Ez az az ünnep, amivel, aki nem vallásos, szinte semmit sem tud kezdeni. Megmondom őszintén, nekem is utána kellett járnom, hogy megtudjam: valójában a Szentlélek kiáradását ünneplik ezen a két napon. Bár számomra még ez is eléggé megfoghatatlan, azért próbálok közelebb kerülni az ünnephez, így összegyűjtöttem a pünkösddel kapcsolatos népszokásokat.

Néhány évvel ezelőtt családommal egy olyan ökofaluban laktam, ahol igen erőteljesen élik a hagyományokat. Volt ott tavasszal vödrös locsolkodás, nyáron tűzugrás, ősszel lámpásos felvonulás, télen regölés. És persze ott volt a (szerintem) legnagyobb össznépi ünnep, a pünkösd.

Széplakon szépen felosztották két napra az ünneplést: a vasárnap a lányoké, a hétfő a fiúké lett. Azaz bocsánat: a királynéké és a királyoké. A lányok kiválasztottak maguk közül egyet (általában a legkisebbet), ő lett a pünkösdi királyné. Mindenki fehér blúzt vett magára, a szoknya színe pedig a hagyomány szerint piros, a királynét kivéve, aki tetőtől talpig hófehérbe öltözött. A lánykák kora reggel keltek, hajukat szépen befonták vagy feltűzték, és kiskosaraikkal kimentek a rétre, a kertbe. Virágokat és virágszirmokat gyűjtöttek, és azon frissiben koszorút fontak maguknak.

Bizonyára sokan fel tudnak idézni olyan népdalokat, amelyek ehhez az ünnephez kötődnek: Mi van ma, piros pünkösd napja, A pünkösdi rózsa kihajlott az útra, Két szál pünkösdrózsa. Ezeket énekelve járták körbe a lányok a házakat. A királyné fölé fehér sátrat tartottak, vagy fejére kendőt borítottak. Körtáncot jártak, és a végén a kosarakból a szirmot a vendéglátóikra szórták, áldást kérve a házra.

Másnap a legényekre nagyobb feladat várt. Próbák sorát kellett kiállnia annak, aki király akart lenni. Előtte erősen készültek rá a fiúk, edzettek keményen, és kifaragták a botjukat. Mindenki kapott társul egy leányt, aki virággal díszítette fel a botot. Ők végig a párjuk mellett maradtak, hogy segíthessék. Kis táskájukban enni- és innivaló, valamint kötszer, ragtapasz rejlett. Örültek a legények, ha gyümölcsöt vagy friss vizet kaptak, illetve ha ellátta valaki esetleges sérüléseiket a próbatételek során.

A régi időkben ilyenkor tuskót cipeltek, karikát hajítottak. Széplakon 10-12 területen kellett jelességüket bizonyítani, például futás, favágás, lovaglás, kötélmászás, íjászat, függeszkedés, kakasviadal, szablyavívás. Emlékszem, mennyire büszke voltam, hogy a fiam milyen sokáig tud lógni a gerendán. De nem ám csak gyorsaságuk, erejük vagy ügyességük mérettetett meg. Verset is kellett szavalniuk, éneket is kellett dalolniuk. Sőt, a bátorságpróbát is ki kellett állniuk. Egyik évben például egy libatojást kellett visszarakni az ólba úgy, hogy ott sziszegett körülöttük a gúnár. Másik évben „félelmetes fenevad” (az egyik apuka) bújt el az egyik pincében. Oda kellett bemenni teljes sötétségben, és kihozni a korábban elrejtett fegyvereket. A két legjelesebb között aztán vérre menő birkózás döntött, és ezt majdnem szó szerint vehetitek. Addig tartott a kemény küzdelem, míg az egyik fél fel nem adta.

A régi időkben a pünkösdi királyt mindenféle előjogok illették meg, például fizették neki az italt a kocsmában, vagy hivatalos volt a falu összes mulatságára, lakodalmába. Nem mellesleg ő lett a lányok kedvence. Széplakon a győztest pajzsra emelték, és ő „uralkodott” a helyi „várban”. De tudjuk milyen, ha valami olyan rövid, mint a pünkösdi királyság: csak egy évig tart.

Az ilyen ünnepek erősítették a közösség összetartását (soha nem voltak ellendrukkerek, mindenki mindenkinek szurkolt). A lányok a nőiességük megélését és gondoskodást tanultak, a fiúk edzettséget és kitartást. Tudhattak valamit a régiek, egy egész közösség készítette fel a női- és férfiszerepekre a serdülőket.

Réka

Share