Hülye vagyok, vagy csak tejérzékeny? – Az önmarcangolástól a diagnózisig

Nagyjából két évembe került, amíg kiderült, nem hülye vagyok, csak az emésztésemmel van gond. Legalábbis sok olyan dologért, amit mentális problémának véltem, az emésztőrendszer felelős. Nem vagyok szakember, de arra gondoltam, elmesélem, hogyan jutottam el a táplálék-intolerancia diagnózisig, hátha másnak is segít felismerni a problémát.

Mi is a táplálék-intolerancia? Először is nem összekeverendő az ételallergiákkal. Az allergiás reakció az immunrendszer válasza egy általa veszélyesnek ítélt anyaggal szemben, míg az intolerancia az emésztőrendszer betegsége, enzimhiányos állapot. Az allergiás reakció az étel elfogyasztása után azonnal jelentkezik, míg az intolerancia esetében a reakció nem azonnali, függ az elfogyasztott étel mennyiségétől, és az aktuális állapottól.

Az étel-intolerancia sokáig lehet tünetmentes, és bármely életkorban kialakulhat.

A diagnózis két dolog miatt nagyon fontos: Az egyik nyilvánvalóan a megfelelő kezelés, a panaszok megszüntetése, de szinte ugyanennyire lényeges a helyes önértékelés visszaállítása. Nyilván minden betegség ront a kiállásunkon, de egy torokfájásért, vagy vakbélgyulladásért nem szoktuk magunkat szégyellni vagy leértékelni. Itt azonban előfordulhat, hogy a tünetek lassan, alattomosan hálóznak be, és nem viselnek betegség-feliratot, mint a tüsszentés, vagy a lokalizált fájdalom, csak egyre nyomibbak leszünk.

A változatos tünetegyüttes része lehet a tompaság, állandó fáradtság, koncentrációs zavarok, nehéz mozgás, ízületi fájdalmak, bőrproblémák, új allergiák megjelenése, hízás, fogyás, rossz közérzet, puffadás, székrekedés, hasmenés, és még gyakorlatilag bármi. Én is azt vettem észre, hogy már nem a lelkem, hanem a testem rezdülései kötik le a figyelmemet, sőt egyre többet beszélek róla és szorongok miatta, ami rám speciel nem volt jellemző.

A körvonalazatlan rinyálás eredménye pedig az, hogy senki nem veszi komolyan a jelzéseket, sokáig még te magad sem. De a pók rendületlenül szövögeti hálóját, először a bizonytalanság és szorongás fog behálózni: „Ennyire lusta és gyenge ember lennék? Mindenki ezt érzi, csak épp nem babusgatja magát ennyire?

Össze kell szednem magam! Az nem lehet, hogy nem bírok ébren maradni, az nem lehet, hogy nem tudok odafigyelni!

Lehet, hogy egyszerűen öregszem, és ezt el kellene fogadni? De még egyáltalán nem is vagyok öreg! És az sok aktív, hatalmas munkabírású ember körülöttem hogy csinálja? És hát, én sem voltam ilyen, most is jó erőben vagyok, csak valami nehézség ül rajtam… Össze kell, szednem magam, össze kell szednem magam, elkényeztetett liba vagyok…”

Aztán ahogy halmozódnak a kisebb-nagyobb kellemetlenségek, úgy érik meg az elhatározás, hogy felkeressük az orvost. Én csak végszükség esetén teszek ilyet, tehát már jól be voltam gyulladva, mikor két éve először betoppantam a háziorvoshoz, hogy valami nem oké. Az utolsó lökés az volt, hogy időszakosan vizesedett a szemem környéke. A rossz közérzet és fáradtság mellett azt tudtam még felmutatni, hogy akkoriban tíz kilót híztam három hónap alatt különösebb ok nélkül.

A háziorvos vérvételre küldött, aminek az eredménye tökéletes lett. Ez tipikus. A különböző intoleranciákkal élők nagy arányban számolnak be erről, hogy a szokásos vizsgálatokra kiadott leleteik nem utalnak kóros folyamatokra, és viszonylag későn alakul ki felszívódási zavarok miatti tápanyaghiányos állapot.

Én ennek ellenére változtattam az életmódon, elhagytam az élesztős és gluténos ételeket, emellett rendszeresen sportoltam. Ez nagyon jól esett, és sokat javított az állapotomon, főleg, amíg tartott a nyár. A tél beálltával lett mindig rosszabb a helyzet. Következő januárban megint az orvosnál ültem abnormális fáradékonyság, rossz közérzet és nehéz emésztés panaszokkal.  A válasza lényegében abból állt, hogy tél van, meg hogy lelkileg nem tudok megbirkózni az elvégzetlen feladataimmal. Ebben is volt igazság, de nem segített rajtam.

Az igazi összeomlás az idei nyár végén állt be, feltehetőleg egy gyomorvírus hatására. A nyálkahártyáim kikészültek, minden fertőzést elkaptam, és allergiás rohamaim lettek a portól, meg ki tudja mitől. Az utolsó csepp a pohárban a szájzsibbadás, nyelv és nyirokcsomó dagadás volt.

Ekkor már halálos betegségektől rettegtem egy-egy álmatlan éjszakai órán.

Az orvos feltette a kezét, szteroidos krémet, meg egy allergia gyógyszert írt fel. Javasolta, hogy allergiás panaszokkal keressem fel a bőrgyógyászatot.

Ekkor következett az internet alapú diagnosztika. Találtam pár nagyon durva betegséget, mint például az agydaganat, amire illenek a tüneteim, de felmerült a cukorbetegség, pajzsmirigyproblémák, és lassanként eljutottam az emésztőrendszer betegségeihez is.

