A legtöbb embernek vajon mit jelent ma ez a szó: majális? Sör – virsli, vattacukor – perec, körhinta – lufi. A munka ünnepe. Gyerekkorunkból előjönnek az emlékek: Kádár elvtárs integet a dísztribünről, transzparenseket visz a nép, „Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse..”.
Őseink a régi időkben hat jelentős ünnepet tartottak meg az év során. A két napfordulót (nyári és téli), a két napéjegyenlőséget (tavaszi és őszi), valamint azt a két napot, amikor megnyílnak a középső világ kapui, egyszer az alsó, egyszer meg a felső világ felé. Az alsó világ felé az ősök napján, november elsején (ebből lett mára a Halottak napja), a felső világ felé pedig május elsején.
Ha fel szeretnénk jutni abba a bizonyos felső világba, egy fára van szükségünk, még hozzá jó magasra, ezt hívjuk májusfának. Az valamelyest ismert, hogy a néphagyományban a legények állították a májusfát a szerelmesük kertjében. A lány sejthette, hogy ki az udvarló, de előfordult, hogy a meglepetés erejével érte őt, mikor reggel ott találta a ház előtt a szalagokkal felékesített májusfát. Ekkor aztán találgathatta, ki lehet az a rejtélyes illető. A legény ezt barátai segítségével az éj leple alatt cselekedte meg; vagy odavitt egy fát máshonnan, vagy egy már ott álló fát díszített fel.
Mi ezt a szép hagyományt közösségi szinten újítottuk fel. Régen a falu főterére, ma pedig valamelyik vendéglátó család kertjébe lehet felállítani a méretes és erős fát. A munkamegosztás adja magát: a fiúk-férfiak kiválasztják a megfelelő fát, kivágják, meghántolják, és kiássák a gödröt. A hántolás fontos, mert így még nehezebb a feladat, a frissen hántolt fa ugyanis nagyon csúszós!
A lányok-asszonyok már előző nap megsütik a finom süteményeket. A süti nem lehet se túl kemény, mert akkor nem lehet odafent fél kézzel leszakítani, de nem lehet túl puha sem, mert akkor darabjaira hullik, ha átfűzzük rajta a cérnát. Az ünnep napján a nők első dolga, hogy elkészítsék a koszorúalapot, ami nekünk eddig a legváltozatosabb anyagokból készült: mogyoróvessző, hulahopp karika, hordó-abroncs, stb. Ezt díszítik aztán fel zöldülő ágakkal és tarka virágokkal, például orgonával, majd színes krepp-papírból, vagy textilcsíkokból vágott szalagokat kötnek rá. Ezután aggatják fel rá a süteményeket, de volt már, hogy üvegben bor vagy bodzaszörp is lógott rajta.
Ezután következik a női és férfi energiák egyesülése. A csapat közös erővel felteszi a koszorút a fára, majd felállítja a gödörbe (ez egy megtermett fánál nem egyszerű mutatvány), és megfelelően rögzíti. Körülállják, körülülik a fát, és kezdődhet maga az ünnepség.
Ennek a lényege a próbatétel: a legényeknek meg kell mászni a fát. Nem elég erősnek lenni, az ügyesség, a jó technika is sokat számít. Először a legkisebbek próbálkoznak, akiknél már azt is taps követi, ha pár fogást felfelé haladnak. Aztán következnek a kamasz fiúk, akik elég gyorsan fent szoktak teremni a tetején, bár akadt, akiknek nagyobb volt a szája, mint az izomereje. Végül a családapák zárják a sort.
Nálunk úgy átlagban 6-7 méteres szokott lenni a májusfa, a rekord eddig kb. 10 méter volt. Ezt összesen három ember tudta megmászni, akik között természetesen ott volt a fiam is. Ő már rutinos májusfázó, 6 éves kora óta szinte minden évben feljut a koszorú legtetejéig.
Hogy mi történik a felaggatott sütikkel? Természetesen a fiúk-férfiak letépik őket, majd ledobják, a kisebbek az édesanyjuknak, a nagyobbak a szerelmüknek, feleségüknek.
Ugyanis a májusfa-állítás, akár ezt a „modern” változatot nézzük, akár a régi hagyományosat, nem szól másról, mint a szerelemről. Önmagában azért is, mert a május a szerelem hónapja. Másrészt azért, mert ha valaki nem gondolt volna eddig bele, akkor elárulom, hogy a húsvéthoz hasonlóan ez is egy termékenység-varázslás. A hosszú fa egy ég felé meredő pózna, fent pedig egy kör alakú koszorú… A mögöttes szexuális tartalom egyértelmű.
A lányaim szoktak szenvedni, hogy mekkora szívás már ez a húsvét: ők festik a tojást, és erre mit kapnak: nagy adag vizet a nyakukba. De én azzal nyugtatom őket, hogy majális napján viszont pont az ellenkezője történik. A fiúk halálra küzdik magukat, hogy feljussanak a fa tetejére, de mikor végre a kezükben a sütemény, az nem az övék lesz, hanem a lányoké. Természetesen a kedves szerelmesek és anyukák gondoskodnak arról, hogy lejutva ők se maradjanak finomságok nélkül. Aztán pedig kezdődhet a buli…
Réka
