Kozma Zsuzsinak a mozgás a mindene. Nehéz a foglalkozását meghatározni, hiszen papírja van arról, hogy edző, de ennél ő sokkal több. Szeretné az összes gyereket megtornáztatni az országban, hogy felnőve tovább adják az egészséges életmód szeretetét a saját gyerekeiknek. A Csalogány iskolában találkoztunk, ahol értelmileg akadályozott gyerekeknek és fiataloknak tartott tornát. Nehéz volt nem meghatódni, látva, milyen lelkesedéssel és kedvességgel fogadták a gyerekek a lehetőséget.

Kezdjük az ittlétünk apropóján, hogy kerültél a Csalogányba?

Húú, ez egy nagyon hosszú történet… Tavaly Óbudán megkértek arra, hogy tartsak szabadtéri közösségi tornát, kint a Flóriánon és a Csobánka téren.  Ez egy ingyenes lehetőség, minden korosztályból jöhetnek, akik éppen akkor ráérnek: anyukák gyerekkel, nagymamák, dédmamák akár. Szeptember végéig megy a torna szabadtéren, de aztán beköltözünk egy idősek otthonába, ott a bent lakó bácsikkal, nénikkel együtt folytatjuk a programot. Eleve sok nyugdíjas jár ki a közösségi tornára, a gyeses anyukák mellett. Ami érdekes, hogy az egy év alatt új barátságok is szövődtek a különböző korosztályok között.

Hogy kell ezt elképzelni? Az anyukák segítenek a nyugdíjasoknak?

Nem kell a néniknek segíteni! Olyan fittek, hogy a nyolcvanéves Erzsike néni kapásból megcsinál egy fekvőtámaszt! Olyan emberek járnak ide, akik eleve tudatosan élnek és aktívak. Viszont nem tudnák megengedni egyébként maguknak anyagilag, hogy eljárjanak valahová mozogni, ezért csatlakoznak hozzánk. És utána még beszélgetnek, és vannak olyan programok, ahová együtt mennek másnap, például szabadegyetemre. De meg is fogalmazták, hogy ők nagyon élvezik a nyugdíjas kort!

Visszatérve a Csalogányra…

Igen, a Csalogányba úgy kerültem, hogy tavasszal a közösségi tornán egyszer pont az egyik csalogányos osztály sétált el mellettünk, és beálltak, csinálták. És annyira tetszett a gyerekeknek, hogy a következő héten is visszajöttek, majd keddenként rendszeresen jártak. Ahogy elkezdődött most az új tanév, az első héten pont esett az eső, ezért nem jöttek. És akkor jutott eszembe, hogy miért kell elhozni őket, miért nem megyek én be hozzájuk. Beszéltem az igazgatónővel, hogy mit szól az ötlethez, hiszen így sokkal több gyereket el tudnánk érni. Tetszett a javaslat, így itt vagyok. Elképesztőek a gyerekek, amilyen lelkesen és szívből csinálják! Ilyenkor örül a szívem, hogy kitaláltam a Fittmókát.

A Fittmóka zenés torna teljes egészében a te programod?

Igen, ez az én saját programom. Gyerekkoromból indult az egész… 16 éves voltam, amikor anyukám meghalt, nagyon kövér asszony volt. A mai napig nem tudom feldolgozni, pedig 31 év eltelt… Ha visszamehetnék, mindent megváltoztatnék, őt is, mert azt gondolom, hogy egy anya éljen tudatosan. A gyerekeivel tol ki, ha nem. Velem kitolt az anyukám, egy anyát nem tud helyettesíteni senki. Innen jön nekem a tudatos életmód, mert én nem szeretném ugyanezt a gyerekeimnek. Mozogni nagyon szerettem gyerekként, viszont apukám tiltotta a sportolást, nagyon féltett. Egyetlen lány voltam, legkisebb gyerek. Aztán elvégeztem a tanárképzőn a matematika-ének szakot, de mindig a tesi tanszéken lógtam, szertornát, testépítést, úszást tanultam a többiektől. A tanárképző után elkezdtem tanítani, és az volt a vágyam, hogy a korrepetálás, a szolfézs, a szakkörök után aerobik óra is legyen az iskolákban.

Hol kezdted ezt el?

Nyíregyházán, ott tanítottam először, 1993-ról beszélünk, akkor még nem volt akkora keletje az aerobiknak, mint most, és nagy dolog volt, ha valaki csinálta. Aztán jöttek a gyerekek után a szülők, hogy nekik is tartsak órákat. Hajdúhadházon a sportcsarnokban telt ház volt a zenés tornáimon. Amikor terhes lettem az első fiammal, végig mozogtam, nagyon fitt voltam. A védőnők pedig megkértek arra, hogy tartsak várandós tornát. Aztán a várandós anyukákból kismamák lettek, ők igényelték a baba-mama tornát.

Akkor szépen minden jött magától?

