Kalandjaim az intimkehellyel – avagy egy kezdő ökotudatos, fiatal nő első próbálkozásai

Közel egy évig szemezgettem az intimkehely – avagy menstruációs kehely kipróbálásának ötletével. Első gondolatom – mint általában másoknak is – az volt, hogy na, szép és jó a #zerowaste, na meg a #vigyázzunkaföldre, és tényleg, teljes szívemből sajnálom azokat az embereket, akik a világ szerencsétlenebbik felére születtek, így nem nekem, hanem nekik kell megbirkózniuk a többek között általam is termelt szeméthalmazzal. De pfúúúj, ennyi vért és ilyen sokáig (12 órán át is bent lehet a „cucc”)… Ezt azért mégsem… Ennyire nem vagyok hardcore környezetvédő…

Mégis, miről van szó? Mi is az a menstruációs kehely? Először is, szavak helyett, álljon itt egy s.k. ultra béna fotó a #nofilter jegyében:

Amint a képen is látható, ez egy orvosi szilikonból készült, rugalmas tölcsér (ez éppen 35 ml űrtartalmú), melynek két oldalán egy-egy icipici kis lyuk található (közvetlenül a perem alatt), a végén meg egy kis szár, ami a kivételnél segít. Persze nem csak az egy fajta van, az interneten számos más formájú, színű, szagú (jó, csak vicceltem!), és persze űrtartalmú szilikontölcsér kapható.

Amikor tengernyi blogot, netes oldalt bújtam éjszakákon át a témában, azért, hogy mintegy meggyőzzem magam, #nahátténylegtökjókörnyezetvédőneklenni, és a nőgyógyászi ajánlások is megnyugtattak afelől, hogy jobb mint a tampon, akkor egyszer csak „bekattant” valami. Azaz, egy gyengébb napomon (amikor is könnyebben elkap a vásárlási láz, s ezt csillapítandó) az egyszerűség kedvéért vettem az egyik drogériában, néhány kuponpont ellenében jócskán kedvezményesen (így az általam ismertek közül ez a legolcsóbb is), egyet, és egyszerűen hazavittem a boltból, nem kellett várakoznom a kiszállításra.

A kehely előnyei közé tartozik, hogy sokkal több folyadékot tud magában tartani, mint egy tampon vagy betét. Aki ismeri az általam csak „özönvérnek” nevezett csodás „elsőkétnapos” jelenséget, az már sejtheti, hogy ez a cucc valami olyat tud, amit a többi nem. Teljesen higiénikus (persze néhány alapszabály betartásával, ami nem bonyolultabb mint a tamponhasználatnál), és a toxikus sokk szindróma sem „figyel be”. Nincs átitatva semmilyen kemikáliával, és miután ez egy kehely, ezért magába szívja (a hüvelyben vákuum keletkezik) a vért, és nem pedig „betömi” a hüvelyt. Nincs szaga (ugye a vér nem tud oxidálódni, mert nem kap levegőt) – ugye ez már szinte túl szép, hogy igaz legyen? Pedig igaz!

Izgatottan vártam, mint egy kisgyerek a húsvéti nyuszit, hogy kibonthassam a csomagot, aztán alig vártam, hogy megjöjjön (nahát, milyen jó újra gyereknek lenni 😀 ). És akkor nem jött meg… További 9 hónap várakozás az intimkehely használatra… Oké, oké, hagyom a poénáradatot, szóval elérkezett a várva várt NAGY NAP, amikor is kipróbálhattam VÉGRE VALAHÁRA. Mákom is volt, mert épp szombat reggel volt. Lehetett kísérletezni. Csendes magányomban lesz időm bénázni. Igen, egyetlen hátránya, hogy nem olyan egyszerű a felhelyezés.

Először is, vettem egy nagy levegőt, mert egyszerűen el sem tudtam képzelni, hogy ez hogy’ fog beférni. Na, majd hajtogatva. Hol is van a leírás? Ja, igen… Anyám, borogass! Ezt a második fajta csavargatási technikát nem is értem, jó lesz nekem – origami antitalentumként – az egyszerűbb módszer is. Szóval berakom, forgatom, és… Hát, nekem nem nyílt ki. Paff! Akkor újra ki, majd be, na, mintha most már egész jó lenne. Azért a biztonság kedvéért nem árt egy betét is.

Fél óra múlva: basszus, szivárog! Ez esetben enyhe pánik, kivesz, lemos, megszárít, újra be. Talán most már tényleg jó lesz!

Most aztán bizonyíthat a cucc, extrém körülmények között is (lásd „özönvér”). Az igazat megvallva, jó pár órára el is felejthettem, hogy megjött, pedig nekem ilyenkor 20 percenként kell cserélni az éjszakai betétet (tampont csak akkor használok pluszban, ha el kell mennem otthonról és félő, hogy sokáig nem jutok el mosdóba). Hat óra múlva egy icipicit szivárgott, de nem volt tele még. Valószínűleg nem teljesen tökéletesen helyeztem fel utoljára sem. Tartalom nincs megalvadva (mert hogy ugye nem éri levegő), így nincs szaga sem, semmi. Pompás.

Legközelebbi alkalommal már sokkal rutinosabban helyeztem fel, így szivárgásmentes is volt a történet. Gyengébb napon simán bent volt gond nélkül 12 órát. Erős napon 8–10 órát bír ki, ami azért elég királyság, nem? Munkahelyen nem kell bíbelődni vele, teljesen tiszta és száraz érzés.

Nomármost ezen felbuzdulva immár teljes mértékben a #zerowaste szellemében nekiálltam betéteket varrni. A youtube-on vannak oktatóvideók, beléptem egy angol facebook csoportba is, onnan töltöttem le a szabásmintát. Tündesz oldalán pedig részletes, magyar nyelvű leírás is található (de rendelni is lehet Tőle). Részemről kezdő hobbivarróként szívesen elbíbelődtem vele egy hétvégén, vettem szép flanel anyagot (bébiplüsst ajánlanak, de szerintem teljesen mindegy), szétvágtam egy régi törülközőt, és már mehetett is a varrógép. Gondoltam, tökéletesek lesznek a kis kehely alá biztonsági betétnek. Ilyenek lettek:

Jelentem, nagyon egyszerű az elkészítése (kezdők is bátran vágjanak bele, nem fogják megbánni, biztos a siker), és hát sokkal-sokkal kellemesebb, mint akármilyen gyári betétet használni. Valamint nincs szemét sem!

Összességében bátran ajánlom mindenkinek mind az intimkelyhet, mind pedig a varrott betétkéket (akár s.k., akár rendelésre). Egyrészt tényleg kulturált módon lehet csökkenteni a szeméttermelést (most nem közlök le sokkoló statisztikákat erről, de ha az ember végiggondolja, akkor is, bizony elég durva számok jönnek ki), hosszú távon bőven megtérül az áruk, és akkor még az egészségügyi előnyeiről nem is beszéltem. Nincs kemikália, nincs bepállott vér (fúúj), nincs átázás-veszély, nincs kilógó, könnyen szennyeződő madzag, nincs hüvelyszárazság. És mi van helyette? Biztonság, száraz, patyolat-érzés odalent, a reklámokból jól ismert fogalommal élve, a „nehéz napokon is”. Egy régi dezodor reklám szlogenje (úgy a ’90-es évekből) jutott eszembe az intimkehely kapcsán: „bizonyíték, nem ígéret”. Ebben tényleg, minden ellenérzésem ellenére csak pozitívan csalódtam. Érdemes kipróbálni.

Szerző: Orsi