Mi fán terem a lázgörcs? - Gyerekekkel történő balesetek esetén fő a lélekjelenlét!

Vasárnap reggel kellemesen indult a napunk, annak ellenére, hogy betegeskedtünk. Már néhány napja nagyon taknyos volt a kicsi, este a lázát csillapítottuk.

Reggel azonban jókedvűen játszottak a fiúk, rohangáltak, reggeliztek, mókáztunk. Egy idő után úgy tűnt, hogy megunta a játékot a totyogó, hozzám bújt. Ledőltünk az ágyra, meg akartam szoptatni…., ekkor kezdődött a félelem és reszketés 15 perce.

Hirtelen fennakadtak a szemei, remegni kezdett, felkaptam, magamhoz szorítottam. A feje rázkódott, hörgött…. azt hittem, hogy nem kap levegőt, hogy fuldoklik. Megfeszült a teste, kezei ökölbe szorulva lógtak maga mellett tehetetlenül. Az első pillanatban felsikoltottam, kiabáltam a férjemnek, hogy azonnal jöjjön. A nyelvét próbáltam megfogni az ujjammal, hogy ne csússzon hátra, szájzárat kapott közben, véres nyál csorgott a szájából. Nem éreztem fájdalmat, pedig az ujjamat szétharapta, az vérzett. Kész, itt a vég, vége, gondoltam …. a kisfiam itt és most fog meghalni a kezeim között és nem tudom, hogy mi a baja, hogy mit kellene tennem, hogy megmentsem, hogy túlélje. Pánik. Pánik, pánik. Eluralkodott mindkettőnkön.

A hideg verejték végigfutott a testemen, az agyamon a félelem és kétségbeesés lett úrrá. Lehetséges az, hogy elveszíthetjük ezt a gyönyörű, szőke, kék szemű kisfiút most? Hogy fogunk tudni ezután tovább élni? Hívtuk a mentőt, megszakadt, visszahívtak, kapcsolnak valakit, eközben remeg és rázkódik a kicsi teste, minden pillanat számít…..… hálóingre, pizsamára, mezítláb kapjuk a cipőnket, már készülünk. Induljunk! – Kiabálok magamból kikelve, eltorzult arccal… üljünk autóba, nincs messze egy kórház… megszakad a vonal,visszahívnak megint, várjuk meg a mentőt, úton vannak már, várjunk! Könnyű azt mondani, várni, amikor minden másodpercben befejeződhet egy még öntudatára sem ébredt élet. Elveszítette az eszméletét, rajtam fekszik, a vállamon, mint egy rongybaba.

A nagyobbik sír és sikítozik, most mi fog történni, mi történik vele, kérdezgeti megállíthatatlanul, kérdése megválaszolatlan marad, nem tudunk rá figyelni. El vagyunk foglalva magunk félelmével, a kisgyerek görcsös testével. A z eszméletlenség közben elernyednek az izmai, ökölbe szorult apró kezecskéje kinyílik, a légzése már nem szapora: egyenletes. Alszik. Férjem beszél a telefonba, nyugtatgat, lehet, hogy lázgörcs, mondja a hölgy a vonal túlsó végén, alszik? Igen, alszik, nyugodjanak meg, mindjárt itt a mentő. Az idő ilyenkor felfoghatatlan lassúsággal halad, eltelik 15 perc, még nincsenek itt, a telefonban azt mondják, mindjárt magához fog térni. Tényleg. Magához tér, rémült, sír.

Hozzánk merészkedik a nagyfiú, együtt sírnak, én is majdnem, de nem akarom mutatni a rémületet még jobban, ez így is elég nagy trauma… lesz mit átbeszélni, ha egyszer ezen túl vagyunk.

Húsz perc mire megérkezik a mentő, egyszerre kettő is. Az orvos megvizsgálja a rémült kis testet, megméri a lázát, 37.5 hőemelkedés. Megkérdezi a tüneteket, felsorolom, lázgörcs vagy epileptikus roham az első diagnózis. Felhúzok egy nadrágot, összekészítek pelenkát, popsikrémet, törlőkendőt, váltóruhát neki. Felöltöztetem, hagyja magát, beülünk a mentőatutóba, elindulunk, bekapcsolják a szirénát. Kint süt a nap, mintha mi sem történt volna.  Folyamatosan sír, de le-leragadnak a szemei, félúton elalszik. Megnyugszom, fellélegzem, a pánik enged a szorításából. Kérdezgetem a mentőorvost, lázgörcs vagy epilepszia? Ezt egy alapos vizsgálat alapján lehet megmondani. Elmesélem, hogy mennyire megijedtünk, hogy mennyire nem voltunk tisztában a lázgörccsel, azt hittük, hogy csak magas láznál fordulhat elő. Felvilágosít, a lázas állapotban a felfelé menő, valamint a csökkenő szakaszban nagy hőmérséklet ugrás esetén alakulhat ki 0- 5 éves kor között, nem kell hozzá magas láz. Más is megijed ilyenkor – meséli – két hete egy ismert rádiós, tévés személyiségnél, nagymenő, laza srác kisfiánál voltak kint, szintén lázgörcs miatt, ő sem volt szájhős ekkor. Be volt rezelve… Nem csodálom… Olyan, mintha a legrosszabb rémálmunk valósulna meg egyszerre.

Megérkeztünk a Bókay János utcai SOTE I. számú Gyermekkórházba, felvesznek, megvizsgálják, kikérdeznek. Nem találják a vénát… Bent töltünk 5 napot a Bókayban, na de ez már egy másik történet. Minden rendben, jól vagyunk.

Nem sírtam, sem akkor, sem később, de most ahogy leírtam e jelenetet zokogni kényszerülök.

Az óvónőknek kötelező az elsősegélynyújtás lépéseinek megtanulása, az ismert gyermekbetegségek kezelésének elsajátítása. Kedves törvényhozók, oktatási szakemberek, államtitkárok, nemzeti tanrendet összeállítók! Illesszétek be az oktatási rendszerbe, kisiskolás kortól, középiskolán át a felsőoktatási szintig  ezt az alapvető ismeretet, mert életek, a gyermekeink élete múlhat rajta.  Az algebra, a logaritmus, az indiánszökkenés ismerete nem segít megmenteni a gyermekeink életét a gyakorlati, mindennapi életünkben.

Addig is szülőként, nagyszülőként fel kell készülni a gyermekbetegségek kezelésére, a sebek, a csillapíthatatlan vérzések bekötésére, a görcsök esetén teendőkre, fulladásra, eszméletvesztésre, lélegeztetésre, mert igen, hosszú az a 20 perc, és igen veled is megtörténhet…

A Bókay János utcai Gyermekkórháznak van egy kiadványa a leggyakrabban előforduló gyermekbetegségekről, balesetekről és az ilyenkor teendőkről, az ellátás lépéseiről, mindenkinek érdemes beszerezni! Egy kis útravaló a balesetekről és a lázgörcsről!

Theodora

9 kedvelés
Előző bejegyzés: Levelet kaptam, lájf!Következő bejegyzés: 107 éves lenne ma Teréz Anya – A legszebb a világon

Kapcsolódó bejegyzések