Harsányi Leventével egy apák napi rendezvényen találkoztunk, ahol őszintén mesélt a gyereknevelésről, apaságról, arról, hogy nem mindig, minden csupa napsütés, ha gyereke van az embernek. Fontosnak tartja, hogy ne csak a jó dolgokról, hanem a nehézségekről is beszéljen, mert az sok szülőnek erőt adhat, ha érzi, nincs egyedül, mások is küszködnek hasonló gondokkal.
Nem tűnsz túl frissnek…
9 éve nem alszom, amióta megszületett a fiam.
Most tértél haza egy nyaralásból, ott nem sikerült pihenni?
Igen, nyaraltunk, a feleségem is, én is, gyerekekkel, sőt bébiszitterrel. De amikor gyerekkel megy az ember, az alvás és az unalom valahogy kimaradnak. Mondják, hogy milyen hamar felnőnek, és próbáljuk meg kihasználni ezt a pár évet, az ember pedig ilyenkor rájön, hogy ez tényleg igaz, mert a fiam 9 éves lesz, pedig „most született”. Olaszországot most már nagyon élvezte, és egy csomó közös programot lehetett csinálni vele. A lányom még csak 3 lesz, vele még nehezebb. Az elején, őszintén megvallva, kicsit hektikus ez a gyereksztori, vannak jó dolgok, kevésbé jó dolgok, szerethető dolgok, de apaként szerintem olyan 5-6 éves kortól igazán jó, addig valahogy túl kell élni, ki kell bírni.
Addig inkább anyásak a gyerekek?
Énszerintem igen, aztán amikor biciklizni kell tanítani, akkor jönnek az apukák. Egyszer Ganxsta Zoli barátom mondta, aki szintén apuka, de még nem volt gyermeke, hogy ő úgy képzeli ezt az egész apaságot, hogy az ember ott van az előállítás folyamatában, aztán mikor megszületik, ad egy csókot a feleségének meg a gyermekének, és elutazik 4 évre. 4 év múlva visszajön és átveszi a gyereket. Szegényt meg is támadták emiatt, de most már azt gondolom, igaza van. Szerintem az a gond, hogy erről nem beszélünk őszintén, azt mondjuk, hogy ez milyen áldott állapot meg micsoda csoda. Hát… Az anyukák most nyilván azt fogják gondolni, hogy mondja ki. Kimondom: ez nem feltétlen az. Nyilván a gyerek érkezése, meg az egész család csodálatos dolog, de aztán nagyon sok szívás van. Ezeket valahogy egyensúlyba kell helyezni, hogy egy ideig van ilyen része,
aztán amikor a kisfiam álmában azt mondja, hogy szeretlek, Apa, akkor megint minden nulláról indul.
De ha ezeket kimondjuk, szerintem egyrészt segítünk azoknak, akiknek még nincs gyerekük, hogy alapvetően tényleg jó az egész, de! És akkor el kell mondani, hogy vannak azért bizonyos buktatók. Van egy rendezvény, aminek 3 éve vagyok az „apja”, az ún. Várandósok Éjszakája, és a legutolsón csak arról beszéltem, amit megéltem a gyerekek mellett. De őszintén. A jót is elmondtam, meg azt is, amikor felemeltem és ráordítottam, hogy ne sírjál már. Az a negyedik olyan éjszaka után volt, amikor nem aludtunk. Mert ilyen is van. Csak ezt nem mondják el. És ha hiszed, ha nem, utána odajött egy apuka, megfogta a karom, hogy tök jó, hogy valaki őszintén elmondta, hogy ennek milyen árnyoldalai vannak, meg a jó részét is.
Te milyen apa vagy? Olyan, amilyen szerettél volna lenni?
Talán 10 év múlva kellene feltenni ezt a kérdést. (nevet) Szerintem rossz, olyan értelemben, hogy jó. Vannak ilyen kulcsszavak a gyereknevelésben, hogy következetesség, átgondoltság, tervezhetőség, ezek nálam kiestek. Ha azt mondják, hogy azt szeretném, Apa, akkor megveszem. Nem feltétlen ez a jó magatartás, de nem tudom igazából, mert szerintem még az elején-közepén vagyunk. Majd 10 év múlva talán, vagy 20, nem tudom, kiderül. Nyilván mindenki próbál jó apa lenni. Én sokszor elveszítem hirtelen a fejem, és azt mondta a fiam múltkor, tök jó fej volt, hogy á, Apa ilyen, fél perc, és megnyugszik. Hirtelen haragú vagyok, meg indulatos, de azonnal le is csillapodok.
A feleséged az, aki tervez nálatok, és aki betartatja a szabályokat?
