Mi a közös Micimackóban, Hófehérkében és Batman-ben? Az, hogy mindegyik szeret kakilni!

Nem, nem bolondultam meg! Az első látásra bugyutának tűnő cím mögött nagyon is komoly mondandó rejtőzik, kifejtem.

A napokban részt vettem egy intim torna előadáson, ahol a tréner elmesélte egy kisfiú történetét, aki 5 évesen egyszer csak úgy döntött, nem kakil nappal, csakis éjszaka, alvás közben volt hajlandó elvégezni a „nagy dolgát”. Újra pelenkázni kellett. Ez az állapot 11(!) éves koráig tartott. A szülei persze vitték orvostól orvosig, de egyik sem tudott megoldást találni a helyzetre. Végül egy intim tornában jártas szakember feltette a legkézenfekvőbb kérdést, amit a többiek – jó ég tudja, miért, de valahogy – elmulasztottak, nevezetesen, hogy „miért is nem kakilsz napközben fiacskám?” A válasz pedig a napnál is világosabb volt: „Azért, mert a Batman sem szokott.” Ennyi. A kisfiú egyszerűen csak hasonlítani akart a mesehősre. Bátor volt, gyors és erős, és ráadásul már a kakilást is sikerült kiiktatnia valahogy, tehát a legjobb úton haladt.

Micimackó

Micimackó

Édesem! Milyen igaza van, hisz egyszer sem látta, hogy hőn szeretett denevérembere ilyesmire fecsérelné a drága időt. A sokat látott, rutinos szakembernek sem kellett több, gyereknyelven elkezdte ecsetelni, hogy Batman nagyon szeret kakilni, sokat jár vécére, de ki kellett vágni a filmből, mert olyan hosszúra nyúlt volna, hogy a szülők nem engedték volna a gyerekeiknek, hogy végignézzék. A kis Batman palánta még aznap elkezdett normálisan kakilni.

Ez az eset szerencsére megoldódott, de engem nagyon megdöbbentett, hogy már az óvodások széklet ürítési szokásaival is komoly gondok vannak, és hogy sokan közülük aranyeres problémákkal küzdenek.

Nem véletlenül írok most erről. A kisfiam nemrég kezdte az ovit, nagyon büszke vagyok rá, hogy már nincs szüksége pelusra, minden vécézés után megdicsérjük, mégis szorulása van. Eleinte ezt az új, számára teljesen idegen helyzetnek, a közösségbe kerülésből adódó szorongásának tudtam be. Azóta eltelt pár hónap, és igaz, hogy nem egy nagy ivó, ráadásul mostanság zöldséget-gyümölcsöt sem szívesen eszik, mégis azt vettem észre, hogy kifejezetten „tartogatja”, nem szeret vécére járni. Az is lehet persze, hogy egyszerűen csak nincs rá ideje, hisz egy igazi kis örökmozgó. Nem szabad félvállról venni ezt a dolgot, hisz, ahogy megtudtam, a felnőttkori széklet- és vizeletürítési szokások, problémák bizony alapvetően gyermekkorban alakulnak ki. Nálunk otthon ez soha nem volt téma, anyaként szembesülök vele, mekkora a szülők felelőssége ezen a téren (is).

Dr. Varga Károly csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos is arra figyelmeztet, hogy „a rendszeres folyadékfogyasztás és a vizeletürítés hiánya a hólyag rendes fejlődését gátolhatja. Olyan diszfunkció léphet fel, ami később vizelettartási problémákhoz vezethet. A széklet visszatartása székrekedést, gyulladásokat okozhat, sőt növeli a daganatok kialakulásának veszélyét. Az ingerek elfojtása hosszú távon is veszélyes, mert ha valaki gyerekkorban ehhez szokik hozzá, akkor később ez válik megszokottá és természetessé, ennek következményei pedig súlyosak lehetnek.” (forrás: www.domestos.hu)

Fontos, hogy beszélgessünk erről is a gyerekkel. A szexhez hasonlóan az anyagcsere se legyen többé tabutéma, hisz a világ legtermészetesebb dolgáról van szó, amit az átlagemberek mellett a topmodellek, az autóversenyzők, sőt még maga a miniszterelnök is végez, batman meg aztán pláne.

A szülőkön túl az óvodák, iskolák fenntartóinak felelőssége is hatalmas ezen a téren. Addig, amíg az illemhelyek állapota olyan, amilyen, hogy várhatnánk el a gyerekektől, hogy örömmel végezzék el kisebb, nagyobb dolgaikat az otthonukon kívül is? Az egyik legnagyobb hazai tisztítószer gyártó cég reprezentatív kutatásából egyértelműen kiderül, hogy az iskolások jelentős része inkább nagyívben elkerüli a suli klotyót, mert az koszos, büdös, lepukkant. Emlékszem, annak idején engem az tartott vissza a wc használattól, hogy télen nem fűtöttek, meg lehetett fagyni, ráadásul a csapból csak hideg víz folyt. A helyzet – az internetes kommentekből, ill. ismerős gyerekek történeteiből ítélve – az elmúlt 20-25 évben mit sem változott. Döbbenetes. Persze léteznek üdítő kivételek, előfordul, hogy a szülők összefogással kitakarítják, felújítják az iskola legelhanyagoltabb részeit, de ez kevés. Kötelezővé kellene tenni az alapvető higiénés feltételek biztosítását az oktatási intézményekben, ha máshogy nem megy, szigorú ellenőrzésekkel kellene elérni pl., hogy mindig legyen tisztaság, wc papír, világítás, fűtés és meleg víz a mosdókban. Első körben. Aztán lehetne beszélgetni az illatosításról és a dekorációról is, hogy a legkisebbek is kedvet kapjanak, és könnyedén meg tudjanak szabadulni attól, amitől minél előbb meg kéne.

És van itt még valami, ami talán mindennél előrébb való. Engedjék a pedagógusok pisilni, kakilni a gyerekeket! Döbbenetes, de a Fiatal Családosok Klubjához(FICSAK) futott már be olyan szülői panasz, hogy bizonyos intézményekben a tanárok nem szeretik, ha a diákok óra alatt kikéredzkednek wc-re, és különféle retorziókat helyeznek kilátásba, amennyiben ez sokszor előfordulna. A gyerekek pedig, mivel nem akarnak megszégyenülni az osztálytársak előtt, inkább nem isznak, nehogy pisilniük kelljen. Az ilyen „pedagóguson” először a saját módszereit alkalmaznám, aztán soha többé nem engedném gyerekek közelébe!

Anyukák, Apukák, beszélgessetek erről is a gyerekekkel, fogjatok össze, ne engedjétek, hogy ilyen esetek előforduljanak! Nem normális állapot, hogy elvárjuk a gyerekeinktől, hogy szívesen végezzék a dolgukat olyan helyen, ahonnan klotyó-manó is visítva menekül! Az egészséges környezethez való jog már alapvető emberi jog, de ebbe vajon mikor fog beletartozni az oktatási/nevelési intézmények higiéniás feltételeinek biztosítása? Rajtunk a sor, hogy ezt kijárjuk, és az unokáinknak már ne kelljen ilyen dolgokon bosszankodniuk.

0 kedvelés
Előző bejegyzés: Tanácsok édesanyáknak betegség esetéreKövetkező bejegyzés: Erős jellem és összekaszabolt lélek. Együtt jár?

Kapcsolódó bejegyzések