Tavaly, amikor az anyák napját ünnepelték az egész világon, az egyik barátnőm pár sora nagyon szíven ütött.
Akkor Ő azt mondta, hogy eddigi élete során ez a nap neki a fájdalmat jelentette.
Tudja, hogy Őt soha nem szerette az édesanyja, nincs mit ezen szépíteni (nos, Ő egy elfeledett gyermek volt). Amióta Ő maga is anya boldog, szeretetteli és örül ennek az ünnepnek, mert megtelt tartalommal a számára is.
Kik az elfeledett gyermekek, és mik az ő titkaik?
Ma Magyarországon kb. 400 ezer gyermek él olyan családban, ahol az egyik, vagy mindkét szülő alkoholbeteg! A szomorú statisztikák szerint közülük minden harmadik maga is függővé válik.
Az alkoholbeteg családban élő gyerekeket a szakirodalom „elfeledett gyerekeknek” hívja. Elfeledettek, mert a szüleik figyelmét különböző mértékben, de a szenvedélybetegség köti le. A szülöknek, ha valamilyen szenvedélybetegségben szenvednek legfőképp a szenvedélyük körül forognak a gondolatai. Ez vezérli az életüket, anyaként, apaként is. Az alkoholistáknak ez az alkohol, a szerencsejátékosoknak ez a kártya, a játékgép, kocka, a társfüggőknek a társ, és a vele való foglalkozás. A gyerek mindeközben túlél. Az ilyen családokban élő gyerekek néha egymásnak ellentétes viselkedéseket produkálnak, amit az óvodában, és az iskolában rosszaságnak könyvelnek el. Amikor felnőnek sokszor jönnek el terápiába és derül ki az róluk, hogy a mindennapjaikban hiába teljesítenek akár jól is, de az érzelmi életükben túlélnek, vegetálnak. Nem tanulták meg a szüleiktől azt a mintát, hogy minden nap „IGEN-t” kell mondani az életre!
Az alkoholizmus gyermekeinek alapszabályai:
Ne beszélj!, sem a családon belül, sem azon kívül! Tilos, nem szabad beszélni a “problémáról”. Jobb, ha az igazság nem derül ki, titokban kell tartani. Ha történik némi beismerés, hogy létezik, van szenvedélybetegség a családban és ez a megmérgezi a családi életet, a betegek akkor is többnyire másokat hibáztatnak. Emiatt a gyerekek azt érzik, hogy nincs kiút és segítség.
Ne érezz!, ez nagyban megkönnyíti az életet, elkerüli a fájdalmat. Az érzések tagadása által az érzelmi átélések lefojtódnak, így a jó érzéseket sem veszik tudomásul, vagy idegennek tartják. Emiatt a gyerekeknek rohamtempóban fel kell nőni, nagyon hamar önállóak lesznek. Óriási elvárások vannak velük szemben támasztva: Légy erős, jó, tökéletes, mindig mindent csinálj jól! Büszke akarok lenni rád! Ugye ismerős ez a helyzet, amikor végzed a munkádat és nem mersz hibázni, a maximumra törekszel, vagy édesanyaként nem tudod azt a kényszert elengedni, hogy ne csinálj mindent jól …
Ne bízz!, a család rejtett üzenete, hogy rajtam múlik az, hogy a szüleim nem tartják be az ígéreteiket – mert nem vagyok elég jó. És ez hosszú távon a párkapcsolatokban is jelentkezik, Biztos azért nem keres, nem hív fel, nem akar velem találkozni harmadszorra, mert nem vagyok elég jó. A szenvedélybetegség az érintett személyeket és hozzátartozóikat őszintétlenségre neveli. Hazudik magának és a környezetének, már nem is emlékszik, hogy kinek mit. A gyermekek megtanulnak eszerint a szabály rendszerint élni és működni. Ezek a szabályok, melyekhez az összes családtagnak alkalmazkodnia kell, pillantásokban, gesztusokban nyilvánulnak meg, és keményen összetartják a családi rendszert.
Az alkoholbeteg családban élő gyermekeket a szülők tudattalanul bevonják különös életjátszmájukba. Szülői szerepekkel, feladatokkal, felelősséggel ruházzák fel őket, így válik sajnos a gyerek a saját szülőjévé.
Hogyan segíthetünk?
Hallgassuk meg őket jól …
Támogassuk őket …
Hívjuk fel a figyelmüket szabadidős tevékenységekre…
„Olykor azt gondoljuk, a szegénység: éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. A legnagyobb szegénység “nem – kívántnak”, nem szeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törődik veled.” (Teréz anya)
Ajánlom ezt az írást minden alkoholbeteg mellett felnőtt barátomnak és kívánom nekik a gyógyulást.
Noémi
Képek forrása: http://www.atclaw.com/divorce-lawyers-illinois/protecting-child-from-alcoholic-parent, http://leczeniealkoholizmu.com/czytelnia/alkoholik-w-domu/