Szerintem igen, ő a szigorúbb, de ezt most már egyre több házaspárnál hallom, hogy az anyuka a keményebb, pedig hát nekünk kellene. Viszont a klasszikusokat hallom azért vissza otthon, hogy vigyázz, apád fel ne emelje a hangját. És tényleg, ha felemelem, akkor csend van, és akkor olyan jó, hogy az úgynevezett apai szigor is jelen van a családban. De pont ez a szülő dolog olyan, amibe csak úgy tudsz belejönni, hogy gyakorolsz, hogy saját magad tapasztalod meg, hiába mondják mások, minden gyerek más, minden család más. A saját gyerekeddel neked kell megtalálni a megfelelő összhangot, és ez rohadt nehéz. Nincs egy fix recept, hogy hogyan kellene bánni a gyerekkel. Nem tudom, hogy szigorúnak kellene lennem, vagy engedékenyebbnek, nem tudom, mi a jó. A következetességet, meg egy picit a rendszert próbálom beiktatni az életükbe, amitől értékelnek bizonyos dolgokat. Csomó mindent, ha tudunk, játékok tekintetében, megveszünk, meg Nándit elengedjük, ha szeretne menni valahová. Ugyanakkor meg, hogyha szigorúbbak vagyunk bizonyos helyzetekben, akkor mi is elfordulunk, meg mi is kicsit belekönnyezünk, de utána azt látjuk, hogy annak van bizonyos hatása. Amikor mindent engedsz, akkor ők szerintem nagyon tudatosan, trükkösen szépen kihasználják.
Mit jelent neked az apaság? Volt egy olyan pillanat, amikor azt mondtad, hogy na, most váltam apává?
Igen, kellett egy kis idő az elején. Amikor megszületett az első gyerekem, akkor még nem, úgy egy év eltelt, amíg úgy éreztem. Addig úgy csak tudatában voltam annak, hogy én vagyok az apja. Nem tudom, mi zajlott le az alatt az idő alatt. De aztán igazán a kislányom tett helyre, mert talán most lettem igazán apa, minden apának kell szerintem egy lány.
Meg vannak osztva nálatok otthon a gyerekek körüli teendők?
Igen, reggel most megint rádiózom, így a feleségem viszi őket, én meg megyek értük délután. Óriási apás programokat csinálunk, fagyizás, bicikli, sok mindent csinálunk együtt. Így szépen megosztjuk a napot, reggel anya viszi őket, délután jön apa, este meg együtt otthon. A bölcsibe, óvodába, iskolába kevesebb apuka megy, mint anyuka, de ez tök jó, én ezt nagyon élvezem.
Látom rajtad, hogy a kisfiús imázsodat a gyerekeknek köszönhetően azért sikerült lassan levetkőzni, van már egy-két ráncod.
Azért, mert a hír igaz, én is öregszem! Hát persze, amikor most is a nyaraláson, lefekszel egykor, és aztán felkelsz hajnali ötkor a gyerek miatt, délután sem tudsz visszafeküdni… 8 év alatt persze, hogy ez rakódik az emberre, de hát ez ezzel jár, ezzel nem tudok mit csinálni. Remélem, hogy sikerül őket jó sportolónak nevelni, és majd azokból a pénzekből, amiket kapnak havonta, majd hazaadnak, és megtérül a befektetés. Viccet félretéve, sajnos igaz, hogy azért látszik az álmatlanság meg a fáradtság. Ez ilyen. Ezért kell elmondani mindenkinek, hogy ez ilyen, erre lehet számítani.
Mi az, amit örökül szeretnél hagyni a gyerekeidnek? A házon meg az autón kívül, persze.
Érdekes, hogy a kislányomban látom azt a jókedvet, azt az életigenlést, a vidámságot, a humoros hozzáállását mindenhez, amit magamban. De azt szeretném, ha mindketten ilyen felfogásúak lennének, mert én is nyilván sokat idegeskedek, meg rohanok egyik helyről a másikra, de most már egyre inkább úgy vagyok vele, elmúltam 40, hogy lassan lenyugszom, és egy jó utazást, egy jó estét nagyon tudok értékelni. Szerintem ezt szeretném átadni nekik, merthogy mi is elköltöttük édesapám halála után az örökül hagyott pénzt, meg ami neki fontos volt, most tárgyi dolgokra gondolok, azt mi nem értékeltük. A gyerekeim most még értékelik az én öreg autómat, később már nem biztos. A kislányom hihetetlen, feltesz egy kis kendőt, beül hátra a kocsiba, és őrület, hogy egy apuka a lányában látja viszont önmagát! De visszatérve a kérdéshez, ezt az érzést szeretném átadni nekik, szeretném, ha élveznék az életet, örülnének, mosolyognának. Legyen egy jó életigenlő hozzáállásuk.
Fotók: Facebook, Harsányi Levente Saját Oldala
