Még benne élek… Bennem vannak a színek, a fények, a hangok, a mosolyok és ölelések. Nehéz most nekem erről írni. Hogyan írható le szavakkal egy festmény? Hogyan lehet egy zenét vagy egy filmet szavakba önteni? Így vagyok én ezzel az Everness-el, a tudatosság fesztiváljával. Ami mostanra szinte a második otthonom lett, a jelenlévők pedig, mint egy nagy család.
És ugye női szemmel nézni. Hiszen ez olyan a fesztivál, ahol a nők bizony erős többségben vannak. Talán ők tudatosabban élnek, gondolkoznak? Ott meditálnak a Balaton-parton a hajnal csendjében, ahol a szellőben susog a nád, és csak a hattyúk meg a kacsák úsznak a vízen. Jógáznak, masszíroztatják magukat, előadásokat hallgatnak a női lét minden szeletéről, példának okáért a tudatos szexualitásról. Az egyik program mottója a „Szabadság, szerelem”, én mi már tudjuk azt, amit Petőfi még nem, hogy nem kell egyiket sem a másikért feláldozni. 
A Szülők sátrában én is tartok előadást, utána pedig beszélgető kört. Természetesen az otthontanulás a fő téma, de aztán elkanyarodunk úgy általában a gyermeknevelés, majd az életmód felé. És a végén mindig rájövünk: ha egyvalamit megváltoztatunk az életünkben, az automatikusan magával hozza a többit. És megint a nők kezében van a változás kulcsa.
Sehol ennyi szép nőt nem látni egy kupacban. Lenge szoknyák, buggyos nadrágok, szín-kavalkád. Ezüst ékszerek, gyöngyök, hosszú hajak libbennek, és sok itt a raszta is. Némileg Woodstock-életérzés ez, valamiféle mai bájjal fűszerezve. Tánctér, színes mandala alatt tombolunk (Nia és szakrális körtánc). Egy srác megkérdezi: Ez valami női tánc, hogy férfi nem állt be? Ő az elején próbálkozott, de annyira érezte a női erőt, hogy inkább kilépett a térből. Valóban, tapintható volt a női energiák intenzív jelenléte.
Este a Zöldség sátornál spontán csoportosulás, egy lány citera-zenéjére magyar népdalokat énekelünk. Fejem hátrahajtom a babzsákon, szemem lehunyva, úgy adom a hangomat a többiekéhez. „A csitári hegyek alatt…” A dzsem sátor és a dóm alatt közös mantrázások, a szelíd meditatív zenétől kezdve a brutális tombolásig. Senki sem azt nézi, miben különbözünk, inkább azt: mi bennünk a közös. Kirtan Band forever!
A nagyszínpadon Palya Bea. A koncertre, mily meglepő, főleg a „Nő” című albumáról hozott dalokat. Imádom ezt a csajt, a szövegét, a személyiségét is. Az Everness-es nők egyik ikonjának is nevezhetnénk. A tükrünk azt mondja, hogy „Szép vagy úgy, ahogy vagy”, így szabadon szárnyalunk. Közösen megemlékezünk összes exünkről, aztán cigánylányként ropjuk.
Össztánc az utolsó napon. Vadmacskák vagyunk a dzsungelben, farkasasszonyok, megállítjuk az időt, darabokra hullunk, de mindig összerakjuk magunkat. Egy férfi táltos dobbal körbejár minket, csupa nőt, én meg legszívesebben ráüvöltenék, hogy nem kell most a védelem, erősek vagyunk mi így is. És aztán könnyed feloldásként a „Csiki, csiki…”
Záró szertartás az Evernessiá-ban. Meztelen talpunk alatt a föld, gyökereket eresztünk, karunkkal az ég felé nyújtózunk. Föld anya, Ég atya, és középen ott vagyunk mi, megint csak főleg nők. Keressünk egy párt magunknak. Egy kedves arcú, vöröses hajú lánnyal kapcsolódom. Mélyen egymás szemébe nézünk, az övé ragyogó zöld, és úgy érzem, szeretem őt, magamat, mindenkit. Ölelés, összeolvadunk, tiszta szeretetben. Bárcsak az egész világ Everness-é válna!
A végére jöjjenek a száraz tények: 4. év, idén Balatonakarattya után új helyszín: Alsóörs, Pelso kemping. Több mint 600 program, koncert, előadás, workshop, mozgás, kezelés, miegymás. Abszolút család-barát fesztivál gyerekfaluval, gyerekmedencékkel. Én már most tudom, mit teszek jövő nyáron. Gyertek el, jó lesz!
Réka
Egy válasz