 

A diagnózis

Több heti internet-böngészés után két csapdát orrontottam a diagnózis felé vezető úton:

  1. Elveszni a szakorvosok között a különböző tüneteket egyenként kezelgetve. A probléma gyökerét szeretném megtalálni, amennyire ez lehetséges.
  2. Rengeteg pénzt elkölteni fizetős egészségügyi szolgáltatásokra. Ha az ember elég sokat olvas, és elég keveset tud (nem orvos), akkor mindig talál olyan szűrővizsgálatot, amit még érdemes elvégezni, vagy nem találja el, melyiket is kellene elvégezetni.

Elhatároztam, hogy mindkét vermet elkerülöm, valamint nem fogom bővülő ismereteimet egyre több lehetséges betegség beképzelésére, vagyis hipochondriára használni.

Beutaló nélkül két terepen indulhatunk el: az alternatív gyógyászat, és a vérvizsgálatok felé.

Vérből nagyon sok dolgot ki lehet mutatni, és nem is különösebben kellemetlen a mintavétel. A nehézséget az jeleni, hogy orvosi beutaló híján nekünk kell eldönteni, mit szeretnénk megvizsgáltatni. Minél szélesebb spektrumú vizsgálatot akarunk, annál többet fogunk fizetni.

Én úgy határoztam, hogy mivel bizonytalan vagyok, merre induljak, van arra 6500 forintom, hogy elmenjek egy biorezonancia tesztre, amiről egyértelműen állítják, hogy kamu, mások hisznek benne. Átfogó vizsgálatot ígért mindenféle anyaggal szembeni averzióra. Azt vártam ettől, hogy megerősíti az egyik irányt, amerre keresgélnem kell. A módszert nem tudom véleményezni, valamit mutatott a gép, aztán az eredményt és a panaszaimat megbeszéltem egy humánbiológusnak mondott Dr. X-szel. Azt mondta, hogy alapvetően a tej emésztésével lehet problémám, a többi feltehetőleg következmény. Állítólag majd’ mindenkinek ezt mondják, de attól még lehet igaz.

A világ lakosságának nagyobbik fele nem tudja emészteni az állati tejet.

Három hónapos teljesen tejmentes életet javasolt, értve ezalatt minden tejterméket és tejszármazékot, apróbetűs összetevőként is. Ennyi idő után javulást kell észlelni, ha helyes a diagnózis.

 

Ugyan sosem szerettem a tejet (szerinte ez is a szervezet jelzése), rá kellett döbbennem, hogy a tejtermékek önmagukban, és hozzávalóként is markánsan jelen vannak a konyhánkon. Hogy mást ne mondjak, tej van a csokoládéban is! Emellett egy ilyen hosszú diéta hamis eredményt generálhat más vizsgálatoknál. Vagyis: csak a tej visszaterhelése után lesz mérhető más eszközökkel, hogy hogyan reagálok rá.

Még a diéta előtt kellett hát élesebben körvonalazni a problémát, elhatároztam, hogy magánlaborban végeztetek vérvizsgálatot. Több helyen nagyon kényelmesen lehet online időpontot foglalni, akár egy-két napon belül sor kerülhet a mintavételre.

Spórolásból, hogy kizárjak egy-két lehetőséget, elvégeztem néhány otthoni gyorstesztet. Ezzel kiszűrtem a tejallergia és a pajzsmirigy alulműködés lehetőségét. Ezek a patikában kapható cuccok elég olcsók, 97-98% a megbízhatóságuk. Nagyjából úgy működnek, mint a terhességi tesztek, csak nem vizelet, hanem vérmintával kell dolgozni. A termékhez tartozik egy egyszerhasználatos automata tű, amivel az ujjbegyünket kell megszúrni. Ha nem sikerül a kis pipettával megfelelő mennyiségű vért szipkázni, akkor viszont mehet a kukába az egész. Ezért éppen a drága táplálék-intolerancia tesztet, ami több tízezer forint, nem merném otthon csinálni.

Bejelentkeztem hát egy specifikus IgG ellenanyag mérésre, 46 tápanyagra. Az egy nap alatt elkészülő eredmény nem ír pontos számokat, csak pozitív, gyengén pozitív és negatív minősítést az egyes táplálékokhoz. Cirka 20ezer forintból elvégezhető ez a vizsgálat.

Az eredmény nálam tejre pozitív, gluténra, kukoricára, tojásra, élesztőre, hüvelyesekre, mandulára enyhén pozitív.

Mikor kézhez kaptam a hivatalos orvosi leletnek számító papírt, az első gondolatom nem is az volt, hogy akkor mi a teendő, hanem a megkönnyebbülés: Íme, tényleg nem én képzeltem az egészet, a belső tapasztalatot végre objektív tények is visszaigazolják. Akkor jöttem rá, mennyire féltem, hogy a saját tapasztalatom nem megbízható, hogy általában az ítéleteim nem megbízhatók, és csak egy gyenge, punnyadt liba vagyok.

Ezek után – mit nekem diéta! – emelt fővel nézek a jövőbe!

Hogy mi történik a diagnózis után, milyen lehetőségeink vannak a gyógyulásra? – erről a következő cikkben olvashattok.

FiloSzofi

47 kedvelés
Előző bejegyzés: Terhes tinik – A rózsaszín szemüvegtől a rózsaszín csíkigKövetkező bejegyzés: Hogyan zsigereljük ki magunkat már karácsony előtt?

Kapcsolódó bejegyzések