Hogyan kerül a csizma az asztalra? – Népek humora

Egy fürj 12 dkg, a túzok ennek 150-szerese, a bivaly pedig a túzok tömegének 45-szerese. Hány kg a bivaly? A matematikai szöveges feladatok a sírás és nevetés elapadhatatlan forrásai. (Ilyen szempontból még sokat remélhetek majd a nyelvkönyvektől is.) Dühödten jött a gyermek segítségért: „De hát jártál iskolába. Mondd meg, lehet ilyen sok egy bivaly? Mondd meg!” Üvöltés. Oh, az átkozott patás, lássuk, mennyit nyom? „81000 dkg?” Ezen nevetni kellett, ő is nevetett, amíg átváltotta kilóra a bivaly súlyát és helyreállt az egyensúly.

Persze a bivaly nem bika, pedig én az európai bikához akartam kilyukadni: nem lehet az ő erejét felváltani a bivaly egykedvűségére. Az erő a gyengeségben rejlik, a gyengeségben pedig megtalálhatjuk a nevetés lehetőségét. Ebből a szempontból Európa ugyanolyan sokféle, mint amilyen sokféle nyelven beszélgetünk ezen a kontinensnek nevezett nagy félszigeten. Egy-egy európai nemzet szemléletéről, humoráról közvetlen kapcsolat híján a tévéműsorok és filmek alapján alkothatunk képet.

Ez abszurd!

Ha abszurd, akkor Monty Python. Jeleneteiket nézve örök kérdés: „hogy kerül a csizma az asztalra”. Muszáj nevetni, bár tudjuk, hogy a háttérben valamilyen visszásság felismerésének lehetősége is rejlik, máskor meg egyszerűen csak játszanak. Filmjeik sok helyen kiverték a biztosítékot, én a Brian életénél ingadoztam. (De be kell látni, Európában a humor számára nincs tabu.)

Önfeledten, hibbantan – nevettetők főszerepben

Benny Hill néhány produkcióját 25 év után néztem meg újra és még mindig lehetett rajta nevetni. Esések, bénázások, szexis nők köré épültek a poénok − a komikus személyisége nélkül nem is működne.

Louis de Funès sem szabadulhatott a mókás, mérges, fontoskodó figurától, akit például a ma is nagyon hatásos csendőr sorozat filmjeiben alakít. Társadalomkritikának is nevezhetnénk, hogy csendőrök, grófnők, egyházi személyek kerülnek komikus helyzetbe, de ezek a figurák ettől csak szerethetőbbek lesznek. Nincs keserű pirula, legfeljebb kicsit mi is szemtelenebbek leszünk.

Rowan Atkinson megint a briteknek hozott sikert az ügyeskedő idióta szerepében. Mr Bean mindig kiskapukat, előnyöket keres, egyéni ötleteket mutat fel, de többnyire ő sem teljesen elégedett az eredménnyel, mi meg főleg nem. Ja, és nagyon gusztustalan is! (Az újranézéssel még várok 20 évet.)

De pihenjenek a humoristák!

Komolyan történelem – a humor a történet szálai között rejlik

Mi már nem ülünk le a tűz köré, hogy meghallgassuk egy-egy mesemondó igaz, vagy kitalált történeteit. Kárpótlásként itt van a film, hogy a történeteinket újraalkothassuk. Ezek közül azok a legérdekesebbek, amelyeknek komoly mondanivalója van úgy, hogy nevetni is lehet.

A történelmi eseményekre mutató filmek egy részében egyszerűen vesznek egy abszurd helyzetet, amit következetesen végigvisznek. A főhős igyekszik egy illúziót megőrizni mások számára, például Az élet szép című olasz filmdrámában, mely iskolapéldája lehet annak, hogy a legszörnyűbb témákhoz is lehet derűvel közelíteni (bár szerintem nem mindig érdemes). A főhős koncentrációs táborba kerül kisfiával és elhatározza, hogy elhiteti a gyermekével, hogy ez a sok szörnyűség csak egy játék, melyben a legügyesebb játékos a végén egy igazi tankot kap. Hasonló elven működik, de hihetőbben, a Good bye, Lenin! német filmdráma, melyben a kommunista Christiane szívrohamot kap, s miután a kómából magához tér, fia nem meri elárulni, hogy a kommunizmus összeomlott . A család megrendezi a régi valóságot az új körülmények között.

Egy másik irány, melyben a főhősök egyszerű, hétköznapi vágyakkal bíró emberek, akik szeretnének élni. Az életösztön a háború és a halál árnyékában komikus helyzeteket teremt. A cseh rendező, Jiří Menzel több filmje is ide sorolható, köztük az egyik legismertebb A Szigorúan ellenőrzött vonatok. A főszereplő, Miloš gondolatai saját szüzességének elvesztése, illetve szerelme körül forognak és eszébe sem jut, hogy a film végére hős lesz belőle.

Ide tartozik még Fábri Zoltán filmje, az Isten hozta, Őrnagy úr! is.  Itt egy kedélyes család lát vendégül hetekig egy őrnagyot abban a reményben, hogy ezzel segítik fronton lévő fiuk megmenekülését. Már esélyük sincs, de a néző ennek ellenére is betegre neveti magát.

És mi van ma?

Vegyünk egy aktuális problémát: klímaváltozás és környezetszennyezés, politikai harcok, radikális eszmék terjedése, elszemélytelenedés, elöregedő népesség, elidegenedés, migráció. Számos film tálalja humoros köntösben a mai európai nagy kérdéseket.

Például egy 2005-ös dán film, az Ádám almái arról szól, hogy egy közmunkára ítélt neonáci miként igyekszik kihozni a sodrából a papot, akinek a közösségébe belecsöppen. Lars von Trier Főfőnök című filmjében a főnök-beosztott probléma köré épül a cselekmény. Migráns kérdésben legutóbb Aki Kaurismäki finn rendező igyekezett humorral bemutatni egy menekült kálváriáját A remény másik oldala című filmjében.

Majd az idő és a történelem alakulása megmutatja, hogy a humor melyik mai filmben találta el az igazságot? Nem jó, ha a nevetést erőltetjük, mások kárára fordítjuk, vagy a magunk igazának alátámasztására használjuk. A jó nevetés életigenlés, ahogyan a hit is az, mely egykor Európának az identitását adta. Persze az egyház meg kilomtalanította a vidámságot, de nem volt ez mindig így! A húsvéti nevetés szokása, mely szerint Húsvétkor a híveket a pap igyekezett megnevettetni, csak X. Kelemen pápa hatására tűnt el. Néri Szent Fülöp az egyik legviccesebb szent volt. James Martin jezsuita szerzetes szavainál jobbat pedig ma tényleg nem találni: „aki mindig halálosan komoly, annak az állapota valószínűleg komolyan halálos”. Na, de mi ne temessük Európát!

Evarek

felhasznált forrás

Népek humora

Népek humora

Népek humora

Népek humora

0 kedvelés
Előző bejegyzés: Újszülöttel az élet – Tündéranyu – Sírós csecsemőKövetkező bejegyzés: Toyota Modell és a háztartás 3. Rész

Kapcsolódó bejegyzések