Jó napot, Föld! – Április 22. a te napod

Bizonyára észrevetted, hogy Nap körüli pályádon keringve minden évben egyszer megünnepelnek az emberek. Bár időd a miénkhez képest végtelen, kaptál a naptárunkban egy napot. Sőt, van egy órád is, amikor kikapcsoljuk a rengeteg fényforrást, mely a csillagok fényét halványítja el – azokét a csillagokét, melyek körülötted és körülöttünk ragyognának a világ kezdete óta.

Sokunknak van, sokunknak volt Istene, Hittünk a teremtésben, melyben mi csak utánad jöttünk, hiszen az első embert belőled, vagyis a föld porából gyúrták! (Ter 2,7) Ha úgy vesszük, nagyon is rokonok vagyunk, mondhatnánk, hogy test szerint a gyermekeid.

Nem lennénk mi élősködők, hanem jó gazdák. Ezért is találtuk ki ezt a napot, vagyis pontosabban egy amerikai diák találta ki, bizonyos Denis Hayes. Ez már elég rég volt, mintegy 47 éve, ami számodra nem idő, de azt bizonyára észrevetted, hogy mi kevés idő alatt is sokat tudunk építeni, illetve rombolni.

Európa közepén egy másik nép 27 éve gondol Rád ezen a napon. Mi sem örülünk annak, amit látunk: a fajok tömeges kihalásának, az olvadó jégsapkáknak, a tengervízszint és a globális átlaghőmérséklet emelkedésének. Néha szorongok, máskor fásultan olvasom, mennyire pocsék állapotban vagy.

Ez a nap nekünk kell, hogy ne legyünk ennyire tehetetlenek. A mi pályánkat nem szabják meg égi törvények, vagy nem engedelmeskedünk azoknak. Magányos bolondnak érezem magam, amikor a kapualjban ide-oda rakosgatom a szelektív kukákba a különféle műanyagokat és fémeket. Szomszéd Erzsike néni időnként odaveti, hogy a szeméttelepen majd úgyis mindent egybeöntenek. Több, mint 7 milliárd ember él a Földön és én ezt az egyet sem tudnám jobb belátásra bírni!

Mit tegyünk kedves Föld? Képzeld el, hogy van egy gyönyörű kerted, ahol kedves kecskék élnek. Megbolondulnak: őrült tempóban esznek és szaporodnak. Próbálsz még több káposztát termeszteni, keresed az új technológiákat? Vagy azt mondod, hogy dögöljön meg az átkozott kecske, bármi áron, de ne szülessen annyi – hát mindent felzabál! Esetleg úgy döntesz, hogy meghagyod a kecskéket, de ügyelsz a létszámukra, legfőképpen pedig étvágyukra.

Szerintem is az utóbbi döntés lenne a legjobb. Csak nem Te döntesz, hanem a kecskék. Persze, az ember nem kecske, ezért én Jared Diamond-dal, az amerikai tudományos ismeretterjesztő íróval együtt bizakodom. Összeomlás című könyvében civilizációk fennmaradásának, megsemmisülésének történetein keresztül vizsgálja esélyeinket. Bemutat olyan népeket, amelyek tudtak szakítani addigi, fennmaradásuk szempontjából káros gyakorlataikkal (tikopiai polinézek) és olyanokat is, amelyek nem (grönlandi vikingek).
Az ő, számomra reményt adó következtetésével búcsúzom: „Nem hiszem, hogy van más esélyünk, mint átgondolni, mennyi tartható meg ebből az életszínvonalból civilizációnk teljes összeomlása nélkül. Tudom, ez a váltás politikailag lehetetlennek tűnik ­– de az még lehetetlenebb, hogy a környezetet ugyanúgy, vagy még jobban tovább terheljük, mint ahogy ma tesszük.” (Diamond, 2007:505.)

Tudom, nem szoktál leveleket olvasni és bizonyára naptárad sincsen. Ezt a levelet nem csak Neked írtam, hanem az olvasóknak és magamnak, hogy legyen kedvünk megtenni kis lépéseinket a Földön, minden áldott nap. Délután kimegyek az Erzsébet térre, és megnézem az ovisok frissen ültetett fáját. Vasárnap meg találkozunk a Pál-völgyi kőfejtőnél. Viszem a gyerekeket is. Addig is minden jót!

Evarek

Felhasznált irodalom:
Jared Diamond (2007): Összeomlás, Budapest: Typotex
http://www.fna.hu/tortenetunk/afoldnapja
http://fna.hu/vilagfigyelo/nepessegrobbanas

A Föld Napja Alapítvány oldalán tanácsokat kaphattok, hogy mit tehettek a Földért, milyen rendezvényeken vehettek részt.
http://www.fna.hu/mittehetsz/hetikihivas
http://www.fna.hu/afoldnapja/rendezvenyek

Vasárnapra egy családi program:
https://www.programturizmus.hu/ajanlat-pal-volgyi-barlang.html

0 kedvelés
Előző bejegyzés: Hol van Apa? Az eltünedezett apakép nyomábanKövetkező bejegyzés: Gyűjtőszenvedély – átok vagy áldás

Kapcsolódó bejegyzések