„Ha semmi nem megy jól a családban, hívd a nagymamát!”

Ki ne ismerné Koncz Zsuzsáék táncdalfesztiválos énekét, melyből megtudhatjuk, hogy a nagymami a nappal kel és gombot varr, takarít és tanul az unokákkal, gyógyít és vigasztal. Azt pedig Halász Judit örökzöldjéből tudjuk, hogy a nagymama mindenkire odafigyel, főz, mos, és rendet rak. A bennünk élő sztereotípiák szerint a nagymamák ősz hajúak, és a hintaszékben hímeznek, vagy sütit sütnek; a nagypapák pedig megmetszik a szőlőt, és régi történeteket mesélnek.

Ma már szinte mindennek és mindenkinek van világnapja, a nagyszülőkét szeptember első vasárnapján tartják. A kezdeményezés Amerikából származik, ahol 1978 óta ünneplik, de több európai országban is elterjedt már. Célja felhívni a figyelmet az idős emberekre, hogy milyen fontos szerepet töltenek be életünkben, és mi mindent tesznek a családért.

A nagymamák talán jobban benne vannak a köztudatban, ha a „nagyszülő” szót meghalljuk. A nagypapákról viszont szokás méltatlanul megfeledkezni. Ők tovább dolgoznak, hiszen magasabb a nyugdíjkorhatár. Alacsonyabb a férfiaknál az átlagéletkor, sajnos hamarabb meghalnak, mint a nagymamák. Fájdalmam, hogy nekem nincs semmiféle nagypapás élményem gyerekkoromból…

A nagyszülők arra valók, hogy kényeztessenek, mondják. Ők valahogy tényleg másként szeretik az unokákat, mint a szülők a gyerekeket. Talán kevesebb a stressz, a felelősség, gondtalanabb az együttlét. Az évek tapasztalata is érlelte őket.

Sajnos szomorú, hogy sok helyütt a családi konfliktusok megmérgezik a nagyszülő-unoka viszonyt is. Több tolerancia szükségeltetik mindegyik fél részéről. Kedves nagyszülők, ne morogjatok, ha a gyerekeitek nem úgy nevelik az ő gyerekeiket, ahogyan azt ti elképzelitek! Ne legyen sértődés abból, hogy tápszer helyett szoptatás, rácsos ágy helyett együtt alvás, kényeztetés helyett szigor, rajzfilm helyett mesekönyv. Az unokák érdeke álljon a középpontban, ne a kicsinyes sértődések!

Az idők azonban változnak. A mesekönyvek kontyos, kötögető, lekvárt főző nagymamája szép lassan a múlté. Mint ahogyan horgászó, barkácsoló, háborús hős nagypapákat is ritkábban találni. Nagymama festi a haját és zumbára jár, nagypapa pedig rock-koncertre. A mai nagyszülők körbeutazzák Európát, és wellness-szállókban lazulnak. A hangversenyek és spák mellett kevesebbet érnek rá unokázni, és a velük való kapcsolat minősége is más, mint egy generációval korábban.

A világnaphoz kapcsolódóan a Ficsak szervezésében a Pagony könyvesboltban szeptember elsején  nagyszülők és unokák közös olvasgatását rendezik meg. Ezen kívül a Hadtörténeti Múzeumban előző hétvégén unokák és nagyszülők napot tartottak. A világnapot a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, valamint a „Három királyfi, három királylány” mozgalom is megünnepli. Külföldön ilyenkor óvodákban, iskolákban közös kézműveskedést tartanak, ahol nagyszülők és unokák együtt alkothatnak.

És mi mit tehetünk? Májusban, Anyák napja alkalmából sokszor a nagyik is kapnak virágot vagy énekes köszöntést. Most is járhat ez a nagyszülőknek. Drága ajándék helyett szívhez szólóbb a saját kézzel készített rajz vagy gyurmabáb. De az ajándéknál sokkal fontosabb az együtt töltött minőségi idő. Nagymamák, főzőcskézzetek együtt az unokákkal! Nagypapák, ültessetek el együtt egy fát!

Kívánom, hogy erősödjenek a családok kötelékei a nagyszülőkkel.

Ahol pedig hiányoznak, ott fogadjanak maguknak pót-nagymamát vagy nagypapát! Ezzel kapcsolatban kiváló kezdeményezésekről lehet hallani, de ha körbejárjuk a falut vagy a szomszédos utcákat, biztosan találunk magányos idős nénit vagy bácsit, aki örömmel lenne nagyszülő.

Mottó: „Ha semmi nem megy jól a családban, hívd a nagymamát!”

Réka

0 kedvelés
Előző bejegyzés: 20 éve halt meg Lady Diana, a szívek hercegnőjeKövetkező bejegyzés: Elbocsátó, szép üzenet

Kapcsolódó bejegyzések