Ezen a napon, 97 éve született egy kisfiú Lengyelországban, akiből pápa lett: az első lengyel pápa. A saját nagyapámat, aki ennek a kisfiúnak a kortársa, könnyen elképzelem, hogy pendelyben szaladgál a tanya udvarán, sírva tanulja a „nyomdagyon á-t”, verebekre lövöldöz −, de ez a Karol makacsul áhítatosan, kezeit összekulcsolva, az oltár lépcsőinél ministrálva jelenik meg képzeletemben.
Pedig szeretett labdázni, kirándulni, játszani! Felnőttként verseket írt, társaival színdarabokat adott elő, kajakozott és síelt. Láthattuk a tévében erősen, sportosan és erőtlenül, remegve, tolószékben. „Ne féljetek attól, hogy szentek legyetek!” – hangzott el szájából a biztatás egy ifjúsági világtalálkozón. Immár három éve maga is a szentek sorába került.
A leendő pápa és szent hétköznapi kisfiúként szerető szülők második életben maradt gyermekeként vallásos környezetben nőtt fel. Még szép, hogy ministrált! – bár saját bevallása szerint egy időben figyelmetlenül, kitartás nélkül. De az igazi baj az volt, hogy fokozatosan elárvult. Mindössze 9 éves volt, amikor anyja meghalt kistestvére születésekor, aki szintén nem maradt életben. Pár évvel később orvos bátyja egy kórházi fertőzés következtében hunyt el, majd 20 éves korára az őt szeretettel felnevelő apa is életét vesztette Lengyelország német megszállása alatt.
A krakkói egyetemet is bezárták, ahol egy évig bölcsészetet és filozófiát tanult. Ebben a nehéz időben csak munkásként lehetett valamennyire biztonságban: a megmaradt rokonok segítségével egy kőfejtőben, majd egy szódagyárban jutott munkához. Erről az útról drasztikus módon egy villamos térítette le: 1942-ben fordult a papi hivatás felé, miután a fizikai munkától eltiltották és lábadozás közben átgondolta életét.
Életének másik nagy, csodás balesete (az 1981-ben ellene elkövetett merénylet) ekkor még nagyon messze van az időben, bár majd az is fordulópontot jelent életében. Előbb végigjárja az egyházban a maga útját a tanulmányoktól kezdve a vidéki falun át a krakkói érsekségig, míg eljut a pápaválasztás helyszínére, ahol mindenki csodálkozására, megrökönyödésére őt választják meg 1978 október 18-án.
Ő volt gyerekkoromban a fehér bácsi, akinek tévébeli megjelenésekor be kellett szüntetni a hangoskodást (mi lett volna, ha még hittünk volna is?).
Ő volt az utazó pápa, akiről a tréfa azt tartotta a Vatikánban: „Isten mindenütt jelen van, de II. János Pál mindenütt megelőzi.” De előzékeny volt a bocsánatkérésben is: Galilei meghurcolásáért, az inkvizíció bűneiért, a nők ellen elkövetett igazságtalanságokért, a protestánsok és a zsidók ellen elkövetett bűnökért is bocsánatot kért az egyház nevében.
Ehhez is, de az aktuális kérdések megválaszolásához talán még több bátorság kellett. II. János Pál pápa nagyon határozott útmutatást adott többek között a terhességmegszakítás, a papi nőtlenség, az eutanázia, a homoszexualitás, a fogamzásgátlás kérdéseire. Szó szerint és átvitt értelemben is támadások kereszttüzébe került tehát − sokan a napvilágra került papi visszaélésekre, szexuális bűnökre hivatkozva vonják kétségbe ma is tanítását és életét. De a földön csak a küzdő egyházat és a küzdő pápát lehet megtalálni.
Szent II. János Pál pápa óta lecsökkent a távolság a hívek és Szent Péter trónja közt. Amikor egy nehéz élethelyzetben lévő barátnőm levelet írt angolul Ferenc pápának, sokan hitetlenkedtek, mosolyogtak rajta. Magam is csodálkoztam az ötleten.
De pár hónap múlva választ kapott a Vatikánból, s ez erőt adott Neki. Hogy pontosan mi volt a levélben, magam sem tudom.
Ez már egy másik pápa másik története.
Evarek
Felhasznált irodalom:
André Frossard (1991): II. János Pál arcképe, Budapest: Szent István Társulat
Gergely Jenő (1991): II. János Pál pápa élete és munkássága, Budapest: Közgazdasági és jogi könyvkiadó
https://hu.wikipedia.org/wiki/II._J%C3%A1nos_P%C3%A1l_p%C3%A1pa
Képek forrása:
Karol1
http://www.gimnazjumpolanka.