Igen, sodort az élet, hogy te ezt csináld, nekem pedig volt kedvem hozzá. A mozgás és a zene ott volt mindig az életemben, annak ellenére, hogy tiltott volt gyerekkoromban. Viszont annyi előnye van ennek, hogy nekem nem fáj most semmim 47 évesen, mert nem voltam versenysportoló soha. A Fittmókával is a tudatos szabadidősportot szeretném népszerűsíteni, ahol korosztálytól függetlenül mindenki át tudja élni a mozgás örömét. És ezt a kicsiknél, a 3-7 éves korosztályban kell kezdeni. Egy ovis igazgatónő kért meg anno, hogy tartsak náluk is zenés tornát.  Volt várandós, baba-mama, iskolás, felnőtt torna, de az ovis korosztálynak pont nem volt semmi. Egy oviból lett 12 ovim, ott indult el a gyerektorna-mozgalom. Egy dolog bántott csak, hogy mivel önköltséges volt, nem mindenki tudott eljönni, pedig sokan szerettek volna.

Hogy tudtad megoldani végül, hogy ingyenes legyen az ovis torna?

Budapestre kerültem 11 éve, és akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne azokat a gyerekeket is tornáztatni, akiknek a szülei nem tudják anyagilag megengedni ezt maguknak. Két oviba tudtam eljutni délutáni különóra keretében, és mivel közben elváltam, a két gyereket el kellett tartani valamiből, szerelőként kezdtem el dolgozni az egyik tévészolgáltatónál, médiaboxokat szereltem be. Személyi edzéseket is tartottam, kijártam házakhoz. Így találkoztam valakivel, aki megkérdezte, hogy mit szeretnék kezdeni magammal. Én elmondtam az álmomat, hogy ingyenes tornát szeretnék tartani az ovisoknak. Ő pedig segített kapcsolatot találni az óbudai önkormányzathoz. Végigjártam az összes kerületi óvodát, végül 23 óvodával egyeztem meg abban, hogy beépítjük a programjukba a zenés tornát. Idén lezárul ez itt Óbudán, mert szeretném vidékre is eljuttatni ezt a programot, most egyeztetek az önkormányzatokkal, óvodákkal. Még van 10 évem, úgy érzem, amíg ilyen aktív vagyok, hogy eljussak Magyarország 4000 óvodájába.

Rendezvényt is szerveztél, ha jól tudom.

Igen, szerettem volna, ha év végén az ovis programnak van egy bemutatója, ezért megszerveztem az Óbudai Fitt Családi Percek rendezvényt.  Ez eddig 9 évet élt meg. A fiaimmal együtt kezdtem el anno, ahogy az egész Fittmókát. Rájöttem ugyanis, hogy saját dalokat kéne írni, amire tornáztatok, hogy amikor a gyerekek meghallják ezeket a dalokat, akkor hozzákapcsolják a kéz- és lábgyakorlatot. A két fiammal kísérleteztem ki az egészet, mi lettünk az Izgő-Mozgó Együttes, Kozma Zsuzsi a két fiával… Amikor volt az első Fitt Családi Percek rendezvény, akkor nagyon büszke voltam rájuk, olyan ügyesek voltak. Mint annak idején a Gidák Szikorával, én is a két kisfiammal (nevet). A szövegekben is segítettek, meg a gyakorlatokat is rajtuk teszteltem, hogy ők mit tudnak megcsinálni. Aztán felnőttek és egyedül maradtam. Akkor találtam ki a Fittmóka nevet.

Miből áll a FittMóka?

Bemelegítés, izomerősítés játékosan, például megtanítom a helyes guggolást, amitől nem fáj a térd, ez a lovas szobor-gyakorlat. Majd koreográfiatanulás, játék, nyújtás, így van felépítve a Fittmóka egy órája. Készült hozzá egy oktatóanyag is, ezt szeretném eljuttatni az ovikba, hogy megalapozhassuk az egészséges életet. Mert a FittMóka nem csak az ovisoknak szól, hanem mindenkinek, 0-tól 104 éves korig.

104? Miért pont ennyi?

Összehozott a sors egy akkor 100 éves bácsival, Kristóffy Imre bácsival, aki elárulta nekem a hosszú élet titkát. Minden reggel tornázott és egészségesen étkezett, ha sütött a nap, 10 percet napozott. 4 évet sikerült közösen, együtt tornáztatnunk, mindig kint volt a Fitt Családi Perceken, ő volt a díszvendég. Aztán 104 évesen elaludt. Ő a példaképem, aki a Fittmóka lényegét megjeleníti.

Az évek során edzői végzettséget is szereztél?

2006-ban megszereztem a testépítés-, fitness-, aerobik-edzői oklevelet, és utána Fitness Magyar Bajnokságon első helyezett lettem. Ez a két gyerek születése után volt. De ez csak egy próba volt, nem szeretném folytatni, nem ez az én utam, hanem az, hogy a gyerekeket az egészséges életmódra neveljem, hogy utána egészséges felnőttek legyenek, és a gyerekeiknek is át tudják ezt adni.

A te gyerekeidnél bevált a módszer?

Abszolút! Erre vagyok a legbüszkébb, hogy a fiaim egészségesen étkeznek, sportolnak, lekopírozták az én életvitelemet, és ez csodálatos.

Borítófotó: Pál Gergely

Share