Öltöztettem, altattam, etettem. Gondterhelten ringattam a szétnyírt hajú, átlyukasztott testű, filctolltól pöttyös Zsuzsi babát. Hála Neki kevesebb frusztrációval vágtam neki az anyaságnak. Tudtam, hogy az anyák időnként sóhajtoznak − de hogy nem találnak szavakat? Néhányat kreáltam házi használatra (ettől mindenkit megkímélek), és rátaláltam, vagyis rámtalált a mamaszleng.

Íme, a 10 „kedvenc” szavam:

  1. babaprojekt

Hogy fejezzük ki, mire készülünk? Ez egy csoda, ami megtörténik, vagy egy nagy cél, ami felé menetelünk? Még az erősebb idegzetűek is gyógyszer után kutatnak, ha így hangzik el: „Hogy áll a babaprojekt?”. Különösen ingerlő a párja: „már dolgozunk a kistestvéren.” (Szinte látom.)

  1. pocaklakó

„Hogy van a pocaklakó?” – ha tapogatós kedvű a néni/bácsi, a kismama legkésőbb ekkor jól teszi, ha tereptárgyat kerít a kérdező és a pocak közé. A szülészorvos szájából viszont kifejezetten kedvesen hangzik. (A pocaklakókat nem bántják, ugye?)

  1. babamozi

Kicsinyes, nőies irigységből utálom ezt a szót: sosem „babamoziztam” úgy, ahogyan a filmekben szokás könnyesen, nyálasan, összeborulva. Sosem tudhattam biztosan, hogy az orvosok megtalálják, vagy nem találják meg azt, amit keresnek, vagy nem keresnek? Még egy kör a genetikai tanácsadáson?

  1. fürcsi, kajcsi, szopcsi

Kényesebb ízlésűeknél: pancsi, hami, szopi. A szülő ösztönösen segíti a nyelvtanulást azzal, hogy (kívülállók számára ingerlő) hanghordozással becéz, rövidít – ez hívja a szakirodalom dajkanyelvnek. Saját életünket is igyekszünk megkönnyíteni, amikor örömteli vinnyogással adjuk gyermekünk tudtára, hogy lehet/kell fürödni, enni, szopni. Ugye, ezt így senki nem mondja?

  1. kis felfedezők, örökmozgók

„Csak egészséges legyen” – és már be is indulnak a bólogató izmok, hogy 9 hónapig meg se álljanak. Aztán, amikor a drága gyermek a konyhaasztalon hasal és nem tud lejönni, mégsem ezek a szavak jutnak először „az ember lánya” eszébe (csak hogy stílusosan fejezzem ki magam). Hogy lesz a kis felfedezőből büdös kölyök és ismét örökmozgó? Keressétek a választ a gyógyszertári babaújságok mozgásfejlődésről szóló cikkeiben.

  1. hercegnő, kisasszony, fiatalúr, kiscsaj és kispasi

Ezek a szavak azért idegesítőek, mert kifejezik, hogy a felnőtt valamilyennek látja, vagy szeretné látni gyermekét: vagánynak, fiúsnak, lányosnak, kényeskedőnek. A gyereknek meg nem lehet megsértődni, kikérni, védekezni, mert ez csak vicc! Csak tudnám, hogy a hercegnő miért tekereg és fintorog olyan furcsán? (Ajánlhatom helyette a gyerkőc, csemete és manóka szavakat?)

  1. zenés ébresztő

Ez a kifejezés csak megfelelő arckifejezéssel és sóhajjal működik. Talán azért idegesít, mert én nem tudom így előadni. Lehet, hogy tényleg a beletörődés a legjobb: a gyerekek hétvégén korán kelnek. („Kakaót! Kakaóót! Kérek kakaóót!”) Nekem meg káávéét. Az ilyen anyák a 10. pontban található szóval definiálják magukat?

  1. bébicsősz

A nyakamat merném rá tenni, hogy ezt a kifejezést egy szellemeskedő apuka találta ki. Javasolnám még a bébipásztor, bébibojtár (ez még alliterál is), bébikondás kifejezést is (estére úgy is néz ki a gyermek, mint a malac). Vagy maradjunk a bébiszitternél?

  1. barátosné

„Ne feledkezzünk meg a társas kapcsolatok ápolásáról!” (Ó, irgalom atyja, ne hagyj el! Hol a pongyolám?) És itt jön a képbe a barátosné, akivel beszélgethetünk a legjobb kilófaló nyalánkságokról, meg hogy mi a teendő, ha felszaladt ránk pár kiló (a kilófaló nyalánkságok dacára). De hogy komolyra fordítsam a szót: a „barátost” még értem, mert az nem jelent semmit, de a „né” szócska valóságos anakronizmus a Jókai regények világából. Talán azt hangsúlyozzuk az elferdített szóval, hogy még mindig van néhány igaz barátunk és hogy ez mennyire nagy szám a körülményekre való tekintettel?

  1. sz*ranya

Akinek baja van a mamaszlenggel, paradox módon pont ezt a szót kedvelni fogja. Talán azért, mert még viszonylag új a szóösszetétel, talán mert kifejezi, hogy a babázós világ nem mindig lufi-party (még szerencse). Kár, hogy ezt pont egy trágár szó közbeiktatásával sikerült csak kifejezni, de én még nem találtam jobbat házi használatra.

Aztán egy napon azt veszitek észre, hogy egyre többször mondják Nektek: „denagyokvagytoook!”. Lassan kikopnak mellőletek ezek a szavak. Talán még hiányozni is fog némelyik, de jól jön még, amikor a rokonságban baba születik és odaadjátok a kiságyat, a mózeskosarat, a légzésfigyelőt. Hadd örüljenek ők is. Mert a szleng nem vész el, csak átalakul. Én meg megyek és megnézem, hogy a kisfiam tatyójába nem rohadt-e bele a tegnapi uzsi?

Evarek

Share