A következőkben álljon itt egy olyan igazság, amit mindenki tud, mégis alig tart be: Soha ne szidj másokat, még a falnak is füle van! Csak arra számíthatunk: aki tartja a száját, aki nem kelti a felesleges feszültséget, aki képes önmagán és saját érzelmein uralkodni. Így van ez az alvilági életben is, a Keresztapák tudják, hogy akinek eljár a szája, annak megpecsételődik a sorsa.

A munkahelyi intrikák, játszótéri pletykák ártatlannak tűnnek, mindenkinek jól esik kibeszélni magából az érzéseit, levezetni némi feszültséget. Előfordult már, hogy kiszalad gyermekünk jelenlétében a szánkon a következő: „Az apád megint késik! Miért, miért? Mert egy lusta alak, kell ezt még magyaráznom?”vagy ”Várd már meg, még a tesód ideér látod, hogy milyen lassú szegény!” Észre sem vesszük, hogy milyen károkat okozhatunk, ha nem vetünk gátat a családtagok egymás közti szidalmazásának.

Természetesen nem kell burokban tartani a gyereket, nem kell megkímélni minden feszültségtől, és konfliktushelyzettől. Szabad a gyerekek előtt veszekedni, vitatkozni, megadva egymásnak a tiszteletet. Arra azonban, figyeljünk, hogy a saját agressziónkkal, dühünkkel ne terheljük egymást feleslegesen. Kifejezetten jót teszünk, ha néha tartjuk a szánkat. Például, ha a nyilván síró kistestvér miatt kell hazaindulni, nyugodtan tereljük el a diskurzust, és mentsük ki a kisebbik gyereket. „Megyünk, mert vacsoraidő van” Egy újszülött így is, úgy is felborít mindent a családok életében, persze, hogy mindig miatta kell előbb elindulni, anyának altatni, szoptatni, énekelni, vele lenni, ebédet pépesíteni stb. Ahol lehet, mentsük ki a helyzetből a kisebbet, így a nagyobbik testvér feszültségét is csökkentjük. Vagyis fogjuk másra a dolgot! Persze, természetesen a nagyobb testvér sem most jött le a falvédőről, érti, tudja, hogy sok minden másképp van amióta tesója született. Egész nap azt hallja, hogy „Mindjárt, csak még ezt vagy azt…”Most nem, mert így vagy úgy….”. Jól esik neki, hogy csökken az „azért mert a kicsi…” kezdetű mondatok száma.

A párkapcsolati konfliktusok kapcsán is ügyeljünk arra, hogy a gyerekek előtt mi legyünk a megtestesült diplomaták. Nyugodtan mondjuk el az érzelmeinket, vagy azt, amit gondolunk, de az összes azt követő részt sípoljuk ki a gyermekekkel való kommunikációból. Például: „Csalódott vagyok, hogy apa nem ért haza időben, elszomorít, hogy ilyen sokat kell dolgoznia. (Hogy milyen egyéb kígyó-béka van a nyelvünkön, tartsuk meg a barátnőknek, felnőtteknek.) A gyermekeknek fontos, hogy képesek legyenek saját vélemény kialakítására, nem szükséges ezt a képet torzítani.

A felnőttek közötti konfliktusokba övön aluli bevonni a kiskorúakat, annak érdekében, hogy a másik félre hatást gyakoroljunk. Tartsuk hát a szánk, ha a helyzet megkívánja!

A cikksorozatban Luis Ferrante: Maffialeckék című művét használom fel.

Kogon Zsófia, SoulDesign tanácsadó

Share