Az esküvői ruha divat hatalmas változásokon ment át az utóbbi egy évszázadban, bár ha a XX. század zűrzavarára gondolunk – világháborúk, világválság, hidegháború, hatvanas évek lázadásai – ezen nincs is mit csodálkozni.
Ha számba vennénk, hogy vajon mik befolyásolták az esküvői ruha divatot, akkor a vallási előírások, a hagyományok és az akkori hírességek esküvői mindenképpen benne lennének a listában. Kevesen tudják, hogy volt olyan időszak, amikor a csináld magad mozgalom jegyében mentek férjhez a lányok, hiszen a nagy gazdasági világválságot követő években nehezen találtak megfelelő alapanyagokat.
Valós esküvői ruha divatról a XX. század elejétől beszélhetünk, mert azelőtt a legtöbbször olyan ruhában állt oltárhoz az ara, amit később újra felvett. Az évszázad első évtizedében még kereste magát az új trend, így voltak, akik még a régi szokást követték és egy hétköznapi ruhát választottak, mások pedig már “egyszer használatos” fehér ruhában mondták ki az igent. A fehér mint ruhaszín is ekkortájt lett általános.
A húszas években az ejtett derekú esküvői ruhák voltak a divatosak, sokszor nem is hosszú, hanem térd alá érő szoknyával. Ez a rövid, nyugodt időszak azonban gyorsan véget ért, köszönhetően a gazdasági válságnak. Amikor beütött a krach, a menyasszonyok elfelejthették a csipkéket, fátylakat. A szerencséseknél előkerültek a szekrény aljából a nagymamák esküvői ruhái, és igyekeztek abból kihozni valamit. Akik megnyerték a lottó ötöst, azok fátylat is találtak, akik pedig se ruhát, se fátylat nem találtak, azok saját ötleteik alapján, a fellelhető anyagokból igyekeztek megvarrni a ruhájukat.
A harmincas évek vége és a világháború évei megint csak próbára tették a leendő feleségek amúgy is pattanásig feszült idegeit, hiszen ez a gyors és “hatékony” esküvők időszaka volt. Ráadásul, ahogy a harmincas évek elején, úgy ebben a korszakban sem a hatalmas esküvői ruha választék volt a jellemző. A háborút közvetlenül megelőző és a háború alatti években megint a kreatív menyasszonyoknak állt a zászló. Akik a gyors, egyszerű esküvő mellett döntöttek, azok a legtöbbször egy kosztümben mentek férjhez, de akik ragaszkodtak a hagyományokhoz, sokszor bútorszövetet vagy függönyt használtak fel a ruha alapanyagaként. Szerencsés volt, aki felfedezte, hogy az ejtőernyők selyme is kiváló alapanyag a nagy napra szánt ruhához. A racionalizálás az élet összes területét átitatta, miért pont az esküvők lettek volna kivételek?
Az ötvenes években aztán megint visszatértek a klasszikus, hercegnős esküvői ruhák. Ebben nagy szerepe volt a szinte az egész világ által végignézett monacói hercegi esküvőnek. Grace Kelly klasszikus, tündérhercegnős ruhája sokakat megihletett. De a hatalmas figyelemmel kísért Kennedy esküvőből is tízezrek merítettek ihletet. A nőknek amúgy is elege lett a háború borzalmaiból és a nélkülözésből. A világháború utáni érában minden alkalmat igyekeztek megragadni az eleganciára és az ünneplésre. Aki csak megengedhette magának, az hatalmas, abroncsos szoknyát és bőségesen hímzett fátylat választott.
A hatvanas évek a lázadás kora volt. Egyetlen másik évtizedben sem mentek férjhez annyiféle ruhában a nők, mint akkor. Az esküvői ruha szalonok beszerzőinek fájhatott a feje a megfelelő kollekció összeválogatásánál. Volt itt Yoko Ono-féle miniszoknya és fehér sportcipő, hippis virágos ruha, klasszikus fazonú ruha, rövid szoknyával. Ismerve a korszak általános lazaságát, valószínűleg csak az öregebb nagynénik és nagymamák rökönyödtek meg az eklektikus divaton.
A hetvenes években két, egymásnak kicsit ellentmondó trendet láthatunk. Egyrészt visszatértek a hagyományosabb ruhák, másrészt a menyasszonyok ekkortól kezdték a tradíciók helyett a saját ízlésüket követni. Így az esküvői ruha divat nem ment már el olyan extremitásokba, mint a hatvanas években, de sokkal színesebb volt, mint az ötvenes évek divatja. Ebből persze született néhány – nagyon eufemisztikusan – érdekesnek mondható fényképes emlék.
A nyolcvanas évek esküvői ruháira nagy befolyást gyakorolt a 750 millió néző által figyelemmel kísért angol királyi esküvő. Diana puffos ujjú esküvői ruhája sok nőre tett mély benyomást, akik ha nem is ilyen elképesztő mértékben fodros és felfújt ujjú ruhát, de azért valami hasonlót választottak.
Az a változatos, egyéniséget kifejező trend, ami a hetvenes években elindult, máig folytatódik, bár a kilencvenes és a kétezres évek az előző évtizednél sokkal letisztultabb formákat hozott. A csinos, egyszerű vonalú, sokszor mélyen dekoltált, vállpántos ruhák ekkor kezdtek jobban előtérbe kerülni.
Ez a változatosság a mai napig tart. Ma már minden fazont, hosszt, formát megtalálhatunk az esküvői ruha szalonokban, bár talán a nők többsége még mindig a hercegnős, fátylas, klasszikus ruhában képzeli el a nagy napot.
Eszter
