Nekem már nem otthon az otthon a teraszról függő csokrok, a tálcán száradó vagy befőttesüvegben télire eltett gyógynövények nélkül.

Anyukám kérdezte a múltkor, amikor látta, miként sürgök-forgok velük, hogy én ezt honnan tanultam. Kezdjük azzal, hogy még ma is úgy gondolom, nem sokat konyítok a gyógynövényekhez, tudásom igencsak felszínes. Amit viszont tudok, azt némileg könyvekből olvastam ki, még inkább a neten olvastam, de főként barátoktól lestem el. Talán legtöbbet Bódis Éva visnyeszéplaki füvesasszonytól tanultam, míg Széplakon éltünk.

Az ember kezdje úgy, hogy megkérdez ismerősöket, akiknél lát szárított gyógynövény-csokrot, vagy iszik egy finom gyógyteát. Vagy menjen el a bükki füvesember, Szabó Gyuri bácsi egyik előadására, és nézze meg, milyen fiatalos és egészséges ez a mindjárt 90 éves ember. Tudni kell róla, hogy gyógyszert egyáltalán nem szed, csakis a saját maga által begyűjtött és feldolgozott gyógynövényeket fogyasztja. Esetleg olvassa el ezt a cikket!

Az első lépés, hogy ki kell menni a természetbe. Rétre, erdőbe, ami a tavasz közepétől egészen az ősz kezdetéig bővelkedik a gyógynövényekben. Nálunk ez könnyű, mert gyakorlatilag alig kell kilépnünk az ajtónkon, máris lépten-nyomon gyógynövényekbe botlunk. Aki városban lakik, az pedig részt vehet szervezett gyógynövény-túrákon, például Székelyné Bognár Eszterén, aki nemcsak elkíséri a begyűjtésekre az érdeklődőket, és ott mesél nekik a növényekről, hanem azt is megmutatja workshop keretében, hogyan érdemes őket feldolgozni.

Honnan ismeri fel az ember a sok gizgaz között, hogy melyik bír gyógyító hatással, ha nincs mellette képzett szakértő? Szerintem egyáltalán nem gáz, ha egy gyógynövény-kalauzzal vagy egy növényhatározóval indulunk útnak. Van, amelyik már az illatával messziről odavonz minket, pl. a menta, akác, kakukkfű vagy bodza. Kosárba érdemes szedni őket, mert ott nem törik meg, nem nyomódik úgy össze, esetleg vászonzsákban, hogy jól szellőzzön. (A nejlonzacskót nem ajánlanám.)

Szerintem szinte minden növényben rejlik valamilyen mennyiségű gyógyító hatóanyag. Vallom, hogy nincs olyan betegség, amire a Jóisten patikájában ne találnánk meg a megfelelő orvosságot. A teljesség igénye nélkül a hazánkban leggyakoribbakat, és a mi családunk által leginkább használtakat gyűjtöttem nektek (stílszerűen) egy csokorba.

Nálunk a legkedveltebb tea a téli napokra a menta, imádom, mikor az illata betölti a konyhát.

A zsályát szárazon elfüstölik, így fertőtlenítik a teret.

Illatosításra természetesen a levendula a legjobb, minden helyiségbe lehet tenni egy kis lila zsákocskát.

Felfázásra a zsurló a legjobb (a mi kertünkben „gyomként” jelent meg). Ebből kell ülőfürdőt készíteni, és hamarosan el is múlnak a kellemetlen panaszok.

A pásztortáska apró, szív-alakú levele olyan ízű, mint a zsenge borsó, és vérzések kezelésére használják a fehér virágú cickafarkkal együtt. Menstruációs görcsökre ajánlják.

Vannak gyógynövények, melyeket fűszerként is lehet használni, és teát is főzhetünk belőlük. Ilyen például az immunerősítő kakukkfű.

Az akác a gyomorra van jótékony hatással, a bodzateával pedig elűzhető a meghűlés. Virágjukat én a palacsintába is bele szoktam sütni, nagyon finom.

Megfázásra, köhögésre a hárfa teája isteni.

 

De ha köhögés, akkor szerintem arra a legnagyobb adu-ász a lándzsás útifű, ami tényleg úton-útfélen a lábunk alá kerül. Szárítva tea lesz belőle, de mi is csinálhatunk méz segítségével olyan útifűszirupot, mint amilyen a gyógyszertárakban is kapható. Különbség, hogy amaz drága, emez meg szinte ingyen van. Az útifű ráadásul sebek kezelésére is jó, csak előtte meg kell rágcsálnunk (eléggé kesernyés!), hogy kioldódjon belőle a hatóanyag.

A körömvirágból készült kenőcs vagy olaj nagyon jót tesz a bőrnek.

A bábák a szülés kitolási szakánál orbáncfű-olajjal kenegetik a gátat, így nincs szükség gátmetszésre (várandós anyukák már az utolsó hetekben is készítgethetik fel a gátjuk környékét ezzel a csodaolajjal).

Mint a fentiekből is kiderült, a gyógynövények többféle módon dolgozhatók (szárítás, olajban eltevés, szirup), és használhatók fel (tea, kenőcs, füstölő). Száríthatók csokorban vagy aszalótálcán, aztán lemorzsolva elrakhatók tüll-zsákban vagy egyszerű befőttes-üvegben is (így legalább ránézésre rögtön tudjuk, melyikben mi van). Csinos csomagolásban még ajándékba is adhatjuk őket. Mert hát milyen szép is az, ha valakinek egészséget ajándékozunk…

Hasznos oldalak:

Bódis Éva visnyeszéplaki füvesasszony

Szabó Gyuri bácsi, bükki füvesember

Székelyné Bognár Eszter gyógynövény-túrák és tanfolyamok

Réka útja

Share