Hányó emberek a földön, szemét és szemét, a lépcsőházban párok félreérthetetlen helyzetben ─ azt olvastam, hogy ez fogadja az embert a budapesti Erzsébetvárosban, a bulinegyedben. Pedig ez a legsötétebb, éjszakai arca, amit én például nem is igen látok, csak a szemetet, jóllehet a bulinegyed születése előtt sem a tisztaságáról volt a környék nevezetes.
Hogy most kik állnak szemben kivel: a lakók a turistákkal, vagy a helyi politikusok egymással? És hol vannak a családok, akik itt akarnak élni? Mert ebben az öregedő kerületben még gyerekek is vannak: nem csak az én négy gyerekem, hanem például lent a minionos hátizsákos kislány, felettünk egy nagycsalád, pár házzal arrébb a széttört kocsijú, szórakozott apuka a nálunk is több gyerekével. Nem éppen gyerekbarát ez a hely, de nem is lehetetlen itt élni, sőt!
Azelőtt egy sivár, málló épületekkel teli, szebb napokat látott, lepukkant városrészben éltem. Aztán fokozatosan tűntek el a zöldségesek (csak tudnám, miért?), a hentesek, a használt elektronikai cikkeket árusító üzletek és építőanyag lerakatok. Frici papa sem húzta már sokáig a Király utcában és az olcsó kínai étkezdék is máshol vertek tanyát. Egyre jobb helyek nyíltak meg, a tűzfalakra egyre ötletesebb festmények kerültek, az őslakosoknak meg végre lett egy rendesebb piacuk a Klauzál téren.
De, az éjszaka tényleg a bulizóké, s a féktelenül bulizó ember nemzeti hovatartozás nélkül ijesztő látvány. Ám őket elnyelik a pincék, szórakozóhelyek és hostelek ─ többnyire láthatatlanok, míg a sörbicikliken dajdajozó turisták csak szimplán idegesítőek. Van az utcán hányás is (mindig is volt), de az igazi kockázat itt még mindig a kutyakaki, ahogyan a pincebeli patkányállományból is a legutóbbi példány a turistáktól függetlenül döntött úgy, hogy feljön és a kapualjban leheli ki lelkét. Továbbá van rengeteg galamb is, melyeket szintén nem a bulizó fiatalok etetnek hobbi szinten.
A galambok biztosan maradnak, de hogy az arany tojást tojó tyúkkal mi lesz, még nem tudni. Elég hangosan kotkodácsol és sajnos az aranyon kívül mást is tojik nekünk. De, tényleg, hol van az arany? Tűzoltásnak jó ötlet a több nyilvános vécé, a gyakoribb takarítás, a nagyobb közbiztonság, de talán azt kéne bebizonyítani a helyi választóknak, hogy a négyzetméter árak növekedésén túl is származnak előnyök a buliból. Itt nincsenek új játszóterek, minden gyermek számára elérhető új lehetőségek, kedvezmények, programok. Az idősek szemét sem lehet kiszúrni azzal, hogy időnként elhívják őket ingyenes vérnyomásmérésre, vércukorszint ellenőrzésre és felelős gazdi programokra, vagy sonka osztásra a készlet erejéig.
Most itt van élet. A csend lehet jó is és rossz is: csendben is lehet álmatlanul forgolódni. Ha minden igaz, február 18-án erről fogunk szavazni helyi szintén: zárjanak-e be éjfélkor a szórakozóhelyek a bulinegyed szívében is? Akkor majd eldől, hogy ki szórakozik itt kivel?
Evarek
