legózni vagy bábozni, megoldjátok ezt ti, tesók egymás között is. Igaz, ami igaz, az egykéket meg sokszor majd megöli az unalom. Vagy magányosan olvasgatnak, gépezgetnek, vagy a szüleiknek folyton szervezniük kell nekik a gyerektársaságot.

Egykének lenni tök jó, mert a szülők csak veled töltik idejüket, csak rád fordítják figyelmüket. Igaz, ami igaz, ha ott a pólyás öcséd, akkor anya nem veled babázik, hanem őt szoptatja. Ahelyett, hogy apa meghallgatná, mit álmodtál, a hugival küzd, hogy ne egye meg a könyvlapokat. Ki nem állhatod, hogy anya a nővéreddel nőcis dolgokról sutyorog, te meg nem mutathatod meg neki az autós-kártyáidat. És a bátyád focimeccse mindig sokkal fontosabb apának, mint a te balett-fellépésed.

Testvérnek lenni tök jó, mert sokkal szabadabbak vagytok. Bandáztok a faluban, bicajoztok a tó körül, fociztok a réten. A kutya se keres titeket. Az egykéket viszont mindig rettentően féltik, állandóan szemmel tartják. Ti már simán egyedül kenitek a kenyereteket, és nem vártok anyára, hogy kösse be a cipőfűzőtöket, megoldjátok magatok. Az egykéket viszont annyira pátyolgatják, hogy még öltözni sem tudnak egyedül.

Egykének lenni tök jó, mert mindig el tudod mondani, amit akarsz. A szomszédban, ahol egy nagycsalád lakik, hatalmas a hangzavar, mindenki túl akarja kiabálni a másikat. Ott aztán igazi farkastörvények uralkodnak: aki az erősebb, azé a roller, aki a gyorsabb, annak jut az utolsó szelet rántott hús.

Testvérnek lenni tök jó, mert együtt kialakítjátok a saját szabályaitokat. Néha vitáztok ugyan, de azért mindig találtok megoldást a gondokra. Néha totál mást gondoltok ti ketten (hárman, stb.), de a végén azért sikerül egyezségre jutni. És közben jókat beszélgettek. Az az egyke viszont, aki most jött újonnan az osztályba, sosem szól senkihez egy szót sem. Hiába kérdezgetik, alig válaszol. Egyedül eszi a tízóraiját a szünetekben, és nincs egy barátja sem.

Az egykék tehát önzők és törtetők. Az egykék visszahúzódóak és elkényeztetettek. Ugye? Vagy mégsem? Esetleg ezek is sztereotípiák? Ha a kedves olvasók, akár egykeként, akár testvérként ezt másképp látják, jó lenne cáfolatokat, példákat hallani tőlük!

Szerző: Réka

Testvérek
Testvérek
Testvérek
Testvérek
Testvérek
Testvérek
Share